Politikusok dolga, hogy kezeljék a helyzeteket. Mi állampolgárok, bloggerek üldögélhetünk és okosakat mondhatunk, de nekik élesben, gyakran egy kellemetlen helyzetben rögtönözve kell okosnak lenniük.
Nem könnyű, én nem is szeretnék helyzetbe kerülni, de ők vállalták.

Igen, az ellenzéki összefogásról írok, néhányat aludva a 23-i tüntetés óta, s olvasva a nyilatkozatokat. Milyen helyzetet is kell kezelni?
Azt, hogy (1) szükség van összefogásra, de az (2) nagyon bonyolult. Mondhatni, politikushoz méltó szép nagy feladat.

A bonyolultságot az adja, hogy sok jelentkező van az összefogásra. Szokás nyolc pártot is emlegetni, de ha sorra vesszük, akkor ez közel sem ennyi (ld. itt). Pedzegette ezt a tüntetésen Kuncze, Bokros meg Fodor, de ezek a lőtéri kutyát sem érdekelték volna nem érték volna el a média ingerküszöbét, ha nincs Gyurcsány beszéde és a skandálás Mesterházy beszéde előtt. (Nagyon sok billentyűzet kopott az elmúlt napokban arról, hogy mi történt. Úgy látom, ahogy aznap délután is: volt egy lelkes akció. Többen vádoltak Mesterházy földicsérésével, de szerintem ott a helyszínen elég gyorsan kezelni tudta, és elkezdte a beszédét. Ha később nem lett volna felturbózva ez a jelenet, akkor egész jól kijött volna belőle.) A komoly kérdés tehát Gyurcsány beszéde, és az, hogy a DK benne legyen-e az összefogásban.

Január óta sok minden történt az összefogás körül, végül a négy jelentős (%-ban mérhető támogatottságú) pártból három megegyezett augusztus végén: az MSZP, valamint az Együtt és a PM.

A DK végig ott volt. Év elején, amikor az MSZP sok fordulóban egyeztetett a programról, akkor a DK is lelkesen részt vett azokon. (Más pártokra nem is emlékszünk, ott kavart még Schmuck Andor valamilyen párt nevében, egyszer még Bajnait is leszólította egy performansz keretében a Boráros téren.)
Augusztus végén a DK már nem volt jelen a megegyezésnél, de az ő ügye ott volt: Ahogy az elmúlt napokban Bajnaiéktól és MSZP-sektől is olvasható volt: azt a 4 választókörzetet, amiről az utolsó kanyarban az Együtt-PM lemondott, azt megkaphatták volna Gyurcsányék. Folyt is valami rövid egyezkedés erről, ami hirtelen abbamaradt.

A kérdés tehát nem új, de azóta ’fokozódott’.
Gyurcsány ugyanis intenzív kampányba kezdett, aminek az része volt, hogy rávette a többieket a közös október 23-i rendezvényre, és ott rendesen kihasználta az alkalmat.
A DK-nak ez a politikai kampánya – amiben volt rendes Orbán-kritika is – meglepően sikeres lett a mérvadó közvélemény-kutatások szerint.

Mindezeknek a megítélésében szoktak ellentétesen működni a billentyűzetek. Sokan fölemlegetik a DK kihagyását, és a nagyobb összefogás hasznával érvelnek. Sokan pedig azt említik, hogy Gyurcsány fölrúgta a rendezvény előtti megállapodást (azt, hogy nem ugranak neki a három párt választási megegyezésének), s azt mondják, lám ez mégis megtörtént. Megértő emberként át tudom érezni mindenki sérelmét. De állampolgárként azt várnám el, hogy a politikusok ne ebbe álljanak bele. Az ő dolguk az, hogy megoldandó feladatnak kezeljék a kérdést.

A helyzet most az, hogy egyfelől a három együttműködő párt azzal érvel: nem magunkkal kell foglalkozni, hanem Orbánék leváltásával. Ehhez az Együtt-PM is teljes mellszélességgel felsorakozik. Ez meglepően gáláns gesztus, hiszen így magukra húzzák a DK-val való meg(nem)egyezést, ami augusztus végén még nem az ő feladatuk volt. Gondolhatnak arra is, hogy Gyurcsány bevonása nemcsak hoz, hanem jelentős választói csoportot el is riaszthat.
Másfelől Gyurcsány pedig nehezen teljesíthető követeléssel keményíti a helyzetet (Bajnai és Mesterházy lépjen hátra), s így a DK – magára maradva – még inkább folytatja a küzdelmet.

Februárban azzal a képpel jellemeztük az összefogás körüli helyzetet, hogy két autó rohan egymással szembe, és azt játsszák, ki kapja el a kormányt. Akkor optimistán arra jutottunk, hogy a választási rendszer kikényszeríti a megegyezést. S lám meg is született (4-ből 3 arányban…).
Most rögzülni látszik a helyzet. Két kérdés van: milyen módon, és mennyi időre.

Az, hogy mennyi ideig tart a helyzet, amíg a pártok vezetői beleállnak ebbe a konfliktusba, nem tudható. Sőt valószínűleg nemcsak rajtuk múlik. Ha ugyanis a DK jelentéktelenségbe süllyed, akkor a megegyezett pártok aligha fognak változtatni az álláspontjukon. Ha viszont több százalék néz ki a DK-nak a választáson, akkor nagyobb lehet a kényszer, hogy bevonják a DK-t, amire a technikai megoldás már augusztus végén megvolt.

Széles buszai hozták a "Békemenet" résztvevőit. Orbánéknak lejt a pálya

De addig sem mindegy, hogy az Orbán-rendszer elleni kampánnyal próbálnak a csapatok erősödni (ami rendben, majd az állampolgárok szimpátiája jelzi, ki a jobb ebben a versenyben) – avagy egymást ekézik. Ha van eszük, akkor az Orbán-rendszerrel foglalkoznak.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Fideszfigyelő-csoportjához a Facebook-on.