Van egy szép, régi ír baráti áldás: "Legyen előtted mindig út, fújjon mindig hátad mögül a szél, süsse arcodat a nap, az eső puhán essen földjeidre, és amíg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten!"

Talán ez volt az előzménye annak a keresztény áldásnak, amit a legenda szerint Írország védőszentje, Patrick írt: http://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Patrick
Az Úr legyen előtted, hogy az igaz útra vezessen téged,
Az Úr legyen melletted, hogy karjaiba zárjon és oltalmazzon téged …

Miért vannak itt a FideszFigyelőn ezek a szép mondatok? Példaként arra, hogy lehet ebből is gyűlöletet faragni.
Csak elé kell írni: „Az ellenzék újra brutális támadást indított Orbán Viktor ellen. … Vegyük fel a harcot!” S innen kezdve az áldás maga a fegyver.

Németh Szilárd csepeli polgármester külön felhívásban fordult a polgárokhoz

A történet annyira abszurd, hogy simán ki lehet tenni egy blogra, hadd lássa bárki. S valóban mindenki érti is, érdemes elolvasni a Vastagbőr-ön a hozzászólásokat, pl. ezt: „remélem ez komoly - mert viccnek azért túl durva...”

De ez az áldás többet érdemel, minthogy fegyverként hadonásszunk vele, illetve, hogy ezen szórakozzunk. Ráadásul a történet még cifrább. Példásan együttműködik benne Ullrich Ágoston plébános és Németh Szilárd fideszes polgármester, országgyűlési képviselő (erről lehet olvasni például itt meg itt).

Plébános úr elmondta az áldóimát a csepeli Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánia kertjében vasárnap, és hétfőn polgármester úr az önkormányzat lapjában meg is hírelte. Külön szólt a csepeli polgárokhoz, és a felhívás mellett szép nemzetiszín keretben olvasható az ima az említett eszmei mondanivalóval együtt: „Az ellenzék újra brutális támadást indított…”
Ahogy Petőfi írta az akkor is mindennapos együttműködésről: „Ha a kastély és parókia összefog”.

Az állami és egyházi szereplők összjátéka mellett már megszokott jelenség, a helyi sajtó kisajátítása is. De nézzük magát a szöveget: „Az ellenzék újra brutális támadást indított. Orbán Viktor ellen. Mindenki a saját eszközeivel harcol. Vegyük fel a harcot!”

Ha valaki brutálisan támad, ott nincs helye a megfontolásnak, harcolni kell. És amíg harc van, addig nyilván nincs helye a megbocsátásnak. Vagy a párbeszédnek, vagy a másik megértésének.

De mi is ez a brutális támadás? Mert volt egy békés tüntetés? Mert az ellenzék kivonult az parlamentből? Mert valódi vitát követelt a törvényjavaslatokról?

Azt már bevett gyakorlat, hogy a Fidesz harctéri logikát alkalmaz jogállami működés helyett. De mit keres ezen a direkt politikai terepen egy keresztény egyház? Amelyik a szeretetet és a megbocsátást hirdeti.

Plébános úr nem felejtette el teljesen ezt a szerepet sem, hiszen ájtatosan meg is említi: „Mindenki a saját eszközeivel harcol.” Tehát ő csak imádkozik, sőt áldást kér – nem úgy, mint a brutális ellenzék (amelyik tán gyermekeket gyilkol, szüzeket ront meg). Mi ezzel szemben jók vagyunk (hogy Orbánt idézzük:mi hiszünk a szeretet erejében).

Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templom
(nem Csepel, hanem Zalagerszeg, de Makovecz-stílusban)

Keresztényi szemmel azonban van itt egy-két hiba. Merthogy „Isten nem személyválogató” – olvashatjuk a Bibliában. Az embereket nem eleve ítéli meg, hanem cselekedeteik alapján. Mintha túl gyors lenne a választás, amivel plébános úr a kormányzat mellé sorakozik föl. Amelyik állandóan harcot vív, s eszközökben sem igen válogat.

Jézus pedig egyenesen megértő volt a „másik oldallal”. Megragadta az alkalmat, hogy megbocsásson, és nem csak az övéiért imádkozott. Ő a megváltást mindenki számára hozta el.

Arra meg rossz gondolni is, hogy képes lett volna egyoldalúan a hatalom embereiért imádkozni.

Keresztényi szemmel van egy-két mókás dolog is. A kereszténység mindenkihez szól, függetlenül a nemzetiségétől, a ‘katolikus’ pedig ráadásul ‘egyetemest’ jelent. Furcsa az a hivalkodó nemzeti színű keret a szöveg körül. A megemlékezés ráadásul nemcsak a brutális ellenzékről, és Orbán Viktorról szólt, hanem eredetileg Wass Albertről – márpedig ő kifejezetten a nemzeties kultusz része. Persze ezzel együtt szép dolog megemlékezni egy íróról, költőről – de tud valaki olyan esetről, amikor más valakiről ilyen látványosan megemlékeztek? Mondjuk a derék katolikus Babits Mihályról? Nem köti túlságosan egy konkrét világi kurzushoz az egyház hajóját a csepeli plébános?

És természetesen itt nemcsak egy csepeli plébánosról van szó. Hiszen számos példát lehet említeni a „kastély és parókia” együttműködésére, csak ez most olyan szépen felépített és egyértelmű kollaborálás volt, hogy talán nem is kellett volna ilyen mélyen elemezni.
Inkább azt kellene megkérdezni, mi történt azzal az orosházi pappal, akit kiskorú szexuális zaklatása miatt helyeztek el tavaly áprilisban – hová is? Másik plébániára? Vagy lezárult-e már a vizsgálat a Abonyi Henrik kiskunmajsai hitoktató (+ alpolgármester, kereszténydemokrata képviselő) ügyében. Vagy hogy áll a nyomozás a pécsi püspökségen évekig zajló zűrös pénzügyekről?

Ezekről majd máskor. Mint ahogy most hagyjuk, milyen színvonalon sikerült Török Zsoltnak reagálnia ’Németh Szilárd ”imádni való” ötletéről’. Ha az ő közleményét olvassuk, akkor nem könnyű szeretni őt sem. De legalább legyünk megértőek vele, hiszen csak gyönge poénokat használ, nem brutális eszközöket.

És ha kiszedtük a hivalkodó nemzetiszín keretből, akkor önmagáért olvassuk el az áldást, mert tényleg szép. Gondolhatunk közben barátunkra, családtagra, de lehetőleg ne politikusokra!
Az Úr legyen előtted, hogy az igaz útra vezessen téged,
Az Úr legyen melletted, hogy karjaiba zárjon és oltalmazzon téged.
Az Úr legyen mögötted, hogy megőrizzen téged a gonosz álnokságától.
Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha elesel, és kihúzzon téged a csapdából.
Az Úr legyen benned, hogy vigasztaljon téged, ha szomorúság nehezedik rád.
Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen téged, ha ellenség ront rád.
Az Úr legyen feletted, hogy áldás szálljon rád.

Így áldjon meg téged a jóságos Isten.