Révész Sándor szerkesztett összefoglalójával felelevenítjük a 8 éve történteket. Így megtudhatják:
Miért Grespik László az Orbán-kormány Szalai Eleonórája?
Hogyan spórolt a hajléktalanokon a kormány?
Ki mondta egy szerzőről, hogy "tisztességes helyen lelövik, mint egy kutyát"?
Hogy jelent volna meg a 23 millió román mellett 50 millió ukrán, és hogyan nyertünk volna 14 milliárdot Mikola szerint a megjelenő román munkaerőn?
(A hónap embere egyértelműen Grespik László volt, ezért az ő képeivel, szövegeivel, videóival illusztrálunk)
Elek István tárgyilagos szemlélőnek föltűnt valami: "A negyedik szabad választásra készülünk, és a tárgyilagos szemlélőnek feltűnhet, hogy a választások meghamisításától való félelem csak a baloldali politikusokon és véleményvezéreken szokott minálunk elhatalmasodni, és csupán olyankor, ha nem ők vannak éppen kormányon." (Nyugtató erő, 2002. március 29.)
„A World Trade Center elleni merénylet enyhébb, mint amelyet a vádlottak követtek el a magyar társadalom ellen” - mondta Grespik László, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője, miután bűncselekmény hiányában a Heti Hetes három résztvevőjének felmentésével zárult az általa kezdeményezett magánper.
A tanulóifjúságot nem helyes bizonytalanságban tartani, ezt tartották szem előtt az Implom József középiskolai helyesírási verseny szervezői, akik a versenyzőknek ezt mondták tollba: "Ezért fogadta olyan lelkesedés a borostás arcú fiatalembert, Orbán Viktort, 1989-ben, amikor Nagy Imrének és társainak újratemetésén felhívta a figyelmet a szovjet csapatok kivonásának időszerűségére".
Megkezdődött a Fidesz aláírásgyűjtése a 2012-es budapesti olimpiáért. ... Deutsch Tamás sportminisztert megkérdezték, nem tartja-e aggályosnak, hogy csoportosan íratják alá az olimpiát pártoló íveket 9-10 éves gyerekekkel. Nem tartotta, hiszen ilyen esetekben nem ír elő a törvény alsó korhatárt, és mire az olimpia eljön, már úgyis nagykorúak lesznek azok a gyerekek.
Grespik László huszonegy hónapos köztisztviselői pályája véget ért. Még csak hét hónapos volt az a pálya, amikor a BM vizsgálata megállapította: intézkedéseivel rendszeresen törvényt sért, törvénytelenül és önkényesen határoz meg kvótákat a külföldiek ingatlanszerzésével kapcsolatban, jogosulatlanul firtatja az ingatlanvásárlók felekezeti hovatartozását, és emiatt sorozatban veszti el a pereket az állam nevében. De ettől még persze maradhatott, és maradhatott volna, ameddig a kormány, ha nem kívánja nyilvánosan is megtestesíteni a Fidesz és a MIÉP együttműködését. De kívánta: "...mivel az én kinevezőm Orbán Viktor miniszterelnök úr, és a MIÉP országos listáján szerepelek, így az én személyemben gyakorlatilag már most megvalósul egyfajta Fidesz-MIÉP együttműködés" - állapította meg a közszolgálati televízió magazinműsorában. Magyarországot lehet blamálni, a miniszterelnökét nem. Erre fizetett rá. Az államkincstár. A kirúgás ugyanis nem volt szabályos, Grespik megtámadta a határozatot, majd peren kívül egyezséget kötött a saját beosztottjával és tízmillió forintos bánatpénzzel távozott.
Egyrészt azért, mert 2000-ben életbe lépett a szociális és családügyi miniszter rendelete, mely szerint az átmeneti szállások lakószobáiban egy személyre legalább négy négyzetméternyi helynek kell jutnia és ágyneműt kell adni mindenkinek, miközben fejlesztésre, bővítésre, felszerelésre nincs keret. Ha ezt a rendeletet a fenntartók betartják, több ezer hely elvész, pedig úgyis kevés van. Ha nem, akkor sem kapják meg erre a több ezer helyre az állami normatívát. Kb. 200 millió forint az állam zsebében marad. Másrészt, a jogszabályok a téli ellátás sajátosságait nem veszik figyelembe, "a minisztérium évről évre krízisként kezeli a hideg időjárást, és a programokat ad hoc módon, csupán pályázati pénzből finanszírozza" (Virág Tamás: Szállást kérnek. Válsághelyzet a hajléktalanok ellátásában, Magyar Narancs, 2002. január 24.), ami akkor is csak a tél közepére érkezik meg, ha megítélik. Harmadrészt "a kialakult tragikus helyzetért... nem csupán a szociális tárca, hanem az önkormányzatok is felelősek." ...
Máshol sem nyugodtak a kedélyek: "Lássuk például, mit mondott Schmidt Mária, a miniszterelnök főtanácsadója és a Terror Háza elnevezésű múzeum főigazgatója egy minden kétséget kizáróan szörnyűséges könyv, [a Viktor] szerzőjével Kende Péterrel kapcsolatban: »...vér ciki... egy tisztességes helyen az ember ilyenkor lecsatolja a fegyverét, és lelövi, mint egy kutyát...«" (Kovács Zoltán: Dr. jur. Kövér és a köteles rész, Élet és Irodalom, 2002. 14. sz.)...
F
olytatódott a vita az Orbán- Nastase megállapodás munkaügyi következményeiről. A kormánypártok egy ideig nem tudták, mit kommunikáljanak: azt hogy jó, ha sokan jönnek, mert úgyis kell a friss munkaerő a gazdaságba és a tiszta munkaerő a fekete helyébe, vagy azt, hogy megállapodás ide, vagy oda, úgysem engedik őket ide. Közben az ötvenmilliós Ukrajna is bejelentkezett: ők is kötnének ilyen jó kis megállapodást...
Mikola István miniszter még ott tartott, hogy az egészségbiztosító egy év alatt vagy 14 milliárd forintot nyerhet azzal, ha a külföldi munkavállalók száma a megállapodás következtében két és félszeresére emelkedik, és beérkezik egy csomó életerős román idénymunkás, aki után sokkal több járulékot fizetnek be, mint amennyibe az egészségügyi ellátásuk kerül. (HVG január 19.) Orbán Viktor viszont már az első újévi rádióinterjújában azt bizonygatta, hogy "teljes egészében és kizárólag a magyar állam mérlegelésétől függ", hogy kinek adja meg a munkavállalói vízumot, s kinek nem." Németh Zsolt MDF-es képviselő odáig ment, hogy "könnyebb egy tevének átmennie a tű fokán, mint egy románnak Magyarországon munkát kapnia." (Népszabadság, 2002. január 15.) ...
A kormány 15-én kihirdette az idénymunkára vonatkozó az évi munkavállalási kvótát azzal, hogy az a státustörvény által érintett kisebbségekre is vonatkozik. Ettől a határon belüli magyarok némelyest megnyugodtak, a határon kívüliek viszont fölháborodtak. A Népszabadság kolozsvári tudósítója így foglalta össze a helyzetet: "Ezzel a mozzanattal a határon túli magyarság számára a státustörvény haszna végképp érthetetlenné válik. A jogszabály ugyanis arról szólt, hogy a kedvezményezett határon túli magyarok munkapiaci vizsgálat nélkül, a magyar munkavállalókéval megegyező feltételek között, évente három hónapot dolgozhatnak Magyarországon. Ezt a kedvezményt a magyar-román egyetértési nyilatkozat a románokra is kiterjesztette. Majd az általános rémület láttán, a kormány a külföldi munkavállalók számát 81 ezres kvótához kötötte. Ebből több mint negyvenezren már Magyarországon dolgoznak, a maradó nem egészen 40 ezerben pedig a távol-keletiek csakúgy benne vannak, mint a románok, ukránok, s mellettük persze, a státusmagyarok is." (Tibori Szabó Zoltán: Az álom vége, Népszabadság, 2002. január 30.)
Január 23-án egy zuglói fórumon Kövér László arról panaszkodott, hogy az Alkotmánybíróság hibás döntése miatt kénytelen eltűrni, hogy "mindenféle útonálló firkász a sáros cipőjét belé törölje. Mint fogalmazott, azt utálja bennük a legjobban, hogy a legrosszabb énjét hozzák ki belőle." (Népszabadság, 2002. január 24.) Hát, ha egyszer azt a legkönnyebb. A franc se fogja összetörni magát meg a tényeket, hogy olyasmit hozzon ki belőle, amit már rég kivetett magából. A sarat pedig abba lehet beletörölni, ami arra alkalmas anyagból készült. Tanulságos eset a Kondor Kataliné, aki a kollégáiba próbálta, és rajta ragadt.
Grespik László azért perelte be Havas Henrik újságírót, Hernádi Judit színésznőt és Verebes István rendezőt, mert műsorukban „közröhej tárgyává tették” egyik írását...
Az átvilágítás a médiában (is) csak a III/III-as ügyosztályra terjedt ki, tehát Váritól Krakusig minden III/II-es nyugodt lehetett. A törvényhozó intenciója az volt, hogy a főnökök és a nyilvánosság csak azok érintettségéről tudjanak, akik a felszólítás ellenére sem távoznak abból a pozícióból, ami az átvilágított körben benne van. Úgy gondolták, hogy így elejét vehetik a sunyi sejtegetéseknek, de persze nem vehették, mert arra csak a teljes nyilvánosság lett volna alkalmas. Kondor első sejtése: "onnan sejtjük, hogy valaki fennakadhatott a rostán, hogy újabb adatokat kért be az illetőről a vizsgálótestület". (Nem lehetnek bújtatott figurák a rádióban, Tábori Gabriella interjúja Kondor Katalinnal, Magyar Nemzet 2002. január 4.) Kérdés, honnan tudhatta ezt Kondor, amikor az újabb adatokat nem a munkahelyi főnököktől, hanem az átvilágítás ügyében illetékes hatóságoktól kérik. Kenedi János szerint "Sehonnan. Blöfföl... Bennfentességével félelmet igyekszik kelteni a közszolgálati intézményekben." (Magyar Hírlap, 2002. január 22.) A másik lehetőség az, hogy tényleg bennfentes. Kondor második sejtése: "Meggyőződésem, hogy ha valaki fennakad a rostán, jobb ha magától elmegy. Egyébként úgy veszem észre, hogy volt, aki erre már rájött és vette a holmiját." Miután az elnök asszony ezzel az ügyes mondattal lespiclizte mindazokat, akik bármilyen okból elmentek a rádióból, különös tekintettel azokra, akik nem is bármilyen okból mentek el, hanem azért, mert az intézmény vezetői kiszekírozták őket, a rádió faliújságján megjelentek a lespiclizettek érintetlenségét igazoló határozatok.
Néhány nap múltán a rádió vezetősége elrendelte, hogy az átvilágított munkatársak mutassák be a rájuk vonatkozó határozatot a főnöküknek. A jogsértéseknek többnyire van valami értelmük, de ebben az esetben öncél lehetett csupán, hiszen ha az érintett távozik az állásából, akkor már úgysem beosztott, és úgysem kötelezhetik a volt főnökei semmire, ha meg nem távozik, akkor úgyis megjelenik a neve a közlönyben.
Farkasházy Tivadart fölszólították, hogy válasszon a Heti Hetes és a Rádiókabaré között. Ő a két rossz közül a nagyobbik honort választotta. Megszűnt Bolgár György műsora, a Beszéljük meg!. A műsor és a műsorvezető átköltözött a Klubrádióba.
A műsor megszüntetéséhez a Kossuth rádió adófőszerkesztője, Perjés Klára adta a nevét. Nem hiába adta, rögtön be is került a HVG Portré rovatába: "- ...ön régi kenyeres pajtásait kénytelen eltanácsolni. Voltak emiatt álmatlan éjszakái? - Néha fáj a lelkem, de álmatlan éjszakáim nincsenek, mert meg vagyok győződve, hogy igazságosan cselekszem. (...) - Viszont jönnek a választások, ami magában rejti az esetleges változások esélyét is. Mit gondol, egy ilyen esetben Bolgár úr sorsára jutna? - Higgyék el, nem ezen rágódom, és nem esnék letargiába, ha azt mondanák, köszönjük, maga nem kell. De azért nem veszem evidensnek..." (HVG, 2002. január 19.)
Grespik beszéde 4.03-tól, "Szakrális határt szex.. szegtek meg"
A "Magyar média a győzelem után" című rendezvényen a TF aulájában több ezer lelkes böllér készülődött a szocitorra. "A baloldali pártok úgy visítanak a félelemtől, mint a vágásra váró disznók, mert tudják, hogy ha most elvesztik a választásokat, akkor három cikluson át nem kerülnek újra hatalomba. (...) Ez pedig megroppanthatja őket, mert a tőke kihátrál mögülük, és az őket támogató sajtó is elkezd majd jobbra igazodni." Így fente a kést Bayer Zsolt, akinek már többéves előnye volt a jobbra igazodásban. A 168 Óra (január 24.) egy nyolc évvel korábbi írás fölidézésével emlékeztette az igazodás előtt állókat, hogy a hullarablás távlata a leglelkesebb hullabarátok előtt is nyitva áll. Nyolc évvel azelőtt, amikor a baloldali pártok 129 rádiós elbocsátása miatt visítottak, Bayer az elbocsátott rádiósok és tiltakozó kollégáik körében hallatta a hangját: "úgy tűnik akadtak hullarablók, akiket oda lehet állítani a most kirúgott főszerkesztők helyére. Akik maradnak, hogyan tudnak majd dolgozni ezekkel?"; "Ha mindenki elmegy, akkor tényleg csak azok maradnak, akikkel mindent el lehet végeztetni."; "Én bízom abban, hogy legközelebb akkor készítek ezen a folyosón interjút, amikor önök már mind viszszajöttek." (Bayer Zsolt: A folyosón, 1994. március 6.)
Utolsó kommentek