Hosszan sorolta Áder János a leendő ombudsman jó tulajdonságait. Csak egyet nem említett, hogy tökös legény volna. Márpedig enélkül annyit ér, mint a férfiak mellbimbója: semmit, de nem lehet azt mondani, hogy nincs.
Akit érdekel, mit tart Áder egy ombudsman jó tulajdonságainak, íme: Kiemelkedő tudású jogász, államigazgatási gyakorlattal, jártas az alapjogi kérdésekben, korábban pártokhoz nem kötődő szakember. OK. Még azt is hozzátette, hogy foglalkozzon nemzetközi jogi kérdésekkel, ami már gyanús, hiszen egy ombudsmannál ez nem alapkövetelmény, de jól hangzik.
Megemlített még valamit, ami erősen gyanússá teszi a dolgot: Székely régebben, a vízlépcső kapcsán egyeztetett Szlovákiával vízmegosztási kérdésekben. Vajon mire jutott (semmire). Vajon mennyire küzdött? – mert semmi emléke nincs annak, hogy oroszlánként.
A tökéletes ombudsman Áderék számára
Háromféle ombudsman lehetséges:
1. Ostoba és aktívkodó, mint a felejthetetlen Schmitt Pál volt elnökként. Tüsténkedett, hogy ő majd a kétharmad motorja lesz, meg majd nagyot véd az anyanyelven. – A hatalomnak jó akart lenni, de azért már kezdett kínos lenni már a plágiumügy előtt is.
2. Hozzáértő és tettrekész: mint Szabó Máté ombudsman. – A hatalomnak kellemetlen. Nem véletlen, hogy szóba sem került.
3. Hozzáértő és lagymatag, alkalmazkodó: mint a Költségvetési Tanács, Kovács Árpáddal. (Nem véletlen, hogy nem hallunk róla, a korábbi Költségvetési Tanácsot viszont azonnal szétkergette a kétharmados hatalom). – A hatalomnak tehát ideális megoldás.
Áder joggal vidám
Áder jó katona, megtalálta Székely személyében a megfelelő embert. Ügyes is volt, tegnapelőtt meghívta konzultálni a pártok képviselőit. Nem hallottuk, hogy a tárgyalópartnerei érdemi jelöltekkel érkeztek volna: akiket sajtótájékoztatón előtte-utána megnevezthettek volna. Hadd lássa mindenki, hogy lenne itt jó jelölt, nem egy lagymatag Székely László. (Schiffer most, Székely megnevezése után említette meg, hogy Székelynek miniszteri biztosként "egy rossz szava nem volt ahhoz", hogy a Ptk. több ponton is a szólásszabadságot és a tényfeltáró újságírást korlátozó szabályokat tartalmaz.)
Ennél is furcsább volt, hogy a konzultáció után Mesterházy még lelkes is volt: a jelölés alapelveiben "sikerült közös nevezőt" találniuk. Gondolom, sikerült megállapodni abban, hogy legyen hozzáértő a jelölt. Erről lehet azt gondolni, hogy a legjobb megoldás (a 2-es). Ha egy kicsit is ismerjük a Fideszt, akkor tudhatjuk, hogy ebből a Fidesznek legjobb megoldás születik (a 3-as).
És még egy meglepő mondat: „a megbeszélésen konkrét személyről nem esett szó” – vajon ki tanácsolhat olyat egy konzultációra induló politikusnak, hogy még tárgyalási pozíciót se vegyen föl? Hogyan történhetett ez, a taktikában egyébként kiváló Mesterházyval – az a legnagyobb rejtély az egész ombudsman-jelölésben.
Anzelmus mester nem egy politikai stratéga
Próbáljunk egy szép történelmi hasonlatot hozni, mi vezethetett az ellenzéknél ilyen tévedésre.
A középkorban Anselmus mesternek volt egy szellemes bizonyítása Isten létére. Mindenki el tudja képzelni a leghatalmasabb, legjobb lényt. Akkor elgondolható az is, hogy létezik. Márpedig, ha nem létezne, akkor nem lenne a legnagyobb. Szóval, létezik.
Mintha csak Anselmus szelleme lebegne az ombudsman-választás ügye fölött. Keressük a legjobb jogászt stb. stb.
A történet végén pedig ott áll Áder János, mint egy mai Anselmus mester, és a végén rámutat Székely Lászlóra: ő a legjobb, a legnagyobb, ő az ombudsman.
Hermann Ottó természetbúvár. Az ő képére lövöldöztek részegen
Pedig nem sok független intézményünk van már, jobban kellene vigyázni ezekre. Legutóbb az energetika irányítása került fideszes pártpolitikus kezébe. Dorkota Lajos lett a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke. (Szakmai előélet: ügyvéd, képviselő, megyei kormányhivatal vezetője, kormánymegbízott.)
Az alelnök Paróczai Csaba, igazi Mikszáth-i figura, akit jogerősen egyéves szabadságvesztésre ítélt a keszthelyi bíróság.
Ezek a „szakemberek” a magyar energetika következő hét évét határozzák majd meg, egy rendeletalkotási joggal rendelkező intézmény élén.
S ha túl komorra sikeredett volna az írás, álljon itt végezetül egy kedélyes történet, miért is ítélték el jogerősen Paróczai Csabát.
Paróczai a környezetvédelmi közigazgatási államtitkár titkárságvezetője volt, még az első Orbán-kormány idején. Egy hivatali vacsora után egy festményt az udvarra vittek, és Paróczai részegen több lövést adott le rá. Az akciót a többi vendég ovációval fogadta. Az ünnepség után Paróczai a festményt Budapestre vitte, ahol egy kukába dobta. A bíróság az ítéletnél enyhítő körülménynek tudta be, hogy Paróczai megtérítette a kép leltári értékét, 200 ezer forintot (a kép eszmei értéke kétmillió volt), és megfizette a művészt, hogy ”fesse újra” Hermann Ottót.
Így Paróczai csak felfüggesztett börtönt kapott. A próbaidő alatt nem lőtt széjjel Hermann Ottó-festményt, így ma már ő is becsületes állampolgárnak tekinthető, aki lám, alelnök is lehet.
GM
Ha tetszett a cikk, kérjük szavazz ránk a Goldenblogon. Csak két kattintás (a rendszer megbízható, csak a hitelesítés miatt kér adatokat)!
http://goldenblog.hu/szavazas.aspx?bId=4391
Utolsó kommentek