A magyar kormányzat a nemzetközi pancserség olyan fokát érte el, amire alig van példa, pedig a magyar történelemben bővelkedik a diplomáciai ügyetlenkedésekben. Átadták a baltás azeri gyilkost Azerbajdzsánnak, ahol ő elnöki kegyelmet kapott: Szabadult, és hősként ünneplik.

Kép: EgyenlítőTV

Az illetékes minisztérium, a KIM külön közleményben bizonygatta: az azeri állam köteles folytatni a börtönbüntetést. Pedig már a gyilkos védőügyvédje elmondta a budapesti bírósági tárgyaláson, hogy Azerbajdzsánban nem számít gyilkosságnak egy örmény megölése.

Az azeri elnök tavaly egy beszédében az örményeket Azerbajdzsán első számú ellenségének nevezte. Az azerbajdzsáni ombudsman pedig egyenesen azt mondta, Safarov a fiatalok példaképe lehet.

Ennek az országnak adtuk át az életfogytiglanját töltő gyilkost. Nyilván komoly szóbeli ígéretek fejében, hogy ott is börtönben tartják.

Körkörös hanyatt esés

Mozgalmas volt a hét, begyűjtött már egy kínos történetet a kormányzat a térségben. A Szíriában kiszabadult túszok esetében nem a TEK-vezér szokásos ön-fényezése érdekes. Az csak közvetve minősíti Orbánt, aki ilyen pozícióba juttatta.

De az a közvetlenség, amivel a TEK főigazgatója a sajtótájékoztatón odaszólt az egyik exrendőrhöz, hogy „mondjál kevesebbet, és akkor nem tudnak belekötni”, az magáért beszél. Ezek után Martonyi hiába nyilatkozza: még a gyanúját is el kell hárítani annak, hogy a magyar hatóságok bármit is tudtak volna a túszok szíriai munkájáról.

Következmény kívül …

Szíriából nem jött reagálás, ott a belső háborúval vannak elfoglalva a felek. Safarov átadása miatt viszont Örményország már meg is szakított velünk minden hivatalos kapcsolatot. Egy délután alatt mindezt elérni, ez legalábbis magyar rekord.

A szakítás látványos volt, az elnök ez alkalomból összehívta a nagyköveteket (150 országgal van diplomáciai kapcsolatuk). Beszédének egy része különösen érdekes lehetett nagykövetek számára.

Az örmény katona meggyilkolása után „partnereink – az EU és a NATO tagállamai – folyamatosan arra ösztönöztek minket, hogy … bízzunk meg a magyar törvénykezésben, hiszen az ország tagja ezeknek a fontos szövetségeknek”.
A magyar tárgyalópartnerek „több alkalommal biztosítottak minket arról, hogy ki van zárva annak a lehetősége, hogy egy bűnözőt átadjanak Azerbajdzsánnak. Ugyanezt a választ kaptuk kérdéseinkre néhány nappal ezelőtt is a magyar külügyminisztériumtól és a parlamenttől.”

Tehát az örmények hivatalosan kérték az elmúlt héten is – mi pedig hazudtunk – s mindez annak súlyával, hogy bennünk meg lehet bízni, hiszen, ha másért nem, mi EU/NATO-tagok vagyunk.

Úgy tűnik, nemcsak egy zűrös kaukázusi gyilkossági történetbe sikerült belekeverednünk, hanem a világpolitikába is. (Az USA külügyminisztériuma már reagált is: eredetiben és magyarul.)

… és belül

Miközben érkeznek a nemzetközi reagálások, mi magunknak is összerakhatjuk a történteket.

1. Egy hete tudjuk, hogy a magyar kormányzat államkötvényt akar eladni, vagyis hitel szerezni Azerbajdzsántól. Amikor Orbán júliusban Azerbajdzsánban járt, már akkor „szorosabb együttműködésről” nyilatkozott.

2. A hitelre vélhetőleg nagy szükség is van. A héten megtudhattuk, hogy Orbán korábbi nyilatkozatai ellenére aligha kezdődnek meg a tárgyalások az IMF/EU-val szeptemberben.

Csütörtökön az is kiderült, hogy miért: az EU/IMF-páros nem fogadja el, hogy az állam önmagát (a Nemzeti Bankot) megadóztassa. Orbán viszont ragaszkodik a megadóztatásához.

3. Azerbajdzsán évek óta kéri Safarov átadását. A kérést éppen most teljesítettük, amikor ez már bizonyára nem kérés volt, hanem a hitel feltétele.

Mennyiért is adtuk oda az országunk jó hírét? A sajtóban 2-3 milliárd dollárról/euróról lehet olvasni. Ez mindössze negyede-hatoda annak az összegnek, amit az állam a nyugdíj-megtakarításokból megszerzett. Ennyiért.

Az IMF-hitel, amiről most tárgyalnánk, 10-15 Mrd dollár lenne. Ennek a negyede-ötöde, amit az azeri diktátortól kérünk. Ennyiért.

Nemzeti önbecsülésünk

Szokás arról beszélni, hogy a nyugati országok gyakran az olaj érdekében háborúznak, szemet hunynak az emberi jogok megsértése fölött. Mi most egy gyilkosság ügyébe keveredtünk bele. Lehet, hogy olaj miatt is (azeri MOL-üzletről is olvasni), de konkrétan egy hitelkérelem miatt.

Teleki az öngyilkossága előtt azt írta Horthynak: „Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk … Hullarablók”.

A mostani helyzet nem ennyire súlyos. Ha a pénzösszeget nézzük, akkor mi csak olcsó prostik lettünk, polgártársaim.