Többen emlegetik mostanság Orwell regényét az 1984-et, ahol például a Szívélyesség Minisztériumának nevezték a brutálisan durva belügyminisztériumot. Ez ügyben szokás említeni Selmeczi nagyasszony ‚nyugdíjvédelmi‘ titulusát.
Lássuk, mi az igazság ezzel a gonosz hasonlattal, hiszen itt van már az új nyugdíjtörvény tervezett szövege.
A cím valóban Orwellre emlékeztet, a „szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolítás”-áról beszél.
De az eszmei mondanivalót tartalmazó ‚preambulum‘ már: „magánnyugdíjpénztárakból a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés”-ről szól. Ez egyértelműbb beszéd, pontosabban egyirányúbb: Be közösbe.
Ez a kulcs szó: az irány. Nem Orwell, inkább a Putyin-féle irányított demokrácia termékével van dolgunk.
A törvény szövege pedig őszinte, akár egykori Vörös Hadsereg bármelyik őrmestere.
Azt eddig is tudtuk, hogy az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők viszik a megtakarításaikat. Ez egy alapba kerül, amelynek vezetősége dönt az eszközök értékesítéséről … OK, de milyen célból? … „az államháztartás helyzetének kiegyensúlyozása céljából”. Magyarul: a bevétel seggére verünk a költségvetésben.
Másfél hétnél hosszabb emlékezetűek kérdezhetnék: Hát nem a nyugdíjak megőrzése érdekében? Hát nem az államadósság csökkentése érdekében?
[hogy klasszikust idézzünk] Lósz@rt, mama!
Hogy megint pontosak és jólneveltek legyünk: a testület dönthet az „államadósság csökkentésére történő fordításáról” is … figyelem! … a „fenti cél veszélyeztetése nélkül”. Tehát csak annyit törleszthetünk, hogy az ne veszélyeztesse a költekezést.
Még két dolog, amit eddig is tudtunk, de konkrétságában az igazi.
Tudtuk, hogy aki marad a magánpénztárnál, annak megmarad a megtakarítása. Ahogy a tervezet mondja, "a pénztártag tulajdona”, mégpedig „a tulajdonlás elve szerint. Hm ... egy alkotmánybíró sem mondhatná szebben. Ez még gyarapodik is a 10% járulékkal. S közben a polgár elesik a 24%-tól, amit pedig továbbra is fizet utána a munkáltató. A magántulajdon védelme: mínusz 240% erejéig.
Ez a 24% is olyan egyirányúra sikerült: A munkáltatóm befizeti, más megkapja … én pedig nem kapok.
Irányított, Putyin-féle gondolat.
De jöjjön a konkrétság bája a a foglalkoztató által fizetendő 24 százalék-ról:
„a társadalmi szolidaritás elvének megfelelően” … a „társadalombiztosítási ellátások fedezetének megteremtése érdekében”.
Az elején még ott van Orwell azzal a „szolidaritás elv” szöveggel, de utána megérkezik kiképző őrmesterünk, és közli:
fedezetének megteremtése érdekében. Oroszul: DAVAJ.
A másik konkrétum külön is fáj.
Eddig is tudtuk, hogy annak kell nyilatkoznia, aki maradni akar. De hogyan?
– Internetes felületen?
– Munkahelyen, és majd ők beküldik a havi tb-bevallással?
– Levélben?
Kedves magyar ember, polgár, nemzettárs [hogy klasszikust idézzünk megin’]:
Lósz@rt: „személyesen, a … nyugdíjbiztosítási szervnél … kell nyilatkoznia".
Utóhang:
Kikerestük, a nyugdíj főigazgatóságnak van 33 ügyfélszolgálata:
És a kisebb településen lakók, akiknek sorsát a nemzeti ügyek kormánya oly’ annyira a szívén viseli? Az ő „szabad nyugdíjpénztár-választás”-uk érdekében az útiköltséget bizonyára megtérítik.
Aki elsőként kér ilyen útiköltség-térítést, kérjük írja meg tapasztalatait. Nyom-da-fes-té-ket tű-rő sza-vak-kal.
Utolsó kommentek