Deutsch -
Für Tamás kampányfőnöke és Fideszes polgármesterjelölt is volt Hont András. Mostani Hírszerzőn megjelent írásában a Fidesz felelősségét nézte meg a szélsőjobb megerősödésével kapcsolatban. Szó esik a Fidesz radikális hangvételéről, a "polgári" médiában felfuttatott megmondóemberekről és arról, hogy a Fidesz sosem volt hajlandó vitába szállni a széljobb nézetekkel.
A mögöttünk hagyott évek tulajdonképpen nem tekinthetők másként, mint ennek a választási eredménynek és a még ilyenebbeknek az előzményeiként. Voltak, akik időben szóltak. Körberöhögés és legyintés jutott nekik osztályrészül, mondván, hogy nincs semmi szükség erre a fölösleges széplelkűségre. Itt van ennek a mentalitásnak a gyümölcse, kedves mérsékelten opportunista jobboldali barátaim.
Idetartozik, hogy a "jobbközép" és a "jobbszél" szervezetileg, személyileg számtalan ponton érintkezik. Többségében itt is, ott is ugyanazok a vidéki fórumok meghívott vendégei, Orbán a nemzeti bezárkózás és kirekesztés savanyú képű apostolainál tett tisztelgő látogatást Lakitelken, a 2002 után megteremtett médiaháttér legnépszerűbb megmondóemberei a MIÉP mögötti félhomályból kerültek elő, azon aztán meg magyarázni való sincsen, hogy önkormányzatok sokaságában nyílt megállapodás köttetett a Fidesz és a Jobbik között.
És ha már itt tartunk: roppant kíváncsi lennék, hogy a fideszesek miként is magyarázzák majd az európai néppárti elvtársaknak - akiknek érdeklődése hirtelen meg fog nőni a Jobbik és csatolt részei iránt -, hogy mit keres a jobbközép parlamenti frakciójában Wittner Mária, a Magyar Gárda avatásainak, a Jobbik rendezvényeinek nélkülözhetetlen szereplője.
Másodikként említendő, hogy a Fidesz megnyilatkozásaival és tetteivel hozzájárult a radikális cselekvési minták vonzóvá válásához. Ezt szolgálták a "megindulni a kormány ellen" kezdetű szólamok, a kordonbontás, vagy az, hogy a jobboldali médiában a zavargásba torkoló demonstrációk résztvevői kivétel nélkül - hangsúly a kivétel nélkülön van - áldozatokként kerültek bemutatásra.
*
A párttá válás folyamata azonban a szemünk előtt zajlott, és jól nyomon követhető. Orbán Viktor a miniszterelnökség elvesztése után sokáig játszott a gondolattal, hogy az általa életre hívott polgári körök élén új mozgalmat alapít. Ezért nem volt ellenére, hogy a személyes befolyásával és karizmájával megteremtett fórumokon, tömegkommunikációs csatornákon pártjától független, annál jóval radikálisabb nézeteket vallók szerepeljenek.
Ezt használta ki többek közt Vona Gábor is, aki már évekkel ezelőtt zsúfolt termekben beszélhetett, haknizhatta végig a teljes "második nyilvánosságot", élvezhette a "nemzeti oldal" nagyjainak és közepesen fontos guruinak támogatását. Vonát nem a szocialisták hekkelték be Orbán Viktor személyes polgári körébe, nem az ő miniszterelnöki főtanácsadójuk szólalt föl a Jobbik párttá alakuló kongresszusán, nem az ő kancelláriaminiszterük jelölte meg a Jobbikot lehetségest partnerként több lapinterjúban is.
Összegezve: ha valaki radikalizálja a közvéleményt, vagy annak egy részét, az ne csodálkozzon, ha a felhevített közönség egy idő után valódi radikális képviseletet keres magának.
A Fidesznek és elnökének legnagyobb vétke azonban nem tettekben nyilvánult meg, hanem mulasztásban. A vezető ellenzéki politikusok egyetlen tartalmi kérdésben sem ereszkedtek vitába azokkal, akik a Jobbik ideológiáját vallották. Ráadásul többször is sejteni engedték, néhány képviselőjük pedig egyenesen ki is mondta, hogy a kormány nem a nemzet szolgálatában áll. Ennél tovább nem mentek, nem is mehettek, viszont akadtak, akik azt is megmondták, hogy kiében. Ennek fényében törvényszerű, hogy azok, aki elindultak a Fidesz által megnyitott gondolati úton, a Jobbiknál kötöttek ki.
A cinkos és cinikus némaság nemcsak a hevesebb vérmérsékletűek Jobbikhoz csatlakozását segítette elő, hanem megkönnyítette a kiábrándult szocialisták választását is. A Fidesz ugyanis régóta azt a taktikát követi, hogy az érzelmek túlfűtésével megpróbálja egyben tartani követőit, míg szociális demagógiával kívánja átcsábítani a baloldaliakat. Igen ám, de azok, akik már kétszer is Orbánék ellen szavaztak, sokkal szívesebben fordulnak szembe egykori pártjukkal úgy, hogy egy tisztán új erőt támogatnak. . Nem azért, hogy beálljunk az elhatárolódást sürgetők fogyatkozó táborába, hanem mert így érthetjük meg, honnan is került elő több mint négyszázezer jobbikos. Az elmúlt napok kommentárjait hallgatva olybá tűnhet, mintha ez a fejlemény előzmények nélküli lenne. Előzmények nélküli a fészkes fenét!
Ha a Fidesz továbbra sem mond semmi hihetőt arról, hogy megoldási javaslatai miben térnek el gyökeresen a Jobbik által kínáltaktól, úgy ezeket az embereket csak megerősíti döntésükben, és azokat, akik kizárólag egyéni sorsuk szerint szavaznak, a Jobbik karjaiba tereli. Természetesen a jövendő kormánytöbbséget ez még nem veszélyezteti, de lehetetlen helyzetbe hozhatja az új kormányt, és középtávon a Fidesz a maga késztette csapdába zárja magát. Mindenesetre a lecke föl van adva."
Utolsó kommentek