Bayer Zsoltról sok rosszat írtak, lehet tőle idézni bőven, amikor pl. pöcegödörhöz hasonlítja a politikai ellenfeleket, de most ezt hagyjuk. Most mi is köszönteni szeretnénk.

Tegnap Kövér László mondott szép szavakat az ötvenedik születésnapja alkalmából a keménytollú publicistának: „ilyen pillanat egyszer van az ember életében, s mint fogalmazott, szolidaritást érez”.

Mi a 31 éves Bayer Zsoltot szeretnénk köszönteni, aki szembe tudott nézni a korábbi éveivel, amit a Fidesz sajtófőnökeként élt meg. Kevesen tudtak a magyar közéletben így szembenézni saját pártjuk vállalhatatlan ügyeivel.

Elsőként is a pénzügyekkel, a párt- (és pártközeliek) finanszírozásával, ami tudjuk, a magyar demokrácia rákfenéje azóta is. A 31 éves Bayer látta, hogy a Fidesz ’94-ben alapvetően egy ilyen finanszírozási akció miatt bukott. Az MDF-fel közös székház-mutyi akkor (még) sokakat megdöbbentett. Bayer azonban többet látott, mint akkor a közvélemény, s nyíltan meg is írta:

„Dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több volt a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia alsón.”*
Bayer kemény megfogalmazását többszörösen igazolta az idő. Elég emlékezni arra, amikor külön kormányhatározat született Simicskáék ajándék 24 milliárdjáról. Orbán aláírásával jelent meg, hogy a nyertes konzorcium, Simicskáék 24.374.497.312 forinttal többet kapjanak a Szajol–Püspökladány vasútvonal felújításáért, mint ahogy azt korában a kormány meghatározta.

Igen, „Kolumbia alsó”, jó a stílusa annak a 31 éves fiatalembernek. S most nézzük, mit mondott Kövér tegnap: „jóban-rosszban, bajban és örömben együtt éltünk végig. Egyetlen esetben sem tagadtuk meg egymást, és nem is fogjuk”.

Fontos, hogy Kövér – aki rendületlenül Orbán legfőbb Fidesz-beli harcostársa – így utólag sem tagadja meg Bayer Zsoltot, aki vállalhatatlannak ítélte a Fideszt és Simicskát.

Persze, lehet, hogy Kövér erre nem emlékszik. Akkor találkozhatna azzal a fiatalemberrel. És a mai Bayer Zsolt is.

*Bayer Zsolt „Adalékok a nagy Fidesz-leleplezéshez” című cikke 1994. október 21-én jelent meg a Népszabadságban

„Most biztosan nem kéne megszólalni. Mert hát kit érdekel az egész? Kaptak öt százalékot, éppenhogy becsúsztak a parlamentbe fideszék. Fidesz? Ugyan kérem! Aztán meg én igazán jókor váltottam. Éppen jókor. Botrányok voltak már, de még potenciális esélyes volt a párt, sötét ló, akármi is lehetett volna belőle, így nem érhetett az a vád, hogy a végső bukás után menekültem el. Hja kérem, fontos a jó ritmusérzék. Arról nem is beszélve, hogy milyen elegánsan tudtam hallgatni. Az igazi okokról. Semmi árulás, semmi fecsegés, diszkréció, pókerarc. Mindjárt csókos gyerek lettem. Most itt az idő az árulásra: igen, én az alapító atyák egyike, dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek…”