A párt romapolitikáját lényegében egy 3000 karakteres szövegből kellene kiolvasnunk, ám legnagyobb része csak olyan, csúsztatásokat sem nélkülöző helyzetértékelés, amelyből éppen a benne hangsúlyozott felelős társadalompolitikai válaszok hiányoznak.
Farkas Flórián a Fidesz fő cigánypolitikusa. Sikkasztás miatti büntetőperét 1998-ban kegyelemmel úszta meg.
Végletekig hiszterizált közhangulatban kell majd a kormányzásra készülő Fidesznek szembenéznie a magyarországi cigányok körül kialakult válsághelyzettel. A megoldást nehezíti majd az is, hogy sem maga a polgári párt, sem a jobboldali média nem a kedélyek lenyugtatásával tűnt ki eddig.
A magyarországi szélsőjobboldalnak az elmúlt négy évben különösebb nehézség nélkül sikerült magához vonnia a cigányokkal kapcsolatos témákat; a dolog mára oda jutott, hogy semmiféle, a romákat érintő kérdés vagy esemény (legyen szó családtámogatásról vagy súlyos testi sértésről) nem képes kiszabadulni a szélsőségesek által meghatározott értelmezési keretekből. Ehhez a nagypártok is igazodni látszanak: a Jobbik, valamint a "munkáért segély" bevezetéséről elhíresült Szepessy Zsolt monoki polgármester rendpárti szólamaira immár a Fidesz és az MSZP választási programja is több ponton emlékeztet. Az oktatási minisztérium esélyegyenlőségi vezetőjének, Borovszky Tímeának a kezét a szocialista vezetésű tárca anélkül engedte el, hogy közben egy percre is kiállt volna a főosztály által végzett munka mellett, a Fidesz romaintegrációs zsákutcát emleget, miközben a polgári sajtó és önjelölt megmondóemberek a politikailag korrekt beszéden s a munkájukat végző jogvédőkön köszörülik a nyelvüket, mintha bizony bármiről ők tehetnének.
A Fideszre nehéz feladat vár, ha kormányra kerül, teljes politikai súlyával kellene ugyanis kinyilvánítania, hogy a cigányság felzárkóztatása és integrációja a köztársaság legégetőbb feladatai közé tartozik, amelyhez pénzt, szakértelmet és energiát kell mozgósítani. Hogy pontosan mire készül a Fidesz romaügyben, azt a párt Nemzeti ügyek politikája elnevezésű programjából és szakpolitikusainak nyilatkozataiból próbáltuk megtudni.
Az öt fejezetből álló Fidesz-program két részben, a közmunkaprogramok kiszélesítése s a romák társadalmi beilleszkedése kapcsán nevesíti a cigányságot. A Fidesz gazdasági programjának vizionáriusa, Matolcsy György a közmunkaprogramokat alakítaná át úgy, hogy a romákat s szakképzetlen munkaerőt a jelenlegi árokparti kaszálásnál értelmesebb célokat magában hordó mezőgazdasági és építőipari munkákhoz juttatná. A tervek szerint tehát a helyi vállalkozások bevonásával folytatódna a program. A változtatás indokoltnak tűnik, hiszen – mint arról az Esély című folyóirat legutóbbi száma is beszámolt – a közmunkaprogramok s az Út a munkába program önmagában nem jelent egyenes utat a munkaerőpiacra. (Erről hamarosan bővebben is olvashatnak a hvg.hu-n.)
„A szocialista-szabaddemokrata programok folyton zászlajukra tűzték a cigányság felzárkóztatását, de a tényleges kormányzati működés következtében a helyzetük tovább romlott” – így kezdődik a Fidesz szociális programjának Soltész Miklós által jegyzett, a cigányság körülményeivel foglalkozó fejezete. A párt romapolitikáját lényegében ebből a 3000 karakteres szövegből kellene kiolvasnunk, ám legnagyobb része csak olyan, csúsztatásokat sem nélkülöző helyzetértékelés, amelyből éppen a benne hangsúlyozott felelős társadalompolitikai válaszok hiányoznak.
„Teljességgel sikertelenek voltak – a szociális politikához hasonlóan kanyargós és zsákutcába vezető – iskolai integrációs kísérletek is, hiszen további leszakadást okoztak, s így növelték a társadalmi különbségeket” – írja a KDNP-s politikus. A megállapítás csak részben igaz. A Fidesz-KDNP célja persze a program írásakor sem lehetett más, mint a nyolcéves szocialista kormányzás kudarcainak hangsúlyozása, ám ami baj, az egyébként szükségszerű kezdeményezéseket (mint az iskolai integráció, az emberi jogi védelem) úgy kapcsolják össze a kudarc fogalmával, hogy eközben elfelejtik világossá tenni: ugyanezeket az elveket sikerrel is lehet képviselni.
Miközben Soltész az iskolai integrációt mint zsákutcát emlegeti, a fideszes vezetésű Hódmezővásárhely az elmúlt években a megfelelően kivitelezett iskolai integráció mintavárosává vált. Úgy tűnik, a politikai akarat ott nem hiányzott ahhoz, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket az iskolai körzethatárok okos kijelölésével arányosan osszák el a város intézményei között. Vasárnap este a választások után várhatóan az is bebizonyosodik, hogy aligha veszélyezteti egy amúgy a helyi polgárok többsége által elfogadott politikus pozícióit és túlélését, ha látszólag a romák, valójában viszont az egész közösség számára kedvező döntést hoz. Más kérdés, hogy a pártban nem az integrációpárti politikus szerepét osztották Lázár Jánosra: a Fidesz-programban ő a rendpártiságot képviseli, kiemelt hangsúlyt szánva a Cozma-gyilkosság óta forszírozott „három csapás” törvénynek. (Emlékezhetünk, a párt és sajtója akkor a Jobbikéhoz hasonló szófordulatokkal jellemezte a bűncselekmények és a cigányok kapcsolatát.)
A Nemzeti ügyek politikája is hivatkozik az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2008-as tanulmányára, amely szerint a roma programok támogatására fordított forrásokat nem hatékonyan költötték el, s az amúgy sikeres programokat sem igyekeztek kiszélesíteni. A tanulmány viszont éppenséggel az 1996-tól 2006-ig tartó időszakot elemzi, tehát a legutolsó négy év intézkedéseiről például szó sem esik benne. Aki pedig arra számít a jelentést fellapozva, hogy ott hosszú fejezetekben részletezik a Fidesz-éra romapolitikájának és intézkedécsomagjanak előkészítettségét, koordináltságát, s sikerességét, annak csalódnia kell, a bírálatok az 1998-2002-es időszakra is ugyanúgy vonatkoznak, mint a többire.
Mostani programjában a Fidesz azt javasolja, hogy a felzárkóztatást szolgáló pénzek felhasználása teljesen átlátható legyen, a Fidesszel szövetséges Lungo Dromot vezető Farkas Flórián pedig azt ígéri: az elszámoltatás a romák esetében sem marad el. Bizonyára tudják, miről beszélnek: 1998-ban éppen Farkas Flóriánt vádolta meg az ügyészség a Lungo Drom alapítványi pénzeinek elsikkasztásával, az elszámoltatással azonban nem kívánt szembenézni, helyette elnöki kegyelmet kért és kapott.
Az ÁSZ-tanulmány sajtóbeli karrierje ugyanazt a kérdést veti fel, mint az integráció kudarcának tálalása: az újságcikkekben és politikusi megnyilatkozásokban a roma felzárkóztató programok fogalma menthetetlenül összemosódott az elherdált pénzekével, de magának a romák felzárkóztatásának az alapvető fontosságát eközben gyakran elmulasztották kiemelni. (Csak összehasonlításképpen: a PISA-felmérések eredményei alapján kézenfekvő az a következtetés, hogy a hatalmas költségvetési forrásokat felemésztő közoktatásunk nem működik hatékonyan, ettől azonban még senkinek nem jut eszébe azt hajtogatni, hogy a közoktatásra fordított pénz eleve kidobott pénz.)
Így fordulhat elő például, hogy a sajtóban egymással egyenértékű súlyúnak jelenik meg az, hogy a romák támogatására fordítandó pénzeket (romák vagy nem romák) szétlopják, illetve az, hogy egy roma társadalmi szervezet az elnyert uniós támogatások kései folyósítása miatt eladósodik. (Erre is, arra is van példa bőven.)
A differenciálatlan bírálatok miatt a romaügyek egészét veszi körül általános gyanakvás, nagy fába vágja tehát a fejszéjét a leendő kormányerő, ha egyszerre el akarja hitetni a közvéleménnyel, hogy mégis érdemes erre pénzt áldozni. Holott afelől nem lehet kétségünk, hogy a roma felzárkóztatást a Fidesz komolyan veszi: az 1998-2002-es ciklusban éppen a Fidesz vezette be a roma fiataloknak szóló ösztöndíjrendszert.
A párt politikájából nem hiányoznak a szimbolikus üzenetek sem: egyik szövetségesük régóta a Lungo Drom, mostanra pedig – Mohácsi Viktória és az SZDSZ kihullásával – az egyedüli magyar párt, amelyik – Járóka Lívia személyében – roma politikust küldött Brüsszelbe. Éppen Járóka Lívia volt az, aki tavaly októberben a polgári oldal folyóiratában, a Magyar Szemlében hatvan pontban foglalta össze a roma integrációt segítő javaslatait. A képviselő a roma integrációt nemzetstratégiai kérdésként, az oktatást befektetésként írja le. Pontosan érzékeli, hogy a polgárjogi érveket – habár például a fideszes Balog Zoltán ezek szellemében nyilatkozik a romaügyről – ma a többség elutasítja, ezért gazdasági szükségszerűségként definiálja a több százezres kisebbség felzárkóztatását. Járóka Lívia javaslatcsomagja azonban a főáramú média sodrába már nem tudott bekerülni, még a polgári sajtó se tett említést róla. Persze elképzelhető, hogy a Fidesz Jobbikkal való nyílt szembefordulása után a jobboldali sajtó is más hangnemben ír majd a romákról, mint azt eddig tette.
A Fidesz programjának fő üzenete, hogy „a cigányság problémáit nemzeti ügyként, s nem pusztán szegénypolitikaként kell kezelni”. „A cigány kisebbséget a nemzeti kohézió részévé tenni jó ideológia, ha ez konzekvens, lépésről lépésre megtervezett munkát von magával az oktatásban, a szociális kohézióban, a foglalkoztatásban, a vállalkozások ügyeiben, s különösen az uniós fejlesztéspolitikában” – teszi ehhez hozzá a hvg.hu-nak nyilatkozó Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke. Ám úgy véli, a Fidesz eddigi megnyilvánulásai alapján túlzottan enged a roma gyerekek integrációjával szembeni averzióknak, márpedig a szegregáció bármilyen elfogadásával vitathatóvá válik a romaügy „nemzeti üggyé” tétele.
Erre utal az is, hogy egy februári, a Magyar Írók Szövetségében rendezett beszélgetésen Hoffmann Rózsa, a KDNP meghívott oktatáspolitikusa is a romák elkülönített kiscsoportos oktatása mellett érvelt, lényegében nem vetette el azt. Azzal példálózott, hogy az ismert szociálpszichológusnak, Elliot Aronsonnak is ez hozott eredményt. A politikus azonban félreérthetett valamit, Aronson ugyanis nem az etnikai alapon elkülönített csoportokban hisz, hanem az ún. mozaikmódszer kísérletei nyomán azt látja igazoltnak, hogy a különféle nációkból vegyesen összeállított projektcsoportokban idővel csökken az egymás iránti gyanakvás, miután a tagok felismerik a másikban rejlő képességeket, s belátják, hogy a közösen rájuk bízott feladatot csak együtt képesek megoldani.
"A Fidesznek szakítania kell azzal a kétarcú politikával, amely a szocialista vezetésű oktatási minisztériumot jellemezte, vagyis hogy kifelé adnak az integrációra, de eközben kriminalizálják az esélyegyenlőségi főosztály vezetőjét, Borovszky Tímeát, azt üzenve a szocialista városok vezetésének, hogy nem kell túl komolyan venni a deszegregációt" – mutat rá Horváth Aladár. (Borovszky Tímea ellen márciusban vádat emelt az ügyészség, miután a Katapult Mentorprogram vezetője azzal vádolta meg, hogy hatszázezer forintot adott át egy harmadik személynek.)
A roma jogvédő szerint nagy kérdés, hogy a választás győztese, s helyi politikusai képesek lesznek-e szembemenni a szavazóbázis gerincét adó középosztállyal, amely jelenleg nem kíván egy levegőt szívni a romákkal. Pedig – teszi hozzá – a Fidesz a választások után bír majd olyan politikai hatalommal, hogy kinyilváníthatná egyértelműen, hogy a magyar gazdaság, társadalom, népesedéspolitika, a köztársaság nem állítható talpra anélkül, hogy a több százezres cigány népességet ne integrálnák az ország testébe. Ahhoz, hogy ezt tényleg nemzeti ügyként kezeljék, a pártok közötti, ciklusokon átnyúló megállapodásra van szükség.
Utolsó kommentek