Azt tudjuk, hogy drága a vasút, ennél már csak az autópálya kerül többe, főleg, ha beleadnak apait-anyait. Beleadtak a szépen felújított Szajol–Mezőtúr közötti szakaszon is. Szép aluljáró van Mezőtúron, ami egyébként nem egy nagy állomás, csak egy irányba (Szarvas felé) lehet átszállni. De amióta elkészült az aluljáró, rohanhatnak az utasok, lépcsőn le és föl, s közben a hangosbemondó biztat: a 3. vágányról a vonat azonnal indul. Megérte a drága aluljáró, biztos sok haszon volt a megépítésén.
 

Ez persze csak egy személyes élmény. Ennél többet lehet tudni a most induló beruházásról: "A pályázatra 3 jelentkező akadt, 2 kizárásra került. A nyertes konzorcium tagjai azok a cégek, akiket nemrégiben ’rekord összeggel’ bírságolt meg a GVH korábbi vasút-felújításokkal kapcsolatos kőkemény kartelezés miatt. Összejátszottak, hogy melyik pályázatot melyikük nyerje meg. A 7 milliárdos bírság kiemelkedőnek számít, a kartelezők viszont 3 km vasút felújításért számláznak ennyit."
 

Ha egyetlen versenyző van, szinte garantált, hogy nemcsak drága dolgok épülnek, hanem drágán is. Itt elkanyarodunk egy sztori erejéig Moszkvába, ahol hosszú ideig Luzskov volt a polgármester. Szeretett építeni, és büszkélkedni vele. Egyszer az egyik vendége megkérdezte, honnan van minderre pénz? – "Hát, hozunk."

És igaza van, ilyen egyszerű ez.

Ugyanis két nappal a Szajol–Püspökladány pályázat nyertesének kihirdetése előtt érdekes határozatot hozott – maga a kormányfő. A nagyprojekt támogatását megnövelte precízen 24 374 497 312 forinttal. Még azt is kikötötte, hogy ennek felhasználására „a nyertes ajánlatban szereplő árajánlat“ figyelembe vételével kerülhet sor. Ahogy az egyik napilap megállapította: „ha a kormány nem rendeli el a költségkeret durva megemelését, a Közgép konzorciuma labdába se rúghatott volna”.

 

Nem egyszerűen annyi pénzt hozunk tehát, Luzskov polgártárs, amennyibe az építés kerül (a szakmai tervek szerint). Hanem annyit hozunk, amennyit a haveri egyetlen állva hagyott pályázó kér. A többlet: huszonnégymilliárd háromszázhetvennégy millió ésmégegykevés forint. Érthetőbben: 1625 nokiásdoboznyi pénz.
 

Ezt nem lehet a Hévízi-tóban úszkálva átvenni, ahogy köztudomás szerint Hagyó cselekedte. Ehhez Nyerges-vontató kell, hogy egy újabb közkeletű kifejezéssel éljünk. S nem is kell Hévízig elmenni, ugyanis a Közgép Zrt. közismerten szolnoki illetőségű, ahonnan csak egy macskaugrás a Szajoli állomás, s máris lehet beruházni.
 

A közgép tulajdonosa pedig valamiképpen Nyerges Zsolt. Az index emlékeztet rá, hogy már sokan próbálták megtudni, pontosan hogyan tulajdonos. A DK „felszólította a kormányt, hozza nyilvánosságra, hogy kik a vállalat tulajdonosai.” Karácsony Gergely szerint pedig „a Közgép nem vehetne részt ezekben a beruházásokban, mert a tulajdonosi köre nem átlátható.”

 

Ma tehát feldübörögtek a munkagépek, épül-szépül a MÁV ahol egyébként hamarosan ritkítani fogják a járatokat pénzhiány miatt.
 

Amíg szépen termelődik a megérdemelt profit, addig gondoljunk arra, hogy a parlamenti pártok legális, állami támogatása mindössze néhány milliárd forint. Ha emlékszünk még a korábbi szédítően sok milliárdra, akkor láthatjuk: Nem az drága, ha a pártok jogállami keretek között működnek. Lehet, hogy többe kerül, ha nem szigorúan a jogállami keretek között működnek.
 

Utána pedig nézegethetjük ezen a jópofa honlapon, hogyan jönnek-mennek a vonatok a hazai vasúti pályákon (http://iemig.mav-trakcio.hu/3.0/). A Szajol–Püspökladány szakaszon is, a felújítás alatt is.