Jó cikket lehetne írni arról, hogy az baltás gyilkos miatt lemondhatna az igazságügy-miniszter.
Ha nem a kétharmad-Magyarországon élnénk, akkor elgondolkodhatnánk, vajon az ő döntése volt-e (nyilván nem), és akkor javaslatot tehetnénk a döntéshozó lemondására.

Az irreális ötletek helyett inkább nézzük meg azt, amit ebben a történetben a jobboldali polgártársainknak kellene látniuk.

Örmény sírkövek Erdélyben.

1. Nem véletlenül említi meg a minisztériumok közleménye a „keresztény Örményországot” – ellenzéki pártoktól, kritikus bloggerektől nem lehetett erről hallani.

Az a kormányzat, amelyik ennyire nyomatja Magyarország keresztény jellegét (az Alaptörvénytől az egyházi iskolák preferálásáig), az nyilván ennek tudatában döntött. Szafarov nem egyszerűen egy baltás gyilkos, hanem egy „keresztény örmény” ember gyilkosa. A keresztény történelmi egyházaknak aligha lehet ez közömbös. Különösen az, amilyen helyzetbe került Magyarország egy pillanat alatt. A keresztény Örményország megszakította velünk a kapcsolatokat, s mi egy iszlám vallású ország (+ kemény diktatúra) szövetségeseként tűnünk fel.

Ne feledjük, mennyi rossz történelmi emlékük van a keresztény örményeknek, ott az „iszlám tengerben”: a törökországi népirtástól kezdve a szumgait-i mészárlásig (épp Baku mellett, a szovjet idők végén). „Magyarország messzemenően tiszteletben tartja a keresztény Örményországot.” – Hogyan hangzik vajon az örmények számára ez a mondat attól a kormányzattól, amelyik szabadulni engedett egy ilyen gyilkost?

Tisztelt konzervatív polgártársaim, ugye ez szégyenletes?

2. Üzlet. Az Orbán-kormányzat elfogadottságának egyik sarokköve, hogy szembeszáll a nemzetközi tőkével. Annak legfőbb képviselőjével, az IMF-fel is kellően keményen tárgyal. Orbán pontosan elmondta: furfanggal, úgy, mint a pávatánc; látszólag kicsit engedünk, aztán mégsem.

Most pedig itt állunk, átvert minket egy bakui kalmár. Ez kellemetlen, de az igazán kínos kérdés az, hogy miért is egyezkedtünk vele? „Jobb” esetben olajért (ahogy Szijjártó mondta: Azerbajdzsán lehetőségeket kínál a MOL-nak, az államosított Rábának). Rosszabb esetben egy szegény állam kuncsorgott hitelért (amit nyilván kemény kamatra kap).

Bizony, Alijev elnök, bármennyire is ázsiai despota, ebben az alkuban a nemzetközi tőkés világ egyik szereplője. Ennek a világnak egyik kisebb méretű cápája. Egy ilyen pénzügyi kényúr kedvéért mentünk bele a keresztény Örményország arculcsapásába.

Keresztény jelkép: Júdás-pénzek

3. Nemzeti önbecsülés. Az Orbán-kormányzat elfogadottságának másik sarokköve, hogy megőrzi a nemzet függetlenségét, még zsarolásnak sem enged. De hiszen itt még zsarolás sem volt.

Orbán önszántából ment el Bakuba, hogy Alijevvel tárgyaljon. A szovjet megszállás óta ilyen kínosan még nem alázkodott meg magyar kormány.

Az egyházi vezetők? – ha nem tartják többre egyházaik intézményi érdekét.
Olyan nemzeti lelkületű politikusok, mint Lezsák Sándor? – ha nem fogja vissza a frakció-fegyelem.

De mondjuk Csoóri Sándor? Vagy a Professzorok Batthyány Köréből néhányan? Bárki, aki komolyan veszi a keresztény és nemzeti elveket. Vagy csak egyszerűen az örmény származású Kiss Ernő és Lázár Vilmos, Aradon kivégzett tábornok tiszteletéből. Van ilyen?

FRISSÍTÉS:
"Értesülve az elmúlt napok eseményeiről, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia teljes szolidaritásáról biztosítja az örmény keresztényeket és a sokat szenvedett örmény népet."

Óvatos, de a mai hazai viszonyok között fontos lépést tettek Erdő Péterék.

Ui.: Kányádi Sándor egyik szép verse az 'Örmény sírkövek'-ről szól:
http://www.c3.hu/~eufuzetek/konyvespolc/11-kanyadi-ormeny.html

A Kaláka feldolozásában (az első két perc): https://www.youtube.com/watch?v=k8X0jBSaJwE