Ilyen címe normális országban persze nem lehet egy cikknek. Csak próbáltuk megfogalmazni annak ellentétét, amivel az Orbán-Szijjártó-Selmeczi kommunikációs csapat etette a jónépet novemberben: spekulánsok összehangolt támadást intéztek Magyarország ellen.

Normális országban persze ilyen kijelentés sincs. A spekulánsok – vagy szebben mondva, a tőzsdei brókerek – mindenre rárepülnek, ahol keresni lehet. Ha egy kormány olyan sötét, hogy folyton elrettentő nyilatkozatokat tesz, akkor a valutáját, állampapírjait célszerű eladni, mielőtt azok értéke nagyot esne.

Az országkockázati felár (CDS) pedig növekszik. Mert az Orbán-kormány nemcsak a spekulánsokról mondott butaságokat, hanem össze-vissza beszélt. Hol azt mondta, hogy IMF-hez fordulunk, hol azt, hogy nem is kell a hitel, de majd úgyis kapunk, mert az IMF a mi bankunk. A országkockázati felár szépen föl is ment 750-re. (A fülkeforradalom hónapjában, 2010 áprilisában még csupán 180 bázispont körül ingadozott.) Mondhatjuk, idén év elején Magyarország 4-szer kockázatosabb volt, mint a kormányzati ciklus elején.

Mindez fordítva is végigmehet. Például most, amikor Orbán Viktor látványosan barátságosakat mond. Múlt héten külön kiutazott Strasbourgba az EP ülésére, és nem veszekedett Cohn-Bendittel, hanem eljátszotta a konstruktív politikust. Tehetséges ember, jól játszotta a szerepet.

Most kedden pedig Brüsszelben tárgyalt, ahol a teljes uniós vezérkar szánt rá időt, hogy beszéljen a fejével: az EP elnöke, a Bizottság elnök és az Unió elnöke. A kormányfő előre megüzente, ezúttal is konstruktív lesz: „egyszerűen azt akarják, hogy változtassunk … elfogadom, hogy az unió igényét kielégítve változtassunk.”

A találkozók rendben lementek. A korábbi nagy üzleti félelmek elmúltak. A magyar forint árfolyama erősödött, ami jó hír. Mindez azért, mert a spekulánsok bizakodóbbak.
Az országkockázati felár is látványosan csökkent, tegnap már 600 alatt volt. (Persze, még mindig több mint 3-szor kockázatosabbak vagyunk a piacok szerint, mint a fülkeforradalom előtt.)

Az országkockázat 2010-ben (kékkel a magyar),
amikor még a Kósa-Szillártó duett ugrasztotta meg a CDS-felárat.
Most éppen a 600-as értéknek örülünk.

Hogy lehet ezt Fidesz-nyelven elmondani? A spekulánsok nem támadtak? Visszavonultak? Lám, még szó sincs arra, amikor éppen javulnak a dolgok. Az Orbán-Szijjártó kommunikációs szöveggel csak arról lehet beszélni, amikor a gaz ellenség ránk ront. Amikor éppen normálisan kezd a kormányfő tárgyalni, azt nem lehet elmondani.

És ez nem vicc. Az a közel százezer ember (Fidesz-nyelven: négyszázezer ember), aki szombaton menetelt a kormány mellett, az most nem tudja, hogy éppen javulnak a dolgok. Ha figyeli a híreket, nem érti, miért volt Orbán kompromisszumra kész. Ők továbbra is megleckéztetni szeretnék Brüsszelt meg a spekulánsokat.

Nekik nem is próbálja Orbán ezt elmagyarázni. Nekik üzent. Hogy szereti őket, örül, hogy sokan voltak (természetesen négyszázezren). Hogy mennyire jó: „mögöttem, velem együtt az országért dolgozik, érez és imádkozik sok százezer ember”. Arról szó sem esik, hogy gondolkodna is.

Tehát Orbán most meg lehet elégedve a brüsszeli teljesítményével. De nem árt figyelnie arra, hogy Brüsszelben már óvatosak vele. Párttársa, Barroso fontosnak tartotta rögzíteni, várja az érdemi lépéseket: "A labda most a magyar térfélen van".

Az EP elnöke, Martin Schulz pontosabban fogalmazott: „Orbán Viktor hatékony ember. Brüsszelben az európai retorikát teszi magáévá, Budapesten pedig ugyanezt a retorikát vádolja.” Majd hozzátette: „az európaiak nem hülyék”.