2001. novemberében is érdekes dolgok történtek az akkori Orbán-kormány alatt. A előkerültek a később elítélt Várhegyi Attila pártfinanszírozási ügyei, a Demokrata Medgyessy feltört irodájából szerzett szerződést mutatta be, manipulálták a költségvetési számokat, Kondor "független rádióelnök" Katalin pedig egy pártrendevényen az amerikai nagykövet brekegéséről beszélt. A Torgyán utáni polgári kormányzás "boldog békeidejének" egy hónapja, a múlt köde:
Lemondott Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára, miután elsőfokon pénzbüntetésre ítélték hanyag kezelésért. Úgy érezte, amíg bűncselekmény árnyéka vetül rá, legfeljebb a Fidesz választmányának elnöke lehet. Várhegyi Szolnok polgármestereként közművesítés fejében, lényegében ingyen adott át értékes belvárosi telkeket vállalkozóknak. A szerződések aláírása után néhány órával a polgármester aláírt egy másik papírt is, melyben lemondott a város elővásárlási jogáról, s így az egyik kedvezményezett vállalkozó már délután busás haszonnal továbbadhatta a délelőtt "megvett" telket az OTP-nek. Miután ezen szerződések aláírására Várhegyinek nem volt joga, és azok nem is feleltek meg a közgyűlés érvényes határozatának, vádat emeltek ellene hűtlen kezelésért. A bíró nyomatékosan fölhívta a vádhatóság figyelmét arra, hogy a vádlott esetleg nem is szándékosan vétkezett, s az ügyész az utolsó pillanatban ennek megfelelően a hűtlen kezelés vádját a sokkal enyhébben büntetendő hanyag kezelésre módosította.
A második vádpontot, a vesztegetést a bíróság elvetette. Ez a vádpont Simó József vallomására alapult. Eszerint Simót jó pártmunkája jutalmául nevezték ki a Mahir Szolnok élére, s Várhegyi azt mondta neki, hogy jelentős részben ezen a cégen keresztül fogják finanszírozni a Fidesz szolnoki önkormányzati kampányát. Majd ő megmondja neki, mely vállalkozásoknak, mennyiről állítson ki fiktív számlát, hogy azután az így befolyó pénzt a Mahir Szolnok a kampányára költhesse. A bíróság megállapította, hogy a Mahir Szolnok valóban kiállított fiktív számlákat olyan cégeknek (köztük a "hanyag kezelés" által kedvezményezeteknek), amelyek számára semmilyen szolgáltatást nem nyújtott, és a Mahir Szolnok valóban bőven költött a Fidesz és a polgármester kampányára, mégpedig nem a párt kasszáján keresztül, hanem közvetlenül, ami sérti a pártok finanszírozására és az önkormányzatokra vonatkozó törvényeket. Azt azonban a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy a fiktív számlákkal beszedett és a kampányra elköltött pénzek között összefüggés van, a kampányfinanszírozás törvénysértő módját pedig a társadalomra nézve veszélytelennek ítélte. Az ítélet szerint a vesztegetés formailag ugyan megvalósult, de nem volt veszélyes a társadalomra, már csak azért sem, mert az előnyök közvetlenül nem Várhegyi Attilánál (a kampány segítségével megválasztott polgármesternél!), hanem "elsősorban a Fidesznél jelentek meg".
Orbán Viktor a televízióban kifejezte reményét, hogy Várhegyi Attila teljes ártatlansága igazolódni fog, és visszatérhet államtitkári pozíciójába. Mire azonban nem igazolódott, hanem jogerősen is elítélték őt immár hűtlen kezelésért felfüggesztet börtönbüntetésre és pénzbüntetésre, már rég megbukott a kormány, melybe visszatérhetett volna. Várhegyi az ítéletkor a Fidesz finanszírozásáért felelős pártigazgatóként tevékenykedett. Ebben a pozíciójában meg is maradt. A helyén volt. További történetek a folytatásban:
A Demokratában bemutatták egy 1998-as szerződés másolatát, mely mindössze két példányban létezett. Az egyik Kanadában, a másik Medgyessy Péter irodájában, melyet föltörtek két nappal az után, hogy Medgyessy bejelentette, indul a miniszterelnökségért. A szerződés szerint a Medgyessy Tanácsadó Kft. közreműködik abban, hogy "a Magyar Szocialista Párt soraiba tartozó" önkormányzati képviselők megszavazzák a Gresham-palota hasznosítására vonatkozó szerződést, és ha ezt a szerződést az év végéig aláírják, akkor Medgyessy cége kap összesen 30 millió forintot. Abban mindenki egyetértett, hogy ha e pénz egy részét a szocialista önkormányzati képviselők között szétosztották, az bűncselekmény, mert ez esetben a lobbista kenőpénzt közvetített. Ez azonban bizonyítatlan és bizonyíthatatlan föltevés, melyet mindenki tagadott, aki a bűn részese lehetett volna. Abban megoszlottak a vélemények, hogy ha egy üzletember, aki pár hónappal azelőtt még egy szocialista vezetésű kormány kulcsembere volt, ausgetippelt a szocialista képviselők meggyőzéséért kap pénzt, akkor a politikai befolyását vagy a szaktudását bocsátja-e áruba. A szocialista képviselők kicsit meggondolatlanul azzal igyekeztek e kérdés okát fogyatni, hogy őket egyáltalán nem kellett meggyőzni, mert mindig is támogatták a beruházást. Ez kétségkívül így is volt. Az okafogyott kérdés helyébe viszont másik nőtt: ha nem kenőpénz-közvetítésről volt szó, akkor miért fizetett a beruházó egy rakás pénzt azok meggyőzéséért, akiket nem kellett meggyőzni? Ez a kérdés nyitva maradt, és azóta sem csukták be.
A közvélemény-kutatások szerint a kormánykoalíció az élre tört. Orbán Viktor óvott a elbizakodottságtól és a nagy mellény viselésétől, de nem sikerült mindenkit megóvnia. Kövér László egy püspökladányi fórumon megállapította, hogy Medgyessy "még bele sem bocsátkozott a választási küzdelembe, máris elvesztette azt. Aztán kifejtette: az MSZP rájött, hogy Medgyessyvel nem lehet megnyerni a választásokat, lecserélni viszont már késő." (168 óra, 2001. november 29.) Sőt, korán.
Az elbizakodottságnak súlyos következményei lettek: eltekintettek a kereskedelmi televíziók lebombázásától, mert azt hitték, módjukban áll majd törvény által leszámolni velük: "A magyar jobboldal természetesen még az erős jogán sem akarná lebombázni a két fundamentalista tévéállomást, a tv2-t. és az RTL Klubot. Vagy a Forró-Bánó- Aczél-Pallagi-Mélykuti-féle Nap-keltét, mely újságírógárda majd úgy aránylik az al-Dzsazirához, mint az egykori Völkischer Beobachter elkötelezett skriblerei a mai Frankfurter Allgemeine Zeitung polgárszagú újságíróihoz. A magyar jobboldal ugyanis - ellentétben Washingtonnal - nem fél. Tudja, hogy 19 hét múlva a választásokon a győzelem az övé lesz. Utána viszont a szavazók nyomására törvényt hoz a demokráciához elengedhetetlen objektivitás biztosítására, és a helyi rágalmazó médiatálibok legszigorúbb, törvényi felelősségre vonhatóságára." (Sic!) (Lovas István: Bombázzuk le az al-Dzsazirát? És a tv2-t?, Magyar Nemzet, 2001. november 21.) Tévedni emberi dolog, de mások is szoktak.
"Idejön valaki, aki két hónapja sincs itt, és ebben a pillanatban antiszemitizmusról brekeg" - állapította meg Kondor Katalin (a képen), midőn az MDF XI. kerületi székházában rendezett beszélgetésen tartózkodott a politikai közszerepléstől. Úgy is van, rendes béka legalább három hónapig hallgatja a büdösvarangyozást, mielőtt minősíteni bátorkodnék a hallottakat. A szóban forgó béka azonban nem rendes volt, hanem Bush elnök bizalmas tócsatársa, ő küldte őt ide nagykövetnek, s a nagykövet békákból tudvalévőleg hazájuk álláspontja brekeg: "aggodalmat kelt az a nyíltan antiszemita és idegenellenes érzület, amelyről Magyarországon hallok, különösen a politikai elit bizonyos köreiből. (...) minden politikai párt vezetőjének kötelessége nevén nevezni és világosan elutasítani a gyűlöletbeszédet." 
Nancy Goodman Brinker nagykövet asszony (a képen) itt létének első két hónapjában a politikai elit bizonyos köreit a nem bizonyosaktól az különböztete meg, hogy hajlottak szeptember 11. Amerika- és zsidóellenes értelmezésére s a "jöttment galíciaiak kirekesztésére" vonatkozó fölhívásra, melyet ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész, a MIÉP képviselője terjesztett elő pártja XVI. kerületi brosúrájában. A brekegés tehát a MIÉP-ről szólt és a kormánynak. Hiszen a kormánypártok vezetői következetesen elkerülték, sőt elítélték, hogy a MIÉP-et antiszemitának minősítsék, a kormánypárti lapok és publicisták jelentős része mindkét említett ügyben a MIÉP álláspontját követte. Brinker megszólalása előtt három héttel jegyezhették föl a magyar sajtó amerikai szemlézői Csurka István szavait, miszerint "A Fidesz és a MIÉP számára már csak egy paraszthajszál szükséges a kétharmados támogatás eléréséhez, s akkor lesz nemulass!" (ld. Magyar Hírlap, 2001. november 6.) Ezután néhány nappal a Süddeutsche Zeitung a következő kérdést tette föl Orbánnak: "Ez az antiszemita jobboldal azonban koalíciós partnerül kínálkozik fel a 2002-es választások utáni időszakra. Kizár-e egy ilyen koalíciót?" Orbán pedig így válaszolt: "Semmit sem zártam ki és semmit sem fogok kizárni. Mindazonáltal a mérsékelt jobboldal - kereszténydemokraták, nemzeti konzervatívok és a Fidesz - 50 százaléknál több parlamenti mandátumot fog szerezni. Nem lesz koalíció a radikális jobboldallal vagy az exkommunistákkal." Ez a nyilatkozat némelyeket megzavarhatott, de nem zavarta meg a MIÉP-et, mely Orbán megfogalmazását diplomatikusnak nevezte, és úgy értelmezte, hogy a koalíciót csak abban az esetben zárja ki, ha meglesz nélkülük az 50 százalék; és nem zavarta meg az amerikai elemzőket sem, akik nyilván kijegyezték Orbán washingtoni nagykövetének, Jeszenszky Gézának az előző évben, a New York Timesban írott cikkéből, hogy "Magyarországon nincs szélsőjobboldali párt."
November 12-én elfogadták a zárszámadási törvényt. A kormány bespájzolt magának erre az évre majd százmilliárd forintot úgy, hogy a 2000. évi hiányhoz hozzáadta azt a pénzt, ami nem is hiányzott, hanem lekötött számlán lapult, és várta, hogy 2001-ben szabadon fölhasználják. Az infláció szándékos alultervezéséből összejött még közel háromszázmilliárd forint. A zárszámadási törvénybe pedig becsempészték az államháztartási törvény módosítását, mellyel törvényesítették, amit most és eddig is csináltak, hogy ti. a szándékosan vagy sem, de mindenesetre félretervezett költségvetésből adódó plusz forrásokat, pótköltségvetés nélkül, utólagos elfogadtatással arra költi a kormány, amire akarja. (A képen Varga Mihály Fidesz-főpénzügyér)A kisgazdafrakcióban és a függetlenek soraiban uralkodó kusza viszonyok miatt hetek óta nem lehetett tudni, van-e többsége az Országgyűlésben a kormánynak. Most kiderült. A parlamenti többséghez 194 képviselő kell, a zárszámadási törvényt tizenhárommal több képviselő szavazta meg. Köztük volt 11 MIÉP-es, az egyetlen távollévőn kívül valamennyi, és három MSZP-s. Kettő tévedésből, a harmadik meg a Szűrös Mátyás volt.
Szűrös Mátyás megkapta, ami járt neki: "Amikor a közelmúltban Kovács Lászlóékat - sajnálatos módon - füttyszó fogadta a nemzeti panteonban, mi Pozsgayval elismerő oklevelet vettünk át '56-os szervezetektől a nemzet érdekében végzett tevékenységünkért." (Heti Válasz, 2001. november 30.) Ugyanezen '56-os szervezetek tagsága gyalázta november 4-én a kivégzett társait gyászoló Mécs Imrét a 301-es parcellánál. Hajszálon múlt, hogy nem a Mécs Imrét gyászoló társakat gyalázta. Ez a hajszál némelyeket erősen irritált. "Miért nem hagyták a nyakadon a kötelet" - ordították Mécs felé az irritált néptagok. Az ordítók pártjára álltak különböző egyéni és csoportos nyilatkozatokban cégéres népfrontos káderek, kurzusról kurzusra haladó kurzustörténészek az ellenzék gyalázásában a rendszerváltás idején élenjáró Südi Bertalannal, az '56-ot máig ellenforradalomnak minősítő Munkáspárt 1998-as képviselőjelöltjével bezárólag, aki a Szabad Földben (november 9.) "elképedt", "hogy a karhatalmista múltjával gyakran kérkedő exminiszterelnök az egyik reggeli tévéműsorban hazafinak nevezte a 301-es parcella emlékművét koszorúzó, ám az áldozatok jelenlévő hozzátartozói által kifütyült, lehurrogott ambiciózus miniszterelnök-jelöltet és a társaságában lévő pártelnök-komisszárt."
Nagy ellentmondásokat nagy hazugságokkal lehet föloldani. Erre tett kísérletet a Demokrata, amikor november 15-i számában egy kihallgatási jegyzőkönyv alapján azt állította, hogy Mécs Imre "mindenkit feladott", s a társait nem kis részben az ő vallomása alapján végezték ki. Természetesen Mécs előtt tartóztattak le mindenkit, akit ő feladhatot volna, s a vallomásában semmi lényeges nem szerepelt, amit már a vallatói ne tudtak volna. De hát ezt csak a hozzáértők és a rágalmazók tudták, a Demokrata olvasói nem.
Az '56-osok megbecsülésének örvendő egykori vezető funkcionáriusok, Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre a következő, konzultációra érett gondolatokkal találkozhattak a mérsékelt jobboldal szavát vivő Bayer Zsolt előadásában, ha figyelmükkel kitüntették a Sajtóklub november 9-i adását: "Ezek a rohadt gyilkos gazemberek, ezek a mocsadék utolsó állatok most megpróbálják átretusálni 56-ot, egy ilyen szocialista forradalommá. (...) Ne felejtsük már el, kérem szépen, 56 után az élet arról szólt, hogy Kádár rendszerében vezető funkcionáriusnak lenni az egyet jelentett a hazaárulással. (...) ... milyen konszenzust lehet kialakítani gyilkos, hazaáruló, senkiházi rohadékokkal? Semmilyet, és ha valaki időnként kifütyüli őket, akkor utána nem megsértődni kell, hanem mélyen elgondolkodni és elmenni örökre a büdös francba, és nagyon örülni, hogy nem lógunk a lámpavason." Révész Sándor: Múlt Köde 2001. november című gyűjtésének szerkesztett változata
(S)zűros Mátyás az Orbánnal közös konzultációk után 2009 tavaszbán azt jelentette ki az Echo Tv-ben:"A Fidesz, a KDNP, a MIÉP és a Munkáspárt a nemzeti közép felé terelné az országot, és képes lenne nemzeti akaratot kialakítani, mert ezek a pártok lefedik a társadalom különböző irányzatait."
Utolsó kommentek