A Hírszerző belpolitikai hírportál főszerkesztője az EP-választások előtt közvetlenül a Jobbik, az MSZP és az SZDSZ elleni szavazásra buzdított. Bauer Tamás ezzel szemben azzal érvelt, hogy az MDF és az LMP párt  nem komolyan vehető a Fidesz pedig veszélyes. A Hírszerző pár napon belül ígért Bauer érveire viszontválaszt, de aztán mégsem indokolt.

[Gavra Gábor, a Hírszerző főszerkesztője]... lehetséges opcióként jelölte meg még az MDF-et és az LMP-t, amelyek azonban nem jelentős, és nem világos profilú politikai erők. Gavrát és a Hírszerzőt eddig liberális indíttatásúnak hittem, a Fideszről viszont jól tudjuk, hogy minden, napirendre kerülő ügyben - legyen szó gazdaságpolitikáról, büntetőpolitikáról vagy egyházpolitikáról stb. - antiliberális. Az MDF hirtelen magáévá tette Bokros Lajos gazdasági liberalizmusát, de emberjogi és külpolitikai kérdésekben aligha tekinthető liberálisnak. Az LMP néhány emberjogi kérdésben liberális, másokban nem nyilvánít véleményt, a gazdaságpolitikában pedig kifejezetten szemben áll a liberalizmussal. (Minderre Gavra is utal írásában.) Mire véljük hát Gavra álláspontját?

Legyen világos: mind az MSZP, mind az SZDSZ valóban rászolgált a bukásra. Rászolgált legalább két okból. Egyrészt azért, mert felelőtlenül költekező gazdaságpolitikát folytatott a 2002-2006-os ciklusban, másrészt, mert - mint eddig minden magyar kormányzó párt 1990 óta - korruptnak bizonyult. Nekem is nehezemre esik bármelyikükre szavazni.

Úgy vagyok azonban ezzel, mint a francia baloldaliak, akik befogott orral Chirac elnökre szavaztak egy korábbi elnökválasztás második fordulójában, amikor nem Jospin, a megosztott baloldal legerősebb jelöltje, hanem a szélsőjobboldali Le Pen jutott be a második fordulóba. Korruptakra, felelőtlenekre nem szívesen szavaz az ember akkor sem, ha egyébként alapjában véve betartják a demokratikus normákat. Azokra viszont, akik nem kevésbé korruptak és felelőtlenek, amikor hatalomhoz jutnak, és még fenyegetik is a demokrácia alapjait, egyáltalán nem szavaz. 

                                                                                  *

Kezdjük mindjárt a gazdaságpolitikával, hiszen Gavra azért buzdít az MSZP-t és az SZDSZ-t büntető szavazásra, amit a gazdaságpolitikában művelt a két párt. Érvelése akkor lenne meggyőző, ha azt állíthatná: a Fidesz (vagy akár az MDF) ésszerű és felelős gazdaságpolitikát képvisel velük szemben. Ez azonban nem így van. 

Az MDF-et gyorsan elintézhetjük: azt a destabilizációt, amely a Bokros-csomagba torkollott, MDF-kormány indította el 1992-93 fordulóján, s azért menesztették Kupa Mihály pénzügyminisztert, hogy ne legyen akadálya a népszerűségvadász költekezésnek. Asszisztált az MDF az Orbán-kormány hasonló fordulatához is, amelyre nyomban visszatérek. Ellenzéki pártként olyan demagóg akciók fűződnek az immár Dávid Ibolya és Herényi Károly vezette párthoz, mint az egységes tízezer forintos nyugdíjemelés követelése 2004-ben, vagy legutóbb az örökösödési illeték elleni kampány. 

Nem szavazták meg ugyan 2006-ban a száznapos programot, de akkor mélyen hallgattak róla, hogy miért, tessék csak utána nézni a parlamenti jegyzőkönyvben. Zajosan helyeselnek Bokros Lajos téziseinek egészen addig, amíg szavazásra nem kerül sor az Országgyűlésben, akkor azonban elutasítják a tizenharmadik havi nyugdíj és közalkalmazotti illetmény megvonását. Bokros üdvözli a Bajnai-kormány intézkedéseit, ha kevesli is azokat, Dávid és Herényi e kormány mielőbbi távozását sürgeti, legalábbis szavakban. Lássuk be: aki az MDF-re szavaz, az nem tudhatja, hogy mire szavaz.

Ami mármost a Fideszt illeti, az egykor liberális párt már 1993-as félfordulatával megkezdte hosszú menetelését a gazdasági populizmus felé. Élesen megtámadta, felesleges népnyúzásnak minősítette a gazdasági egyensúly helyreállítására irányuló Bokros-csomagot, elutasította az országot az adósságcsapdából kiemelő privatizációt, népszavazási kezdeményezéssel megakadályozta a földpiac liberalizálását, és mindezek mellett mindmáig kitart. 

Kormányra lépve visszavonta a Horn-kormány fontos reformjait - a családi támogatások jövedelemhatárhoz kötését és a tandíjat -, maga pedig ciklusának második felében elindította a fedezetlen költekezésnek és jövedelemnövelésnek azt a spirálját, amelyet azután a Medgyessy-kormány tovább gyorsított. 

Nem igaz, hogy gazdaságpolitikai felelőssége csak a kormányon levőknek van. A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány ellenzékében a Fidesz folyamatosan további kiadásnövelést és bevételcsökkentést követelt e kormányoktól, és nemcsak verbálisan utasította el a második Gyurcsány-kormány fontos reformjait, de mozgósított velük szemben az ellenzék rendelkezésére álló minden politikai eszközt, egészen a népszavazásig. 

Aki odafigyel például a parlamenti vitákra, annak tudnia kell, hogy a Fidesz következetesen szemben áll a magántulajdonnal, a gondoskodó állam és az erős protekcionizmus híve a gazdaságban. Orbán Viktor máris meghirdette, hogy ahogy 1998-as kormányra kerülése után 2000-től egyszer már destabilizációs politikára váltott az előző kormány stabilizációs politikájáról, feltételezett újabb kormányra kerülése után megint ezt teszi majd, hiszen a költségvetési hiány növelésére készül. A Fidesz minden pillanatban azt mondja, hogy a pénzügyi válságból kiadásnövelő politikával kellene kilábalni, miként azt néhány gazdag, korlátlanul vagy majdnem korlátlanul hitelképes ország teszi. 

Hogy tényleg nem tudják, hogy Magyarországnak erre nincs lehetősége, vagy csak megjátsszák magukat, az szinte mindegy, a lényeg, hogy a hatalmi harc jegyében a felelős válságkezelés elbizonytalanítására törekednek. Ha a gazdaságpolitikát tekintjük döntő szempontnak, miként azt Gavra teszi, bizonyosan nem szavazhatunk a Fideszre, bármit gondolunk is a csetlő-botló, de jelenleg éppen felelős politikát vivő MSZP-ről és SZDSZ-ről, melyek közül az utóbbi egyértelműen, a Fidesznél pedig az előbbi is sokkal inkább elkötelezett a kapitalizmus és Magyarország világgazdasági integrálódása mellett. 

                                                                                  *

Ami a közpénzek felhasználásában tanúsított magatartást, a korrupciót illeti - amely fontos szempont a választásban, bár Gavra nem foglalkozik vele -, nem érzek érdemi különbséget az MSZP-SZDSZ és a Fidesz között. Orbánék mindmáig nem számoltak el a székházpénzzel, kormányzásuk idején rengeteg közpénzt juttattak baráti cégeiknek és közvagyont baráti vállalkozóknak. Orbán az egyetlen vezető politikus Magyarországon, aki köztudottan hatalmi pozícióban hozott családjának jövedelmi, vagyoni helyzetét szolgáló intézkedéseket. 

A Fidesz a maga részéről mindent megtett a pártfinanszírozás átláthatóvá tétele ellen, valósággal blokkolja az erre irányuló törvényalkotást. Minthogy az MSZP és az SZDSZ bizonyítványa sem jobb, ezt a szempontot sajnos félre kell tennünk, hacsak nem a politikai újonc LMP-re akarunk szavazni.

A legfontosabb szempont számomra - sajnos - nem lehet a korrupció, mert akkor nincs kire szavazni, és még csak nem is a gazdaságpolitika, habár annak alapján még mindig inkább az SZDSZ-re szavaznék, mint bárki másra. A legfontosabb szempont a demokratikus berendezkedéshez való viszony.

Itt mindjárt egy kitérőt kell tenni. Gavra határozottan felszólít, hogy szavazzunk a Jobbik ellen: "Állítsuk meg a Jobbik előretörését!". Igaza van, és csak sajnálhatjuk, hogy a szabadság sok magyarországi híve otthon maradt, s így érhetett közel tizenöt százalékot a Jobbik több mint négyszázezer szavazata. Azt azonban nem veszi észre, hogy a Jobbik politikai üzenetei nagyrészt csak a modorban, és nem a tartalomban térnek el a Fideszétől. 

Vajon nem jellemzi a Fidesz politikáját is az a gazdasági nacionalizmus, amit a "Magyarország a magyaroké" üzen? Vajon nem a Fidesz állt közel másfél évtizede a külföldiek földhöz jutása elleni fellépés élére, ami ma a Jobbik egyik fő jelszava? Vajon nem a Fidesz vezető politikusai vetették fel néhány hónapja, hogy felül kellene vizsgálni Magyarország EU-tagságát, amiről a Jobbik is beszél? Vajon nem beszélnek-e fideszes politikusok is cigánybűnözésről (pontosabban Orbán Viktor úgy fogalmazott: "én a cigánybűnözés szót sohasem használom, de cigány bűnözők azért vannak. Vagyis cigánybűnözés nincs, cigány bűnözők vannak" - a szerk.), s nem tesznek-e minduntalan olyan célzásokat, amelyekkel a cigányellenes választóknak üzenik, hogy az ő oldalukon állnak? 

Vajon nem ugyanazt mondja immár hónapok óta Orbán Viktor és Kövér László, a mai kormányzati politikusok bírói felelősségre vonását hirdetve, mégpedig nem jogsértésekért, hanem hibás döntésekért, mint amit a Jobbik a "Gyurcsányékat börtönbe" jelszóval hirdet? (Nem Vona, hanem Orbán közönsége skandálta Gyurcsány említésekor, hogy "börtönbe, börtönbe".) Nem látom be, hogyan lehet kívánatos vagy akár elfogadható választási opció a Fidesz annak, aki a Jobbik elleni szavazásra szólít fel. 

Gavra azt feltételezi, hogy a Fidesz "ha hivatalosan nem is szakított az 'egy a tábor, egy a zászló' elvvel, a gyakorlatban letett arról, hogy a teljes jobboldalt lefedje". Én ennek semmi jelét nem látom: a nyílt antiszemita utalásoktól eltekintve - melyek alapján a Jobbikot nyilas pártnak tekintem - nincs érdemi eltérés a két párt politikai üzenetei között. Nem véletlenül mondta Pokorni Zoltán, hogy az okos jobbikosok szavazzanak a Fideszre. Német vagy francia jobbközép politikus sohasem mondana ilyesmit a szélsőjobboldal híveinek, hiszen ezzel azt állítaná, hogy pártja a szélsőjobboldali politikai keresletet is ki tudja elégíteni. 

                                                                                  *

A Fidesz nem egyszerűen ahhoz hasonlókat képvisel, mint a Jobbik, hanem azért képvisel ahhoz hasonlókat, mert már régen - másfél évtizede - felmondta a többpárti demokrácia alapját képező, a versengő politikai erők között működő hallgatólagos megállapodást arról, hogy vetélytársként és ugyanakkor partnerként, nem pedig megsemmisítendő ellenségként tekintünk egymásra, hiszen egyaránt a honpolgárok akaratát képviseljük, ki kisebb, ki nagyobb részükét. 

Aki - mint 1994 óta a Fidesz - ellenségnek, a nemzeti közösségen kívül levőnek tekinti a vele szemben alternatívát jelentő politikai erőt, az - legyen kormányon vagy ellenzékben - minden eszközt bevethetőnek tart a hatalmi harcban. Amikor a Fidesz kormányon volt, többségével élve egyoldalúan felrúgta a parlamentarizmus szabályait. Ahol csak tehette, megkerülte a kétharmados törvényeket (háromhetenkénti ülésezés, csonka kuratóriumok, vizsgálóbizottságok megakadályozása, pártingatlan-törvény stb.). 

A kormánytöbbséggel élve elkötelezett hívekkel töltött be olyan tisztségeket, ahol azok jellegénél fogva pártfüggetlen szakemberekre lett volna szükség (ügyészség, jegybank, közszolgálati médiumok, Statisztikai Hivatal), aminek előnyeit ellenzékbe kerülve is élvezte. Az MSZP-SZDSZ-kormány ellenzékeként olyan eszközökhöz nyúlt, amilyeneket az MDF-kormánnyal szemben még kifejezetten elutasított, mint a népszavazás, és megengedte magának az olyan nyílt jogsértést is, mint a kordonbontás. Emlékezetes, hogy hogyan tette nyílttá a titkos szavazást a köztársasági elnök-választásnál. 

Orbán Viktor világossá tette, hogy amennyiben megszerzi a Fidesz a kétharmados többséget, élni is fog vele, és az ellenzék egyetértése nélkül írja át az alkotmányt. Ismétlem, mindezek mögött az áll, hogy politikai ellenfeleivel (és nemcsak a posztkommunistának tekintett MSZP-vel, de az SZDSZ-szel vagy az MDF-fel szemben is) minden eszközt megengedhetőnek tart, a szerverbetörést, az árnyék-titkosszolgálat működtetését is. Semmi okunk nem lehet arra, hogy ne tekintsük Orbánt és pártját veszélyesnek a magyar demokráciára.

Hogyan is szavazhatnánk demokrataként a Fideszre? És hogyan hívhatta fel olvasóit a Hírszerző, hogy - akár csak egyik lehetőségként - a Fideszre szavazzanak?