Zsolt Béla cikke a Szép Szó, 1936. szeptemberi számában:
Ars scribendi – avagy vázlat az időszerű újságírás kódexéről
Kedves Barátaim nyilvánosság elé lépek évek óta készülő tudományos munkámmal, mely az időszerű újságírás szabályait foglalja rendszerbe. Egyelőre csak kivonatosan ismertetem műveim főbb vonásait, mert publikálásával - bevallom, üzleti érdekből - várni akarok az új sajtótörvényig. Amikor is hitem szerint, ugyanolyan kelendősége lesz, mint a népszerű orvosi tanácsadóknak járvány idején.
Művem első fejezetének főcíme: „A vén bértollnok elmagyarázza, hogy kell írni olyankor, mikor nem szabad és nem lehet írni?” Mindenekelőtt azokat a szabályokat ismertetem, amelyeket az utolsó tizenhat év nyelvhasználata újonnan szentesített. Ezek közül a legfontosabbak:
a) Ne írj le egyszerű tőmondatot, mert az egyszerű tőmondat természeténél fogva egyértelmű jelzőtlen alanyával és jelentő módban használt állítmányával. Ha azt írod: „A kutya ugat”, később hiába kísérletezel állításod átértelmezésével, az állításban foglalt tény nüanszírozásával, konfundálásával vagy visszavonásával. Semmi sem véd meg az általánosítás vádja ellen, s tudnod kell, hogy az általánosításnak vannak a legsúlyosabb közigazgatási és büntetőjogi konzekvenciái. Ha azt írod: „A fehér kutya ugat”, vagy ami még ajánlatosabb: „Némely fehér kutya ugat”, az általánosítás veszélyét lényegesen lecsökkentetted. Még ennél is bátorságosabb a mondatot a határozószavak biztosító szelepeivel ellátni. Majdnem kockázatmentes mondat: „Némely fehér kutya néha ugat.” Még jobb: „Vannak országok Európában, amelyekben némely fehér kutya néha ugat.” Ha semmiképpen sem tudod megállni, hogy bizonyos allegorikus tendenciát vigyél bele állításodba, használd a következő bonyolultabb formulát: „Sajnos nálunk is előfordul szórványosan, hogy némely fehér kutya néha ugat, de mi bízunk a világhírű magyar kutya józanságában, amely az utolsó pillanat ban mégis érvényesülni fog.”
b) Lehetőleg ne használj egyszerű bővített mondatot sem. Az összetett mondat arra való, hogy a főmondatban elhangzott kockázatos állítást vagy véleményt a lehetőség szerint közömbösítse. A mellékmondat a főmondat bandázsa. Ha azt írod: „Mi León Blumkísérletét rokonszenvesnek tartjuk” [a francia népfront-kormány miniszterelnöke, 1936–1937], akkor ehhez a tőmondathoz csatold a következő biztonsági mellékmondatokat: „bár nem vagyunk szocialisták, sőt elvi ellenfelei vagyunk a marxizmusnak és csak addig vagyunk hajlandók a francia kormánynak a jóhiszeműséget előlegezni, amíg tiszteletben tartja a magántulajdon elvét és le nem tér az európai kultúra útjáról”.
Ha azt írod: „A hűtlenül kezelt közpénzért kétségkívül a tanácsnok úr is felelős”, akkor lehetőleg folytasd így: „bár mi sem áll távolabb tőlünk, mint az, hogy a tanácsnok úr egyéni tisztességében és tisztakezűségében kételkedjünk. De akadhatnak rosszindulatúak, akik a nem egészen felderített ügyet kevésbé jóhiszeműen ítélik meg, s ezért van szükség arra, hogy az affér, személyekre való tekintet nélkül a legkönyörtelenebbül tisztázódjék.”
A czikket kizárólag sajtótörténeti kuriózumként közöljük. Ha valaki tévedésből úgy gondolná, hogy a pornósújságos, 9 évre bebetonozott Szalai Annamária hivatalának cenzori erkölcsnemesítő czélzatú felhatalmazása és a sokmilliós büntetési tételek adtak volna aktualitást neki, az téved. Az ilyen téves vagy a szocialisták által terjesztett nézetektől elhatárolódunk.
(A cikk második részét holnap olvashatod.)
Utolsó kommentek