Nem pikkelünk mi a Nézőpontra, erre konkrét bizonyítékunk van. Egy szót sem szóltunk, amikor november végefelé megjelent egy ügyesen sumák, ám hibákkal tarkított felmérésük a miniszterelnök-jelöltekről. De szerdán a fiúk másodszorra is előadták ugyanazt a poént, ugyanúgy.
A közvélemény-kutatási összefoglalóban őszintén elmondják, azt kérdezték, kit „választottak volna kormányfőnek egy KÖZVETLEN voksoláson”.
Volna. Merthogy Magyarországon közvetve választunk miniszterelnököt: az istenadta nép szavaz a PÁRTlistára meg PÁRTjelöltekre, majd a parlamenti frakciók megválasztják a miniszterelnököt.
Egy normális országban egy ilyen fölmérés azonnal mehet a kukába, a készítői pedig nézhetnek valami hasznosabb munka után, mondjuk egy kukásautón.
De ebben az országban, amit mi hazánkként szeretünk, 24 órán belül számos hírharsona ismertette a Nézőpont megállapításait: gondosan, mondatokat átemelve az összefoglalójukból. (Az, hogy a Fidesz pártalapítványától milliókhoz jutó Nézőpont ilyen trükkös azon korábbi sumákságaik miatt nem lepődtünk meg).
Innentől kezdve a bejegyzés dögunalmas lesz. Sorolni fogom, hogy hol tévednek, hol hazudnak és hol csak egyszerűen inkorrektek. Előbb azonban két adat, ami érdekes lehet a fölmérésből:
– Mesterházyt most a ténylegesen választók kb. 11%-a nevezte meg. (Hogy miért ’kb.’ arról később.)
– A szocialisták közül novemberben 19% választotta volna Mesterházyt, most, három hét múlva 36%.
Hogy ez elegendően jó rajt-e, azt majd meglátjuk. Most pedig vissza a Nézőponthoz.
Ugyanaz a poén ...
A szakértő intézet kérdése novemberben is így hangzott: „Ha ön dönthetne a miniszterelnök SZEMÉLYÉRŐL, kit választana?”De a négy „személy”, aki közül választani kellett, a PÁRTok jelöltjei voltak. (Ez olyan szigorúan érvényesül, hogy a Jobbiktól is szerepel egy „jelölt”, Morvai Krisztina, noha akkor ők még nem neveztek meg senkit, amikor meg ma megneveztek az meg Vona Gábor lett.)
Hogy egy pillanatig se legyen kétség, a kutatási összefoglaló címe egy adott PÁRTra utal (naná, hogy az MSZP-re): Gyurcsánytól Mesterházyig.
Ez a következetesség már a kérdések összeállításánál megfigyelhető.
– Először megtudakolták: „Vissza kellene-e térnie Gyurcsány Ferencnek a következő választásig a politikai élet élvonalába? (Naná, hogy nagy többség szerint nem.)
– Közvetlenül ezután pedig a négy személy közül lehetett választani. (Tehát lehetett választani egy szocit is, ha tényleg azt akarod, hogy ezek kormányozzanak.)
Gyurcsány és Mesterházy összekapcsolására olyan komoly gondot fordított a szakmai intézet, hogy Mesterházy MSZP-jelöltként való ’népszerűségét’ így írja le: „Gyurcsány korábbi helyettesének (Mesterházy államtitkár volt a 2003–2004-ben Gyurcsány által irányított Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban) népszerűsége az után sem emelkedett, hogy az MSZP hivatalos miniszterelnök-jelöltjévé vált.”
A poén, ugyanúgy
Novemberben még több név futott, hogy ki lehet az MSZP jelöltje, majd a párt elnöksége egy hétvégén javasolta Mesterházyt. A rákövetkező szerdán már meg is jelent a Nézőpont kutatásának összefoglalója. Ez még komoly előrelátást és szervezést is igényelt.
Most decemberben nem volt kérdés, hogy a kongresszus Mesterházyt jelöli, s hogy mikor. Lám, most már kedden itt a jelentés. A sajtóanyag most is azzal kezdődik, hogy Mesterházy támogatottsága csekély.
A számok interpretációja
a) A közvélemény-kutatás egyik nagy szakmai kérdése, hogyan fogalmazzuk meg a fölmérés eredményét. A Nézőpont tanítható példát mutat, hogyan nem szabad.
A fölmérés kérdése így hangzott: „„Vissza KELLENE-E TÉRNIE Gyurcsány Ferencnek a következő választásig a politikai élet élvonalába?” Erre bizony csak a Gyurcsány-hívek válaszolnak igennel, és az is könnyen nemet mond, aki egyébként elfogadná Gyurcsányt. Ezt a ’nem’ választ az összefoglaló így interpretálja: „A választók 75 százaléka azonban a listaállítás után is ellenzi Gyurcsány szerepvállalását.”
[Valóban érdekes kérdést vet föl az eredmény: októberben még 83% válaszolt nemmel. A kettő különbsége (83-75= 8%) vajon azt jelenthet-e, hogy ennyien tudomásul vették Gyurcsány aktívabb szerepvállalását. Ennek fölméréséhez persze korrektebb kérdések kellenének.]
[Egyébként érdekes adat, hogy az MSZP-tábor 48 százaléka mondta, hogy ’vissza kellene térnie’, és 46 százaléka, hogy nem.]
b) Ugyanennél a kérdésnél a Nézőpont markáns megállapítást tesz: „De hiába győzte meg az MSZP-t Gyurcsány, a választók szemében nem lett hitelesebb.” Hm. Ez a harcos megfogalmazást akár Navracsicstól is hallhatnánk (bár nem éri el Szíjjártó szintjét).
Ami a tartalmat illeti: az előbb említett 83% – 75% azt jelenti, hogy októberben 17% volt elfogadó, míg most 25%. Nézőpont kérdése, hogy ez szignifikáns növekedés-e.
c) Nem tudni, hogy a miniszterelnököt választók közül pontosan hány százalék nevezte meg Mesterházyt. Az összefoglaló ugyanis ezt nem mondja el. Csak annyit lehet kihámozni a grafikonból, hogy százból 65 mondott nevet, s ezek közül 7 említette Mesterházyt. (Ez a 65-nek kb. 11%-a.)
Ez furcsa trehányság lenne, ha nem azt olvasnánk: „decemberben [megkérdezettek] 7 százaléka választotta volna”. De hiszen tudjuk, hogy a valódi választáson azok százalékát számoljuk, akik szavazatot adtak le (vagyis ténylegesen választottak).
Kevés a 11% is, de mégiscsak több a 7%-nál, ráadásul kétszámjegyű. Talán ez az ’elvi’ különbség magyarázza, hogy nem szerepe a szövegben?
d) A kérdések összeállításánál előre látható volt (ha máshonnan nem, a korábbi fölmérésekből), hogy Gyurcsány és Mesterházy nem fog jól szerepelni. Nos, ezek után kérdezték meg, hogy „Mely pártra szavazna egy most vasárnapi választáson?”
Mitadisten, a Fidesz több mint 4-szeres többséget kapott (50% – 12%). Más, újabb közvélemény-kutatásoknál (amelyekről nem tudnék ennyi furcsaságot írni), ez az arány 2,5...3-szoros. Ez sem egy szoros eredmény, ezért jó kérdés, miért járt el ilyen trükkösen újfent a Nézőpont. Ennyire szeretnének nagyobb arányt? Vagy csak a megszokás? (Az évek, meg a rutin?)
e) De itt még nincs vége. Akárhogy is, ez a 12% érzékelhető növekedés, hiszen októberben 8%, novemberben 11% szerette az MSZP-t. Ahogy a grafikonból kibogarásztam. Merthogy a szöveg nem így szól. Az összefoglaló az egész évet értékeli, mondván: az MSZP, „amely lassan, de biztosan csúszik a lejtőn lefelé”.
Apróság (szakmai ügy): Az összefoglaló hol az összes megkérdezett, hogy a válaszolók arányában adja meg a százalékokat, de sosem a pártválasztók arányában.
Érdekesség: A pártválasztók arányában az MSZP 16% lenne, a Jobbik kb. 9%.
A Jobbiknál azonban a júniusi fölmérés kb. 11%-ot adna, miközben az EP-választáson közel 15%-ot értek el. Ez arra utalhat, hogy a Jobbik szimpatizánsainak kb. negyede ’rejtőzködik’.
f) A fölmérés kitért a „pénzügyi-gazdasági válság okozta hátrányra”, amit – az eredmények szerint – egyre súlyosabbnak éreznek az emberek.
De ezek ismertetése sem lehet meg pártpolitika nélkül. Mindjárt az első mondat: „Gyurcsány és Mesterházy népszerűtlensége nem meglepő, ha a [válságról] kérdezzük a választókat.” Tehát a világméretű válság direktben kapcsolódik az MSZP-sekhez.
Egy sima fogalmazási hiba
Nem nagy ügy, de az összefoglaló fontos megállapításainak megfogalmazásai között összekeveredett, hogy az összes megkérdezett, avagy a közülük aktívak arányáról beszélnek:
„Decemberben is az ÉPPEN DOLGOZÓK negyede (24 százaléka) állította, hogy a következő fél évben elveszítheti a munkahelyét. Ez az arányszám 2009 folyamán nem változott számottevően, azaz a folyamatosan romló munkanélküliségi statisztikák ellenére nem nőtt az aggódók aránya. Mindez összefüggésben lehet azzal is, hogy az aktív korú lakosság (15–64 év) ALIG TÖBB MINT FELE dolgozik egyáltalán.”
Végül: néhány direkt pártpolitikusi szöveg
Említettem már Navracsics stílusát. Lehet, hogy ez túlzás, de nem egy elfogulatlan kutató cégre vallanak az alábbiak:
– Úgy tűnik, a 2009-ben megbukott Gyurcsány Ferenc még 2009-ben vissza akar térni.
– De hiába győzte meg az MSZP-t Gyurcsány, a választók szemében nem lett hitelesebb.
– Ma már csak a nosztalgiázó vagy a szavaik alakító erejében bízó baloldaliak beszélnek „két nagy pártról”.
Végül szintén nem Navracsics, mert ő nem szokott így hűséget esküdni:
– 2009 a Fidesz éve volt, Orbán Viktor 2007 májusában meghirdetett középre nyitási stratégiáját igazolták az eredmények.
+1. Ahogy a skolasztikusok mondanák: „A közvélemény-kutatás a politika szolgálóleánya.”
+2. A novemberi fölmérés után egy blog azt írta: „fogadjunk, hogy a hazai sajtó benyalja mindezt”.
Úriember biztosra nem fogad.
Utolsó kommentek