Bencsik András a Demokrata fideszes főszerkesztője több módon is segítette a Gárdát. A 2006-ban a fideszesz sajtóban felfutatott Morvai "civil jogászbizottság" Krisztina pedig az ismertségével lendített sokat a Jobbikon. Persze történt más is. (Az első rész itt).

"Nem számítottunk arra az őrületes sajtóhisztériára, amit a ballib sajtó levágott. A Fidesz előbb meg se mukkant, aztán elhatárolódott, majd visszaszívta. A gárda megalakulása nem valami médiahack volt, hanem a kallódó fiataloknak akartunk valamilyen határozott értékekkel bíró szervezetet létrehozni" - mondja Szabó Gábor.

A gárda megalakítása szervezeti szempontból is fordulópont volt: számos Jobbik-vezető, például Nagy Ervin vagy Kovács Dávid erre hivatkozva távozott a pártból. Kovács a Narancs megkeresését is udvariasan azzal utasította el: nagyon elege lett a politikából, lezárta életének ezt a szakaszát. Nagy Ervin szerint úgy vélték: zsákutca a gárda megalapítása, a Jobbiknak nem lesz megfelelő befolyása az alakulat fölött. "Kaptunk olyan információkat, hogy a gárdába elítéltek vagy régi szkinhedszervezetek tagjai akarnak beszivárogni. Úgy véltük, a Jobbiknak nincs elég lehetősége a belépők megszűrésére. Azóta az is világos, hogy a gárda elutasítottsága fontos kapukat zár be a Jobbik előtt: a modernebb, szalonképesebb és a Fidesznél nemzetibb jobboldaliakat elriasztja, illetve azok inkább a Fideszt fogják választani" - elemzi a helyzetet Nagy Ervin.

Egyes jobbikosok szerint a Magyar Gárda csak ürügy volt a korábbi vezetés visszavonulására, amelynek tagjai érdemi munkát már nem végeztek; ráadásul Kovácsék a MIÉP-pel közösen kapott állami támogatás ügyében sem voltak határozottak, és hagyták, hogy Csurkáéknak jusson a nagyobb falat.

A gárda létrehozása Vona Gábor és Bencsik András ötlete volt. Az alakuló üléseket egy éven át a Demokrata szerkesztőségében tartották, a könyvelést is ott végezték, a gárda első masírozásait a Demokrata Andrássy úti székházának az udvarában tartották, ruhájukat Bencsik élettársa tervezte, és saját pénzből állították elő.

"A cserkész- és a Kalot-mozgalomra emlékeztető, a nemzeti büszkeséget megjelenítő rendpárti mozgalmat akartunk létrehozni, amelynek nem lett volna köze a Jobbikhoz. A sorkötelezettség megszüntetése miatt a fiatal férfiak elpuhultak: egy ilyen szervezet ezen is segített volna. De a Jobbik szinte azonnal felült a gárda hátára" - mondja Bencsik. A főszerkesztőnek akkor "borult el az agya", amikor Tatárszentgyörgyön Bíber József durván kirekesztő és cigányellenes szöveget mondott. "Fölfedeztek egy nyerő kártyát, amivel persze a balliberális oldal is operál, amikor eltagadja a vidéken meglévő pokoli konfliktusokat. Ám a Jobbik olcsó módon rájött, hogy sót kell szórni a sebbe. A cigánybűnözés fogalom használata azt jelenti: van kollektív bűnösség. Nagyon nem korrekt ezt használva megszólítani az alsó középosztályt."

Az egyesület ezután hozott egy döntést, hogy cigányellenes megmozduláson nem vesznek részt, de Bencsik szerint másnap már egy újabb településen masíroztak. "Mondtam Dósának, az azóta lemondott gárdavezetőnek, hogy ezzel szemen köpte a döntést. De valójában Vona Gábor döntött így, nem Dósa."

Habár a Gárda a kezdetektől szoros jobbikos irányítás alatt működött, a Fővárosi Bíróságon folyó perben az alperesek azzal érveltek: a Magyar Gárda Egyesület (melynek elnöke Vona) és a mozgalom két külön szervezet. Decemberben a bíróság elsőfokon kimondta a Magyar Gárda feloszlatását, ám a gárdisták és jobbikosok értelmezésében ez kizárólag a hivatalosan szerintük érdemi döntéseket nem hozó egyesületre terjed ki. Azaz: a gárda mindent folytat tovább. A jobbikosok szerint a volt kapitány, Dósa feltűnően gyorsan, egyik hónapról a másikra változtatta meg nézetrendszerét. Beszéltünk olyan gárdavezérrel is, akit korábban megkörnyékezett a kormányoldal, és megkérdezte: egy bizonyos összegért kilépne-e.

Habár a gárda segített az árvíznél és hadisírokat is gondoz (zsidókét is, hangsúlyozták többen), a vidéki roma lakosságot megfélemlítő vonulgatásaival került be a médiába. Számos helyi konfliktusnál jelentek meg: Lökösházán együtt járőröztek a polgárőrökkel, Galgagyörkön "kimenekítettek" egy magyar családot a cigánytelepről, és hosszan sorolhatnánk. A HVG egy korábbi írása szerint néhány gárda-vezetőt és gárdatagot korábban már elítéltek köztörvényes bűncselekmények miatt; ma a korábbinál jobban szűrik a belépőket.

A IX. kerületi kampány egyik fő eleme a "Megtisztítjuk a fővárost a cigánybűnözéstől" jelszó volt. Szegedi Csanád Jobbik-jelölt szerint ez nem azt jelenti, hogy valaki származása miatt már bűnös, hiszen a cigánybűnözés magát a cigányságot is sújtja. Kérdésünkre, hogy a szlogent nem tartja-e náci szellemiségűnek, Szegedi határozott nemmel felelt: elmondása szerint kampányukhoz romák is csatlakoztak, és a szerinte pozitív "megtisztítjuk" kifejezés használata egy sorozat része volt ("megtisztítjuk a korrupciótól" stb.). "Nem a cigányoktól, hanem a bűntől akartuk megtisztítani a fővárost. De nem tagadom, hogy idegesíti az átlagmagyart, hogy nyolcvan-százezerért dolgozik, és befizetett adója a cigányokon keresztül a játékgépbe jut."

Morvai és a Gondviselés

"Adjon az Isten - szebb jövőt! Szabadságot Palesztinának és Magyarországnak!" - így köszönt be Morvai Krisztina a Jobbik január eleji ferencvárosi kampányzáróján. A 2006. októberi rendőri visszaélések kivizsgálására létrehozott Civil Jogász Bizottság társelnökeként a jobboldalon nagy népszerűségre szert tett büntetőjogász korábban feminista jogvédőként volt ismert. Terror a családban című könyvében elsőként kutatta a családon belül bántalmazott nők helyzetét.

"2006. október 23. fordulópont volt számomra: én addig világpolgár voltam, sokat utaztam. Egyszerre azt láttam, hogy magyar embereket vernek az utcán a magyar nemzethez tartozásuk miatt. Világos volt, hogy nekem ezzel dolgom van" - mondta a Narancsnak Morvai. A Jobbik tavaly megnevezett EP-listavezetője nemcsak az ENSZ nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetéssel foglalkozó bizottságában betöltött múltja vagy széles nemzetközi jogi ismeretei miatt számít a párt nagyágyújának. Jól érvel és vitázik, és bár televíziós szereplései megosztják a nézőket, a radikális jobboldalon túl is mozgósító erővel bírhat.

Habár retorikája a kilencvenes évek szélsőjobboldalának szlogenjeit idézi (gyarmati sorban lévő Magyarország, nem leszünk palesztinok/másodosztályú állampolgárok saját hazánkban, idegen érdekek helyett a magyarokat képviseljük, visszavesszük hazánkat), Morvai a rendszerváltásban és az azt követő időszakban csalódottak megszólításával jelentősen kitágíthatja a Jobbik közönségét. A kampányzárón az elárult, a politikai elit által cserbenhagyott kisemberrel foglalkozott; sokszor kifejezetten klasszikus baloldali szövegeket nyom szakszervezetekről, érdekképviseletről, a nagytőkével szemben kiszolgáltatott munkásról meg a "neoliberális értékrendről", amely megbukott, s most maga alá temeti a kisembereket. "Ez a mi hazánk, itt mi itthon vagyunk, és itt mi vagyunk otthon!" - zárja felszólalásait.

A bal- és a liberális oldalon a biztosítékot az ország "magunkfajtákra-magukfajtákra" osztásával vágta ki, míg a szélsőjobboldalon ez ugyanúgy szállóigévé vált, mint a kilencvenes évek elején Csurka "idegenszívű szálláscsinálója". Morvai szerint sem kódolt, sem kódolatlan zsidózásról nincs szó: az egyik napilapnak a 2006-os rendőri fellépést kritizálók cikizésével kapcsolatos cikkére írta válaszul. "Nem a zsidókra vonatkoztattam, de nem érdekel, ha bárki leantiszemitáz. A magunkfajták közt is sok zsidó ember van. Azt viszont vállalom, hogy ezt az országot és a világot is egy gazdasági-pénzügyi network irányítja: ha valaki nem tartozik oda, az nem szólhat bele a dolgok alakulásába. Ezt lehet zsidózásnak nevezni, de hogy ez az elit zsidó-e vagy sem, az lényegtelen. Hisz a rendszernek a zsidóság egy része is áldozatul esik, amikor az antiszemitizmuskártyával kijátszszák őket" - mondta a Narancsnak Morvai. A jogásznő szerint minden kisebbségnek van egy kisebbsége, akik hatalmi célok érdekében, de a kisebbség akaratát nem tükrözve járnak el.

Morvai nem lát ellentmondást korábbi női jogvédő tevékenysége és mostani politikai szerepvállalása között. "Mindig hittem az igazságban, az emberi méltóság melletti kiállásban. Akkor is, amikor bántalmazott nők, HIV-pozitívok vagy szemen lőtt tüntetők mellett szólaltam föl. Sose passzoltam a hazai pártstruktúrába: liberális szempontból követeltem igazságtételt a kilencvenes évek elején, viszont mindig abortuszellenes és hívő voltam. Mindig azt követtem, amit a Gondviselés az utamba küldött." A Jobbik az átalakulás fázisában van: az EP-választásra készülve a komoly párt imázsára törekszenek, és ideológiai témák helyett jó érzékkel lovagolják meg a kisemberek félelmeit. Sokkoló című szórólapjukon például a következő kérdéseket teszik föl: "Biztos fizetni tudja majd az elszabaduló lakáshitelét? Biztos, hogy holnap is lesz munkahelye? Biztos megengedheti magának, hogy megbetegedjen?"
Kérdés persze, hogy az erős jelölt (Morvai), a pártok között egyedülállóan EU-kritikus hozzáállás és a fenti demagóg megközelítés mellett milyen médiahátszélre és mennyi pénzre van szükség a sikerhez. "A Hír TV-ben 2004. december elsejétől 2006 májusáig egyszer sem szerepeltünk beszélgetős műsorban. Aztán 2007 augusztusától volt több mint egyéves mosolyszünet. Mindet túléltük" - utal a jobboldali média Fidesz-hűségére Szabó Gábor. A pártigazgató szerint az EP-választási kampányra húsz-harmincmillió forintra lesz szükségük, a többit a párttagság munkájával pótolják. 2006-ban egy hétmilliós baráti kölcsönből gazdálkodtak, most egyes emigráns körök is segítenek. Egy EP-siker után pedig szerintük a Fidesz nem riogathatja többé a radikális bázist az "elveszett szavazat" dumával. Azaz: egyenes út vezet az Országházba.

Mit akar a Jobbik?

Bár a párt vezetői a fórumokon és egyéb szövegeikben radikális változtatásokat követelnek, a szervezet programja kevés konkrétumot tartalmaz, ezért alig megfogható. Új alkotmányt írnának, amelyről annyit lehet tudni, hogy a Szent Korona-tanra épülne. Megadóztatnák a nagyobb jövedelmeket, kétkulcsos adórendszer helyett progresszívabb szja-rendszert akarnak. Habár a multik móresre tanításáról beszélnek, programjuk szerint mindössze esélyegyenlőséget teremtenének a külföldi és hazai vállalkozások közt. Megszüntetnék a külföldiek adómentességét, de átmeneti szabályozással segítenék őket, hogy beilleszkedjenek a hazai adókörnyezetbe, és korlátoznák a külföldiek termőföldvásárlását. Népszavazással léptetnék ki Magyarországot az unióból, addig is a "kedvezőtlen" csatlakozási feltételek újratárgyalását kezdeményeznék. Habár szlogenjeik irredenták, megelégednének az autonómiával és kettős állampolgársággal; nem tiltanák be, de szigorítanák az abortuszt. Visszaszorítanák a szektákat, megerősítenék a történelmi egyházakat. A törvénysértő módon privatizált állami vagyont jogi úton vennék vissza. A közszolgálatból kirúgnák az MSZP-SZDSZ-t kiszolgáló újságírókat. És főként felszámolnák azt a szociálpolitikát, amit a kisebbségvédelem eszközének látnak.

Akit érdekel, a teljes cikk hátralevő részében szó esik még Jobbikos fiatalok világszemléletéről a velük való beszélgetések alapján.