Fideszfigyelő

A héten nagyot durrant a Schmitt-ügy, volt is egyetemi tiltakozás, vonulás a Sándor-palotához, ott sátras tüntetés. Az LMP és a Jobbik hidat is foglalt. A szociktól egyedül az említhető, hogy néhány Societas-os fiatal kibuszozott Ferihegyre Schmitt érkezésekor.
 

Megszólalt az MSZP is. Mesterházy szombati kongresszusi beszédéből át is vette a sajtó, hogy Schmitt mondjon le. Mondta ő ezt kedden is, a „tényfeltáró” bizottság Schmitt-et mentegető jelentése után. Tehát szó és szó.

De volt egy másik ügy is, ami hetek óta forrongott, és most jutott el a végkifejlethez. A Károlyi-szobor eltüntetését láthatóan komolyan vette a kétharmados hatalom. A fákat-bokrokat már korábban kiirtották, a területet körülkerítették. Erre az ügyre a szocik is láthatóan rástartoltak: őrséget álltak, de hiába. Az orruk előtt ledöntötték a szobrot, közben egyetlen aktivistájuk sem volt, aki odaláncolta volna magát a szoborhoz. Így maradt egy szóbeli nyilatkozat a részükről.
 

Másnap estére hoztak össze egy fáklyás felvonulást, ami önmagában jó is volt. De közben eltelt másfél nap. Ekkor, péntek este már Schmitt Pál le-nem-mondása volt a hír.

 

 

 

Ha már a hét eseményei ilyen gyors mozgó célpontként ugráltak, akkor ott volt a szocik számára stabil programként a szombati kongresszus. Nem kellett már Gyurcsánnyal bajlódni, lehetett volna ellenzéki politikát megvitatni, programot hirdetni. Helyette volt egy unalmas nyugodt kongresszus, ezt meg is dicsérte az újraválasztott pártelnök.
 

És volt öröm is, hogy erősödik a párt. Valóban, tavaly júniusban, amikor Gyurcsány miatt kellett összejönni, akkor még csak 13%-on álltak az Ipsos-nál.
 

Dicséretükre legyen mondva, volt verseny is, ki legyen a pártelnök. Igaz, Szanyi (Szanyi-kapitány, ahogy az elvtársai szeretgetni szokták őt) nem az az ember, akit bárki is komolyan elképzel pártelnöknek. Ehhez képest érdekes, hogy mégis besöpört 31%-ot.
 

Lehet, hogy ennek nagyobbik fele amolyan protest-szavazat, figyelmeztetés volt Mesterházynak, aki továbbra is pártelnök, frakcióvezető, és a párt nevében lényegében csak ő nyilatkozik mindenütt.

A sajtóban nemigen lehetett olvasni, kik kerültek be az elnökségbe, pedig tényleg sok a fiatal arc, a párt ’öregjei’ el sem indultak. Így történt ez két évvel ezelőtt is, a sajtó azóta sem vette észre. Talán azért sem, mert kevesen tudtak úgy megszólalni, hogy az átütő legyen. Ha egy közgazdász odafigyelt, akkor emlékezhet Katona Tamás néhány szakmai megszólalására. Most ő sem indult, helyet adott a megújulásnak.

 

Szabad tehát a pálya, még ha a Fidesz számára lejtős is. Lehet küzdeni Orbánék leváltásáért. De az eddigieknél érezhetően több kell.