Zsolt Béla cikke a Szép Szó, 1936. szeptemberi számában:

 

 

 

Kedves Barátaim nyilvánosság elé lépek évek óta készülő tudományos munkámmal, mely az időszerű újságírás szabályait foglalja rendszerbe. Egyelőre csak kivonatosan ismertetem műveim főbb vonásait, mert publikálásával - bevallom, üzleti érdekből - várni akarok az új sajtótörvényig. Amikor is hitem szerint, ugyanolyan kelendősége lesz, mint a népszerű orvosi tanácsadóknak járvány idején.

 

Művem első fejezetének főcíme: „A vén bértollnok elmagyarázza, hogy kell írni olyankor, mikor nem szabad és nem lehet írni?” Mindenekelőtt azokat a szabályokat ismertetem, amelyeket az utolsó tizenhat év nyelvhasználata újonnan szentesített. Ezek közül a legfontosabbak:
 

a) Ne írj le egyszerű tőmondatot, mert az egyszerű tőmondat természeténél fogva egyértelmű jelzőtlen alanyával és jelentő módban használt állítmányával. Ha azt írod: „A kutya ugat”, később hiába kísérletezel állításod átértelmezésével, az állításban foglalt tény nüanszírozásával, konfundálásával vagy visszavonásával. Semmi sem véd meg az általánosítás vádja ellen, s tudnod kell, hogy az általánosításnak vannak a legsúlyosabb közigazgatási és büntetőjogi konzekvenciái. Ha azt írod: „A fehér kutya ugat”, vagy ami még ajánlatosabb: „Némely fehér kutya ugat”, az általánosítás veszélyét lényegesen lecsökkentetted. Még ennél is bátorságosabb a mondatot a határozószavak biztosító szelepeivel ellátni. Majdnem kockázatmentes mondat: „Némely fehér kutya néha ugat.” Még jobb: „Vannak országok Európában, amelyekben némely fehér kutya néha ugat.” Ha semmiképpen sem tudod megállni, hogy bizonyos allegorikus tendenciát vigyél bele állításodba, használd a következő bonyolultabb formulát: „Sajnos nálunk is előfordul szórványosan, hogy némely fehér kutya néha ugat, de mi bízunk a világhírű magyar kutya józanságában, amely az utolsó pillanat ban mégis érvényesülni fog.”

 

b) Lehetőleg ne használj egyszerű bővített mondatot sem. Az összetett mondat arra való, hogy a főmondatban elhangzott kockázatos állítást vagy véleményt a lehetőség szerint közömbösítse. A mellékmondat a főmondat bandázsa. Ha azt írod: „Mi León Blumkísérletét rokonszenvesnek tartjuk” [a francia népfront-kormány miniszterelnöke, 1936–1937], akkor ehhez a tőmondathoz csatold a következő biztonsági mellékmondatokat: „bár nem vagyunk szocialisták, sőt elvi ellenfelei vagyunk a marxizmusnak és csak addig vagyunk hajlandók a francia kormánynak a jóhiszeműséget előlegezni, amíg tiszteletben tartja a magántulajdon elvét és le nem tér az európai kultúra útjáról”. 

Ha azt írod: „A hűtlenül kezelt közpénzért kétségkívül a tanácsnok úr is felelős”, akkor lehetőleg folytasd így: „bár mi sem áll távolabb tőlünk, mint az, hogy a tanácsnok úr egyéni tisztességében és tisztakezűségében kételkedjünk. De akadhatnak rosszindulatúak, akik a nem egészen felderített ügyet kevésbé jóhiszeműen ítélik meg, s ezért van szükség arra, hogy az affér, személyekre való tekintet nélkül a legkönyörtelenebbül tisztázódjék.”