Kövér László hétfő este közölte: "a parlamentnek nagyobb mozgásteret kellene adnia a kormánynak, hogy az közvetlenül, rendeletekkel irányítson."

Ilyen rendeleti kormányzás csak vészhelyzetekben, háborúk idején szokott előfordulni. S nem egész ciklusra (négy évre) hatalmazzák fel a kormányt. (Azon lehet vitatkozni, hogy kicsit kevesebb dolgot kell törvényi szinten szabályozni, de Kövér általában beszélt rendeleti kormányzásról.)

Kövér magyarázata is elég zűrös volt. Közölte, hogy csak azért hozza nálunk a parlament a döntéseket, mert a rendszerváltáskor féltek a diktatúra visszatérésétől (és ez Kövér szerint ma már alaptalan). Rendes demokráciákban nem csak azért hozza a döntéseket a parlament, mert "félnek a diktatúrától", hanem mert így biztosított minden törvény nyilvános megvitatása és előzetes javításának lehetősége. 
Az pedig ügyes mellébeszélés Kövértől, hogy a törvényhozás helyett a parlament "fordítsa az energiáit a végrehajtó hatalom beszámoltatására". Ezt a parlament most is megteheti és külön érdekes, hogy pont Kövér tartja ezt fontosnak. Hiszen Kövér az, aki még ebben a ciklusban is bevezette volna a háromhetes ülésezést, ami sokkal ritkásabbá tette volna az ellenőrzést. Arról nem is beszélve, hogy előző Fidesz-kormány alatt frakcióként egyre csökkentették az interpellációk számát. Szóval Kövérnek nehéz elhinni, hogy valóban az erősebb beszámoltatás vágya vezeti.

Kövér ráadásul a rendeleti kormányzásra való "felhatalmazásról" beszél, ezzel maga teremt erős párhuzamot Hitler hírhedt felhatalmazási törvényével. Németországban ugyanis a "felhatalmazási" törvény biztosította be Hitler uralmát. A törvény megszületését érdemes felidézni. (A 80. évfordulón írt HVG cikk részleteivel).

1933. januárjában ugyan kancellár lett Hitler, de nem volt többsége a parlamentben és törvényeket az államfőnek kellett szentesítenie. Az ellenzék számára nehezített körülmények között tartott március 5-i választáson Hitlernek megint nem sikerült abszolút többséget szereznie. Ezután vitte a törvényhozás elé a felhatalmazási törvényt.

"Az összesen öt pontból álló, fél gépelt oldalas, 1933. március 24-én kihirdetett jogszabály lényege: ezentúl a kormány a parlament megkerülésével is alkothat törvényeket, amelyek eltérhetnek az alkotmánytól is. A törvénynél mintegy hússzor terjedelmesebb indoklásában Hitler persze nem ezt emelte ki. Hanem azt, hogy „a nemzet módszeres rombolásának” ideje után eljött az újjáépítés korszaka, a „legfontosabb kérdés a rövid és hosszú távú külső eladósodottság” kezelése, meg hogy „minden körülmények között keresztül kell vinni a német parasztság megmentését”, s ugyanígy támogatja a „nemzeti kormány” a középosztályt is."

Sok képviselőt megfélemlített "az ülésre felvonult SA-egységek látványa (többen életveszélyes fenyegetést is kaptak). ...

Egyedül a szociáldemokraták vették a bátorságot, hogy nemmel szavazzanak. A 81 kommunista képviselőt akkorra már megfosztották a mandátumától, így a baloldalon egyedül maradván a weimari köztársaság utolsó üzenetét az SPD elnöke, Otto Wels hagyta az utókorra. „Szabadságunkat és életünket elvehetik, de a becsületünket nem” – indokolta a később több szocdemnek valóban az életébe kerülő döntést. Az SPD ma is szívesen hivatkozik arra, hogy az egyetlen párt volt, amelyik, amíg lehetett, kiállt a náci diktatúra ellen. Igaz, nem sok eredménnyel. Azon a bizonyos 1933. márciusi Reichstag-ülésen Hitler ki is gúnyolta őket. Wels drámai szavaira válaszolva hazaárulónak, Németországot a külföld előtt befeketítő, az ország rossz hírét keltő társaságnak nevezte az SPD-t, amely ráadásul mindenféle félelemről beszél, pedig semmiféle üldöztetésben nincs része, hiszen lám, ott ülhettek képviselői a parlamentben, és még türelmesen meg is hallgatták őket.

Igaz, akkor utoljára. A felhatalmazási törvény életbelépése után Hitler – májustól júliusig – az NSDAP kivételével az összes pártot betiltotta."

Ilyen történelmi előzmények után rendeleti kormányzásra felhatalmazó törvényről beszélni nem kelt túl jó benyomást. Főleg, hogy ezt az a Kövér László javasolja, akinek demokratikus elkötelezettsége máskor sem tűnt túl erősnek. Pl.: a Fidesz választmányának elnökeként legalább 18 helyi Fidesz szervezetet oszlatott fel, mert nem tetszett a központnak. Jó lenne, ha Kövér kifejtené, hogyan tudja garantálni, hogy egyáltalán ne sérüljön a demokrácia, a törvényhozás átláthatósága...