A Nemzetgazdasági Minisztérium ma megerősítette a hírt, hogy Mikola Istvánt hazánknak párizsi OECD-nagykövetének nevezik ki. Mivel jelenleg még a parlament Egészségügyi Bizottságának elnöke ez inkább az elegáns megbuktatásának tekinthető. Ennek akár még örülni is lehetne és jót élcelődni, hogy miért küldik ki azt, akit a "nemzet orvosának" kiáltott ki Orbán - de nem tudjuk, hogy szerző Pesti Imre mennyivel lesz jobb nála. (Pesti a polgári körök szervezésében és az Orbán iránti lojalitásban szerzett elévülhetetlen érdemeket). S a kinevezéskor az is felmerül, mióta ért Mikola István a nemzetközi szervezetekhez? Diplomácia érzékről pedig az ő esetében még nehezebb beszélni, hiszen miniszterként még saját frakciójával és államtitkárával is konfliktusba került...

Ámde mindenfajta rosszmájú találgatások helyett búcsuzzunk közismert tetteivel a szinglik és a technozene ostorától, a nemzet orvosától.

Az elnyomott elvember?

Az ambiciózus férfi politikai pályafutását 1989-90-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) szatellitszervezetében, a Hazafias Népfrontban kezdi, ahol az alelnökségig jut. 1990-ben belép a Kereszténydemokrata Néppártba, 1994-95-ben már annak alelnökeként láthatjuk őt viszont. Később Torgyán József kisgazdapártjának ír programot, ezután tűnik fel a Fideszben. 2001. január elsejétől az Orbán-kormány egészségügyi minisztere.

Ezzel párhuzamosan ívelt felfelé orvosi pályája is: a szocializmus utolsó időszakában az ajkai kórház főigazgatói pozíciójában nyomták el a kommunisták, majd a rendszerváltás után a budapesti László kórház főigazgatója lett.

Adósságot csinál, összeveszik

1990-1995 között vezetése alatt a László kórház soha nem látott adósságot halmozott fel. 1994-ben vizsgálat indult a közel százmillió forint felkutatására; ez több ízben is megállapította az igazgató felelősségét. A súlyos visszásságokat rögzítő revizori jelentések ellenére azonban soha semmilyen hátrány nem érte Mikolát, eltekintve attól, hogy 1995-ben már nem választották újra főigazgatónak.

Hogy a veszteség nem törvényszerűen keletkezett, mi sem mutatja jobban, mint hogy a posztmikolai vezetés öt év alatt ismét nullszaldósra hozta fel az intézményt. Az adósságok felhalmozása egyébként már azért is érdekes, mert ő maga roppant büszke az Amerikai Egyesült Államokban elsajátított „menedzseri szemléletére”.

Az Orbán-kormány alkonyán, 2001-ben az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatói székét cserélte le a miniszteri bársonyszékre. Minisztersége kezdetétől hangos volt a sajtó a botrányoktól, de saját pártját is megosztotta: az első nyílt konfliktusra akkor került sor, amikor az általa beterjesztett egészségügyi törvény-módosító csomagot nemcsak a Fidesz (élén Pokorni Zoltánnal) utasította el, de többek között az akkori pénzügyminiszter, továbbá Frajna Imre és Horváth Zsolt, a szaktárca politikai államtitkára is.

Mikola nem sokat hezitált, válaszút elé állította Orbánt: vagy ő, vagy az egészségpolitikusok. A kormányfő lépett: az egészségügyi miniszter maradt (lásd Magyar Narancs, 2001. október 25.). Figyelemre méltó, hogy Frajna a párt 2006-os országos listáján már egyáltalán nem szerepelt, s míg a nemzet orvosa a második helyet kapta, Pokorni, a párt alelnöke a kilencedik helyre csúszott vissza.

"Teljesen természetes", hogy a testvére cége privatizál

Az akkori kormánynak Mikola számos lépése miatt kellett mentegetőznie: az egészségügyi miniszter például szemrebbenés nélkül hagyta, hogy a Hungaropharma Rt. privatizációjában részt vegyen az a cég is, amelyben testvére, Bálint is érdekelt volt. (Mikola akkor közölte: „teljesen természetes” és „nem összeférhetetlen”, hogy testvére is tulajdonosa annak a cégnek, amely három társasággal együtt megnyerhette a Hungaropharma Rt. magánosítási pályázatát.) Az egészre fittyet hányva még ugyanabban az évben, októberben Batthyány-Strattmann díjjal tüntette ki öccsét.

A magántőke beengedője

Nem kis vihart kavart a miniszter, amikor 2001 őszén a baleseti és sürgősségi intézetben dolgozók nyílt levelet írtak hozzá a traumatológiai ellátásban tapasztalható tarthatatlan állapotok miatt (az alulfinanszírozottság miatt sürgős műtétek maradnak el, emberi életek kerülnek veszélybe). Mikola reagálása: "a traumatológiai ellátásnak félkatonai körülmények között kell működnie", az intézetben "semmiféle rebelliónak, demonstrációnak nincs helye" (lásd Révész Sándor: A múlt köde, 2001. október).

A sokat vitatott kórháztörvényt 2001-ben végül sikerült Mikolának tető alá hoznia; ezt ő maga akkoriban úgy aposztrofálta, mint a „lehetőségek és a kitörések” törvényét. Ennek legfontosabb eleme az volt, hogy a kórházak ne költségvetési szervezetként, hanem közhasznú társaságként működhessenek. Profitérdekelt cégeket azonban alvállalkozóként beengedett volna az intézményekbe. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy öt évvel ezelőtt Mikola megnyitotta volna a kapukat a magántőke előtt az egészségügyben.

Orbánhoz hasonlóan Mikolától sem állnak távol a "véleményfordulatok"

A kórházak nem eladók!

Ehhez képest 2004-ben már markánsan kiállt a magánosítás ellen ("azok a kórházak, amelyeket apáink, nagyapáink verítékével építettek, nem eladók!"), és mostani színrelépésekor is leginkább azt hangsúlyozza: a kórházak kizárólag költségvetési szervként működhetnek.

Mikolának rövid minisztersége idején arra is jutott ideje, hogy a nagyobb nemzetközi gyógyszergyártó cégeket is megfenyegesse: 2001 októberében a gyártók képviselőivel történt egyeztetések után kijelentette: amennyiben szabálytalan promóciós gyakorlat nyomára bukkan, úgy rendőrségi feljelentést tesz. Ez csak annak fényében lehet érdekes, hogy Mikola István 1997-től két évig maga volt a „befenyített” Nemzetközi Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója.

  Minisztersége előtt hitt a magánérdekben

Mikola Istvánnak minisztersége előtt egészségügyi szolgáltató cégekben volt érdekeltsége: egy kft-ben tulajdonos, egy részvénytársaságban pedig felügyelőbizottsági tag volt. "2000 júliusa és novembere között Mikola Istvánnak meghatározó, 83 százalékos befolyása volt a Phonendoscop Egészségügyi, Tanácsadó és Kiadói Korlátolt Felelősségű Társaságban, amelynek elnevezése idén júliustól Os Frontale Egészségügyi, Tanácsadó, Tanúsító és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságra változott. A cégadatok szerint már minisztersége idején, 2001 júliusában Mikola Ádám és Mikola Eszter fele-fele arányban jegyezték a céget. A leányfalui cég mellett Mikola István nevét megtaláljuk egy másik, budapesti társaságban is. A volt miniszter éveken át, 1992 decembere és 2000 januárja között felügyelőbizottsági tag volt a MaMMa Egészségügyi Rt.-ben, illetve korábbi nevén MaMMa Klinika Rt.-ben. A vállalat tevékenységei közé tartozott a gyógyszer-kiskereskedelem, a fekvőbeteg-ellátás, egyéb humán-egészségügyi ellátás, illetve a részvénytársaság fő tevékenysége a járóbeteg-ellátás volt."

Forrás: Népszava, 2004. december

A kórházbezáró, a kórházbezárás ellen

Ugyancsak az ő nevéhez köthető a Mentőkórház bezárása és a Hematológiai Intézet, valamint az Országos Gyógyintézeti Központ összevonása. A múlt héten, immáron miniszterelnök-helyettes jelöltként viszont egy lakossági fórumon úgy nyilatkozott: „törekszünk arra, hogy fenntartsuk a magyarországi kórházakat, nem engedünk egyetlent sem bezárni”. 

"Szingli hordák"

A 2006-os kampányban egy pécsi fórumon is mondott érdekeseket. A Híradó tudósítása szerint (a fórumról elsőként a Klub rádió számolt be) Mikola a magányos emberek ellen rohant ki: "A szingli életforma az igazi: nem közösségek kellenek, hanem szinglikből összeálló hordák, és akkor már indul is az Andrássy úton a menet." A politikus szerint emiatt a mindenkori hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát. "Az egyik oldalon az élet kultusza, az egyén, a közösség boldogulásának a segítése, a másikon pedig az önpusztító, talán prolongált öngyilkosság-kép is aposztrofálható."

"Húsz évig megvolnánk"

Mikola a Fidesz 2006-os kampánya alatti kongresszusán mondta talán a legérdekesett: „ha négy évre nyerni tudnánk, és utána mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden eldőlne.”

Bár Mikola búcsúzik, a határon túli magyarokat választási célra használni kívánó Fidesz-politika velünk maradt. Pedig őszinte pillanatában még Répássy Róbert is károsnak nevezte a kétszeres szavazati jogot...

Hírszerző/Fideszfigyelő