Megpecsételődött a legismertebb hazai biogazdaság sorsa. A földmutyi-pályázaton a Kishantosi központ földjeit is haverok kapták – akik még csak nem is ott laknak.

Két évvel ezelőtt még Orbánék is a biotermelést hirdették, és mintagazdaságokat terveztek. Ilyen lehetne a Kishantosi központ, ahol 21 éve vegyszermentesen gazdálkodnak és képzéseket tartanak. Az erről szóló vidékfejlesztési stratégiát Ángyán József írta, még államtitkárként.
Azóta se Ángyán, se stratégia, se Kishantos.

Ángyán hitt abban, hogy a stratégiája a vidéket föllendítené: a földet a helyben élő családi művelik, s óvják a termőföldet, a vizeket. Szép elvek, súlyos kérdésekkel. Elsőként is, mindebből kimarad a vidékiek döntő többsége: hiszen a családi gazdaságok csak a szűk családtagoknak adnak munkát. A többi, 5-10-szer annyi családnak nem jut komoly méretű földterület, amin gazdálkodhatna.

Orbánt ezek a kérdőjelek nem zavarták, amikor 2010 elején Ángyánt Felcsúton fogadta. Kellett neki Ángyán népszerűsége és lendületes kampányolása. Meg is ígért neki mindent hatszemközt. Mert Ángyán professzor a gazdatüntetések emlékezetes felszólalója volt. Mellette álltak a sok-sok vidéki megmozdulást és a nagy fővárosi gazdatüntetéseket szervező „gazdakörök”. Ezek vezetői is bekerültek a Fidesz-frakcióba (legismertebb név: Budai Gyula), de ők nem az elvek emberei, mint Ángyán: most is ott ülnek.

Ángyán mellett sosem voltak erős támogatók a Fideszben

Ángyánék sok százezer szavazatot hozhattak a Fidesznek. Ángyán pedig úgy érezhette, esélyt kapott a történelemtől a céljai megvalósítására, és tette is a dolgát. Egészen a földmutyi-pályázatig, amiből kiderült, hogy Orbánnak fikarcnyit sem számítanak Ángyán szép tervei: koncként odadobta az állami földeket az éhes Fidesz-támogatóknak.

Ángyán ekkor lemondott, majd tette, amit tehetett. Borított: megyéről-megyére kimutatta, hogy mely rokonok, haverok kaptak földet. Nem tudni, hány emberhez jutnak el Ángyán leleplezései. Hány vidéki ember gondolja ezek után, hogy Orbánék rútul megvezették őket. Nem legyen illúziónk: többségükhöz csak a „köz”szolgálati média jut el, ahol Ángyánról legföljebb olyan híreket adnak, amivel éppen le akarják őt járatni (ld. az MTI által indított „naprafogó blog”-ot).

De Ángyánnak a sors megadta azt, hogy látványosan kilépjen a Fidesz-frakcióból, és küzdhet a földmutyi ellen: ő él is ezzel a lehetőséggel.

Orbánnak jól jött Ángyán népszerűsége és a „gazdakörök” támogatása

Szomorúbb sors jutott a Kishantosi gazdaság vezetőjének, Ács Sándornénak, aki az Élőlánc nevű párt vezetője is, közel tíz éve. Rendszeresen támadták az előző kormányzat lépéseit. Őket leginkább a kistelepülések 'megvédésének' szándéka vezette (pl. a reménytelenül kislétszámú iskolák megtartása). Akcióik jót illeszkedtek Orbánék évekig tartó kíméletlen politikai háborújába. Az Élőlánc akciói időről időre rendes sajtót is kaptak.

A politikához való hozzáállásukat jól jellemzi Ácsné blogbejegyzése 2006-ból, a Tévé-székház ostromáról:

„A székház kapujánál álló kb 50-100 fős csapaton kívül a tömeg többi része földbegyökerezett lábbal állt – és nem értette, hogy mi történik. Nem igaz, hogy a tüntetők ostromolták a székházat. A "tüntetők", akiket mint később megtudtam, a Gyurcsány beszéd miatti felháborodás vitt oda – igyekeztek megakadályozni a gyújtogatást, elhúztak egy kocsit, hogy ne gyulladjon meg, kimentették a rendőrt az égő vízágyúból.

Az Élőlánc 2006-07 után még lehetett volna a magyarországi zöld párt, de periférián maradt; ezt a helyet az LMP tudta megszerezni. Ácsné soha nem került olyan helyzetbe, hogy Orbántól vagy akár valamely helytartójától bármit is kérjen. Kishantosi földjüket pedig megpályáztatták és a haveroknak adták.

Ez a klasszikus sorsuk a „hasznos idióták”-nak. Durva kifejezés, eredetileg állítólag Lenin használta a nyugati országok szovjetbarát közéleti embereire. Önként, semmiért tették, és később sokuk szégyenkezett.

Ángyán és Ácsné sorsa a Fidesz miatt volt ennyire párhuzamos. De most a történet végén a párhuzamos sorsok találkoznak is. Nyáron ugyanis Ángyán bejelentette, hogy önálló mozgalmat indít. Ebben egyik fő partnere Ácsné Pártja.

Az Élőlánc politikai szlogenjei továbbra is a jobboldalhoz állnak közelebb: libásoznak, ’KISZ-titkárból lett milliárdos’-oznak és multiznak. Friss hitvallásuk szerint az LMP elárulta a zöld értékeket, az Élőlánc jelszavait pedig lenyúlták és elhasználták.

Másik partner a Váralja Szövetség, amelyet kedves fiatalok alapítottak (a budai Szent Margit Gimnázium diákjai). Egyik első megmozdulásukként, hogy egy vidéki kisvárosban „ifjúságmentő körmenetet” szerveztek. A szónokuk azt mondta: "Elképesztő, ahová a magyar fiatalság jutott, most a neoliberalizmus került az ellenség státuszába.” De szerveztek emlékestet a nyilasok mellett kompromittálódott Szeleczky Zita színésznőnek is.

Kicsit bonyolult a kép, ami az origo cikkéből kirajzolódik a szövetségről, de leginkább a globalizáció, a baloldal és a liberalizmus az ellenség. A szövetséghez közel álló greenr blog az Ángyán-mozgalom csekély visszhangját is "a hazai „sajtószabadságnak’ hazudott valójában liberális sajtóblokád”-nak tudja be. (A közmédia Ángyán elleni lejárató kampányáról nem ejt szót.)

A magát „zöld objektív”-nek nevező blog a termőföld és a vizek megvédését magasabb összefüggésbe helyezi: „Őstörténeti metafizikai értelemben szólva megszűnik az ÉTEL (föld, test), megszűnik az ITAL (víz, vér), tehát megszűnik Etel-Itil, vagyis Atilla hun Világkirályunk éltető TEST-VÉR vonalát próbálják felszámolni a sötét erők.”

Nem tévedünk nagyot, ha azt jósoljuk, hogy Ángyán professzor mozgalma nem lesz átütő erejű. Sok jószándék, keveredik rendszeres ellenség-kereséssel és nagy adag naivitással. Ennek csak akkor lehet országos visszhangja, ha valamely nagy politikai erő ismét fantáziát lát bennük, hogy felhasználja valaki ellen – ahogy ezt tette korábban a Fidesz.

Egy valamire érdemes figyelni. Az Ángyánt támogató csoport üzemeltetik a Kielegyenaföld.hu internetes lapot, Ezen jelentetik meg a földmutyi újabb és újabb fejezeteit.