Bolgár György tényfigyelő sorozata a 168óra portálján, most Az Országértékelő Beszéddel foglalkozott. Vajon miket mondott Az Ember, Aki Még Sohasem Hazudott? (Az állításait vitatni lehet, bár a legtöbb ténykérdés. Az első kép a 2007-es évértékelőről származik).

Azt állítja Orbán Viktor
szokásos évértékelő beszédében a szocialista kormányokról, hogy „hét év alatt képtelenek voltak elérni bármilyen lényeges kérdésben akár egyetlen fontos sikert is... Sokkal kevesebben dolgoznak, és évente egyre kevesebben dolgoznak legálisan. Ne tévessze meg önöket az az apró kis trükk, miszerint a szocialisták kimutatásaiban a foglalkoztatottak száma nő; ugyanis foglalkoztatottnak minősül mindenki, aki egy héten akár csak egyetlen órát is regisztráltan valamilyen munkahelyen tölt”.

Ezzel szemben a tény az, hogy 2001-ben, az Orbán-kormány idején a KSH pontosan ugyanazzal a módszerrel állapította meg a foglalkoztatottak számát, mint ma. Idézet az akkori módszertani megjegyzésekből: „Foglalkoztatott, aki az adott héten legalább egyórányi, jövedelmet biztosító munkát végzett.” Vagyis ne tévessze meg önöket Orbán Viktor! Ami azonban megtévesztő lehet, az az, hogy miközben 2001 negyedik negyedévében 3 millió 849 ezer fő dolgozott, 2008 negyedik negyedében pedig 3 millió 881 ezer, tehát 32 ezerrel több, a munkanélküliség mégis most jóval magasabb. Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy akkor a 15–57 éves nők és a 15–61 éves férfiak számítottak a munkaképes korú népességbe, ma viszont 15-től 62-ig mindenki. Így trükközik az adatokkal a Fidesz.

Azt állítja Orbán Viktor ugyanebben a beszédben, hogy az inkriminált hét év alatt nem gyorsult a gazdaság, hanem „folyamatosan lassul, és nagyjából két éve teljesen leállt a magyar gazdaság növekedése”.
Ezzel szemben a tény az, hogy bár az utóbbi két évre vonatkozó megállapítás igaz, a többi nem. 2002-höz képest a növekedés 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban is gyorsabb volt, és mellesleg a 2001-esnél is magasabb. Persze nem mindegy, hogy honnantól is számítjuk a hét évet. Vajon Orbán Viktor honnan? 2006-tól?

Azt kérdezi Orbán Viktor némi éllel ugyancsak a Millenáris Parkban, hogy „több-e a hazai kis- és közepes vállalkozás Magyarországon ma, mint hét éve?”. Jó hírem van. Több. Sokkal több. 2001 végén a regisztrált gazdasági szervezetek száma 371 ezer 778 volt.

Ezzel szemben a tény az, hogy 2008 végén 1 millió 654 ezer. Úgy négy és félszer annyi, mint Orbánék alatt. Hogy ettől jobb lett-e nekünk, nem tudom, de szóljanak már a Fidesz-statisztikusok az elnök úrnak is.

„Lassan minden egyes forintunk adósságszolgálatra megy el” – jelentette ki továbbá a Fidesz vezetője.

Ezzel szemben a tény az, hogy bár az adósság valóban nagyon sok, a „minden egyes forint” enyhe túlzás. Vagy vad. A 2008-as költségvetés összes kiadása 9 ezer 32 milliárd forint volt, és ebből adósságtörlesztésre 1154 milliárd ment el. Ha ehhez hozzávesszük a társadalombiztosítási alapok összesen 4300 milliárd forintnyi kiadásait (márpedig hozzá kell), akkor látható, hogy durván minden tizenegyedik befizetett forintunk megy el adósságszolgálatra. Ha az új irányt hirdető volt miniszterelnök csak enynyire tud számolni, akkor jaj nekünk!

Orbán Viktor természetesen arról is beszélt, hogy a szocialisták „külföldi hiteleket vettek föl, amiből csak és kizárólag jóléti kiadásokat finanszíroztak”.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem csak. Például soha nem látott ütemben építettek autópályákat, bár kétségtelenül azok is hozzájárulnak a jólétünkhöz. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Orbán beszédének egy másik részében közli: „A világ kormányainak népjóléti politikát ésszerű követniük.”

Most akkor tessék mondani: hogy is van ez? A világnak Orbán szerint népjóléti politikát kell folytatnia, de a Gyurcsány-kormánynak nem?

Mindeközben azt is állítja a szónok, hogy „a magyar vállalkozások magasabb adót fizetnek, mint a külföldiek”, valamint, hogy még most is „a külföldi kézben lévő, Magyarországon működő leánybankok könnyebben juthatnak hozzá euróhoz, mint a magyarországi anyabankkal rendelkező (hogy micsoda?), vagyis magyar bankok”.

Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Unióban mindenki európai, mindenkire egyformán vonatkoznak az adószabályok, és a külföldi befektetések csak azért kaptak nagy kedvezményeket, mert hatalmas összegeket ruháztak be. Ha magyarok fektetnek be ugyanannyit, őket is megilleti ugyanaz a kedvezmény. Azonkívül a külföldiek itt alapítanak vállalatokat, amelyek ettől kezdve magyarnak számítanak, mint ahogy számos külföldön bejegyzett cég van magyar tulajdonosok kezében. Most akkor azok nem magyarok? Talán erről is hallott már Orbán Viktor, akinek számos üzletember barátja van. Ami pedig a külföldi bankok állítólag kivételezett euróellátását illeti, azok a saját, külföldi anyabankjuktól kapták korábban a sok, mostanában messze nem annyi eurót, ehhez a magyar államnak és a Nemzeti Banknak semmi köze, és egyébként ahhoz sincs, hogy a magyar központú bankok honnan szerzik be a pénzüket. Betétekből kellene beszerezniük persze, ám azok a fránya nyugati anyabankok képesek voltak évekig jóval több eurót kihelyezni magyarországi lakás- és áruhitelekbe, mint amennyi az itteni betétekből bejött nekik. Akkor vajon miért nem szólt a Fidesz, hogy túl sok pénzt kapunk?

Orbán Viktor kitért arra is, hogy „javult-e a közbiztonság hét év alatt? Nem. Jóformán Magyarországon közbiztonságról már nem lehet beszélni” – vonta le a következtetést.

Ezzel szemben a tény az, hogy 2007-ben az ismertté vált bűncselekmények száma 426 ezer 914 volt, míg 2001-ben ennél több, 465 ezer 694. Ebből emberölés 2007-ben 152 volt, 2001-ben viszont sokkal több, 250. Vagyon elleni bűncselekmény 2007-ben 276 ezer 193 történt, 2001-ben viszont 317 ezer 900. Végleges 2008-as adatokat még nem láttam, de a nem véglegesek szerint a helyzet nem romlott 2007-hez (hát még 2001-hez) képest. Csak Orbán (és sokan mások) fejében. Igaz, ez is tény.

„Javult-e az egészségügyi ellátás színvonala a hét év alatt? – folytatta az ellenzéki vezér. – Éppen ellenkezőleg... Számos haláleset történt, amely egyértelműen visszavezethető az egészségügyi rendszer kaotikus állapotára.”

Ezzel szemben a tény az, hogy 2008-ban összesen 130 ezren haltak meg az országban, 2,2 százalékkal kevesebben, mint az előző évben, a káosz tehát ebben az összefüggésben egyáltalán nem látható. Sőt, nem látható 2001-hez képest sem, amikor a halálesetek száma 132 ezer 183 volt. Hogy legyen még egy rossz hírem Orbán Viktornak (és egy jó mindannyiunknak): a csecsemőhalálozások arányszáma is jelentősen csökkent, a 2001-es 8,1-ről 5,6-ra. Hogy a születések számának emelkedését ne is említsem (de említem): 2008-ban 99 200 gyerek született, 2001-ben pedig csak 97 047. Ki érti ezeket a magyarokat? Mert Orbán Viktor, úgy látszik, nem.

Végezetül azt is állítja a Fidesz vezére, hogy „területi követeléseink vannak: vissza akarjuk kapni a hazánkat”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a haza nem az övé. A miénk is.