75 éve hunyt el Mustafa Kemal Atatürk, a török köztársaság megalapítója. Családi nevét ő is 1934-ben kapta, amikor ezt törvényben rendelték el. A parlament egyúttal neki a 'törökök atyja' nevet szavazta meg.

Atatürk a latin betűket oktatja egy faluban. A latin betűs írást is ő vezette be kötelezően.

Atatürk modern Törökországot teremtett a szultánság évszázadai után. Szétválasztotta az egyházat az államtól, az oktatást kivette az egyház felügyelete alól. Modern polgári törvénykönyvet vezetett be, benne pl. a nők egyenjogúságával. Eltörölte a régi 'nemesi' címeket, írás- és naptárreform mellett bevezette az állami (nem egyházi) anyakönyezést stb. stb. Az intézkedések nagy része ismerős, a reformkortól nálunk is a jogállam kiépítése volt napirenden a 19. század végéig, sok szempontból később is.

Politikája azonban azt is mutatja, milyen nehéz eljutni a despotikus hagyományok után a demokráciához. Rendszere autokratikus volt, lényegében egypártrendszert működtetett. Az alkotmányba foglalt 6 alapelv között szerepel etatizmus néven az állam gazdaságirányító szerepe, valamint a nacionalizmus. Ez utóbbi komoly polgárháborúhoz vezetett, és a 14 milliós kurd lakosság helyzete ma sem rendezett. Az állami beavatkozás pedig nem tett jót a gazdaságnak. Az elmúlt 2-3 évtized gazdasági lendülete épp annak köszönhető, hogy az állam visszavonult innen.

De a köztársaság, amit Atatürk megteremtett, működő parlamenti rendszer lett az elmúlt évtizedekben – a krízisek és puccsok ellenére. A sors iróniája, hogy 2002 óta egy iszlamista párt kormányoz, parlamenti többséggel. Erdoğan (mérsékelt) iszlamista kormányzata részben lebontotta Atatürk rendszerét (pl. a katonaság politikai szerepét), ugyanakkor megmaradt a parlamenti demokrácia.

A muszlim országok számára biztató példa lehet, hogy iszlamista vezetéssel is működhet parlamenti rendszer.
Számunkra pedig az lehet biztató, hogy a demokrácia hosszabb távon viharálló. Reménykedjünk.

Van egy másik Atatürk-i párhuzam, amit Trianon kapcsán szokás emlegetni. Jobboldali körökben gyakran számonkérik Károlyi Mihályon, hogy nem követte Atatürk példáját, aki szembeszállt az 1. világháború utáni békével, s megtartotta a török lakta területeket. (Tegyük hozzá: Atatürk "megőrzött" görög lakta területeket is az Égei-tenger keleti partvidékén, itt komoly etnikai tisztogatás is zajlott.)

A török függetlenségi háború igazán 1920 tavaszán kezdődött. Így aki Atatürk példáját számon akarja kérni, az Horthyn tegye, aki akkor már egy ideje kezében tartotta a hatalmat.
De ebben az ügyben valószínűleg Horthynak volt igaza, hogy nem kezdett hiábavaló háborúba. (Utána viszont nekünk is jobban jött volna egy modern reformokat követő kormányzat, ha már autokratikus volt a Horthy-rendszer is.)
A török hadsereg ugyanis harcképes állapotban maradt a világháborús fegyverszünet idején is, szemben a felbomló osztrák-magyar hadsereggel. A Tanácsköztársaság területvédő harcai is azt mutatták, hogy a túlerővel szemben csak rövid ideig lehetett sikert elérni.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Fideszfigyelő oldalához a Facebook-on.