Sokan tekintik a plágium-ügyet egy sármos férfi jópofa stiklijének.
Az biztos, hogy Schmitt Pál akkor csinált igazán komoly ügyet ebből a stikliből, amikor nem vállalta. Tisztázás címen két hónapja a Kossuth rádióban hazudozni kezdett. "Akkoriban", mondta, mármint 1992-ben, "nem vettek még annyira komolyan" egy KISdoktorit. Meg beszélt valamiféle törzsanyagról, amit át szabad venni. Ennek ugyan semmi értelme nem volt, a 'törzsanyag' a '70-es évek középiskolai oktatásában szerepelt (a tananyagnak az a része, amit feltétlenül tudni kell).
Szóval, ez a törzsanyag egy jópofa Szijjártóság volt: Mintha mondanánk valamit, a hallgatónak ismerősnek tűnik, bár semmi értelme. És ember legyen a talpán, aki megcáfolja.
Szóval, ez a törzsanyag egy jópofa Szijjártóság volt: Mintha mondanánk valamit, a hallgatónak ismerősnek tűnik, bár semmi értelme. És ember legyen a talpán, aki megcáfolja.
Most kiderült, nincs semmilyen "törzsanyag", amit gátlástalanul át lehetne venni. Van ellenben bírósági ítélet jóval korábbról, amely megállapítja: minden egyes szövegátvételnél "pontosan meg kell jelölni a forrást és a szerzőt”. (Bizony, már 1981-ben, a Kádár-korszak sötétségének idején plágiumnak ítéltek egy kisdoktorit – elnökünkénél kisebb stiklik miatt.)
Orbánék pedig azzal csinálnak komoly ügyet szerencsétlen elnökük ügyéből, hogy már jó két hónapja bűnrészességet vállalnak benne. "Bizalmuk" nem rendült meg a füllentések újabb lelepleződésekor. Pedig mára kiderült, hogy már néhány sóhajtáson kívül nincs önálló része a dolgozatnak: a szöveg 95%-át (!!) az elnök csente innen-onnan.
A bírósági ítéletet közzé tevő lap optimista: "Mindezek tükrében a Semmelweis Egyetemen létrehozott tényfeltáró bizottságnak nem lehet túl nehéz dolga."
De mi lenne a dolga a Schmitt Pál nevű elkövetőnek?
Az utolsó 100 komment: