Bő évtizeddel a nép egyik legnagyobb nyúzása, a magánnyugdíj bevezetése után kiderült, hogy az nem Bokros bűne. Legföljebb megalkuvó társtettesként.

Varga Mihály a hétvégén a Hír tévében tudtára adta a magyar népnek: 1997-ben az EU és az IMF „szabályszerűen arra kényszerítette Magyarországot, hogy egy kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszert vezessen be”

Varga Mihálynak szerint nem könnyű az Unióval (kép:fungie.blog.hu)

Emlékszünk, amikor 2003-ben közeledett a népszavazás az uniós csatlakozásról, akkor a Fidesz nem nagyon érvelt az Unió mellett, inkább a fenntartásait hangoztatta. De ez kevés volt, mert a tájékozatlan magyar nép 80%-ban megszavazta a csatlakozást. (Csak CsurkaPista bátyánk volt elég tökös gyerek, hogy őszintén kampányoljon az uniós tagság ellen.)

Ha akkor Varga Mihály előáll ezzel a hírrel, és rámutat Brüsszel gonoszságára! “Ezek azt akarják, hogy a magyar ember gondoskodjon magáról!” “Hogy olyan nyugdíja legyen, ami nem a politikától függ, így a növelését nem ígérhetik meg a pártok a kampányban!” “Hogy egy fillérrel se növelhesse a kormány a választások előtt!”

Ha Varga Mihály akkor őszintébb, talán nem szavazza meg az istenadta nép ezt az uniós vircsaftot. S akkor nem tukmálta volna ránk azt a hitelt az Unió 2008 végén, ráadásul az IMF-fel együtt. Emelt fővel csődbe mehetett volna az ország. De ezeknek csak az volt a fontos, hogy ne omoljon össze a bankrendszerünk.

Ha akkor Varga Mihály … akkor most nem kellene a kormánynak a brüsszeli pénz-tukmálókkal törődnie, simán államosíthatná a magánnyugdíjakat.

 

Vörös-farok [mármint egy kis szakmázás a végére, s tudjuk, a szakmaiság olcsó bolsevista trükk]

Az állami tb úgy működik, hogy nem tartalékol. Ami tb-járulék befolyik a dolgozóktól, azt kifizeti a nyugdíjasoknak (ún. felosztó-kirovó rendszerben). Most ez még működik, mert viszonylag népes korosztályok dolgoznak, de 20-30 év múlva ők lesznek nyugdíjasok, és a kisebb létszámú korosztályok fizetik a járulédot. Célszerű lenne, – korszerűen mondva: nemzeti érdek lenne – ha tartalékolnánk a jövőre.

Nos, ezt teszi a magánynyugdíj. Igaz, hogy csak a nyugdíjjárulék kb. harmadát, meg nem mindenki után, de az ország magánynyugdíj-pénztárai tartalékolnak. S mivel a hozzájuk befizetett pénz értelemszerűen nem az “állami” nyugdíjpénztárba folyik be, azt a költségvetés kipótolja.

Ezt a galádságot követte el Bokros Lajos (újabb verzió szerint kényszerből, az EU-IMF súlyos kényszere alatt). Takarékosságra kényszerítette a mindenkori költségvetést, hogy legyen biztos(abb) nyugdíjuk a ma dolgozóknak.

Ez a költségvetési takarékosság persze egyik pénzügyminiszternek sem öröm. A korábbi Orbán-kormány pénzügyminiszterei (Járai Zs. és Varga M.) csökkentették is a magánnyugdíjpénztárak járulékát. A következő kormányok (az országrontók, mint tudjuk), pedig visszaállították a nagyobb járadékot, és akkor sem próbálták ezt a rendszert nyuvasztani, amikor pedig komoly megszorítások voltak (2006-tól, a válság idején meg pláne).

Szem előtt tartották tehát az emberek hosszú távú érdekeit. Orbánék pedig elszántan küzdenek a nemzet érdekéért. A rövid távú (a kormánycikluson belüli) érdekéért.