Orbán már a ’Viki-leaks’ ügy kapcsán megmutatta, hogyan kell kiszabadulni a kellemetlen tények öleléséből. Most az IMF-tárgyalások ügyében mutathatta meg, mire képes. „Kipaterolni”, majd hitelért folyamodni – ez kínosan egyértelmű ellentmondás. Bármely polgári kör azonnal összeülhetne, és feloszlathatná magát zavarában.
Logikus elme azt gondolná, hogy megoldhatatlan feladat. A tények és a saját retorika fogságából nincs szabadulás. Szűk másfél év ’szabadságharc’ után visszakullogni, és épp az IMF-hez – de ez nem okoz gondot egy olyan szabadulóművész számára, mint Orbán.
Az uniós csúcstalálkozó segített elterelni a figyelmet az IMF-hitel Pálfordulásról
(Kép: Hírcsárda)
(Kép: Hírcsárda)
Logikusan persze ez nem megy. Sőt, szükség volt egy leheletnyi füllentésre is. Azt kellett mondani, hogy ez az IMF-tárgyalás nem az az IMF-tárgyalás. Nem hitelről lesz szó, hanem csak biztosításról: amolyan védőhálóról. Idézzünk hát klasszikusokat:
„A régi típusú IMF-megállapodás, amelyet lezártunk 2010 őszén, az arról szólt, hogy ők megmondták, mit kell csinálni Magyarországon, és ha mi azt csináljuk, akkor adnak pénzt, és akkor mi nem fogunk összeomlani. Az új megállapodás lényege azonban az, hogy mi inkább egy biztosítást szeretnénk; a szabad kéz politikáját nem akarjuk feladni. Többet Magyarország gazdasági önállóságát senki sem korlátozhatja, ez a kormányzati filozófia első számú törvény." (Orbán Viktor, közvetlenül másnap)
Néhány nap múlva már lehetett is hallani, hogy az IMF nem az a bolt, ahol védőhálót árulnak. Ők – ha adnak valamit – akkor hitelt. Orbán nem is nyilatkozott egy darabig. Egy héttel később Giró-Szász már keverte a lapokat: „elmondta, hogy a tárgyalások során alakul majd ki, mely konstrukciók jöhetnek számításba. Egy pénzügyi biztonsági hálót kíván az ország a megállapodással kialakítani, olyat, amellyel gazdaság- és társadalompolitikai szuverenitásunk nem korlátozható. Megjegyezte, hogy e biztonsági háló célja a növekedés beindítása."
Itt vehetünk egy lélegzetet, mert később lesz komolyabb fejlemény. Addig is érdemes megnézni, hogy egyik nyilatkozat sem ér véget ott, ahol a hitel vagy nem-hitelről beszélnek. Jön egy emelkedett mondat Magyarország önállóságáról (vagy egyenesen szuverenitásától). Giró-Szásznál még a növekedés-szöveg is bejön, amin olyan jól elcsúszik a jámbor választópolgár figyelme.
Két hétnek sem kellett eltelnie, Orbán már túlléphetett a ’biztosítás’-szövegen. Ezen a héten egy francia lapnak már a hitel összegéről beszélt: „A kormányfő szerint ’4-5 milliárd dollár elegendő’ lenne, miután Magyarország mindig képes volt magát a piacokról finanszírozni, még 2010-ben is, amikor az IMF-vel való viszonyt lezárta.”
Volt persze itt is egy kis turpisság, hiszen arról beszélt, hogy „csak ennyi hitel” kell. Ráadásul furcsán keveredik a múlt – amikor nem kellett hitel – a közeljövővel, amikor mégis kell, de ez már csak stiláris játék. A szabadulóművész, korunk Houdini-je már ki is lépett a tények öleléséből.
Az pedig már szót sem érdemel, hogy egy szombati hír szerint a „kormány illetékesei azt jelezték, hogy egy 10-15 milliárd eurós hitelkeret lenne a megfelelő az ország számára”. Ugyan, hány magyar választópolgár tud elszámolni tízmilliárdig?
A mutatványban volt még egy jó időzítés is. A francia lapnak megemlített hitel-milliárdok akkorra tudtak megjelenni a hazai hírekben, amikor már elkezdődött az uniós csúcstalálkozó. Annak eseményei pedig azonnal felülírtak minden más hírt. Erről is részben maga Orbán Viktor gondoskodott (emlékszünk: nem csatlakozunk, vagy talán, vagy majd inkább az Országgyűlés megtárgyalja).
Aligha tévedünk, hogy nem véletlen volt az időzítés. Amikor az uniós országok válsága a vezető hír. Orbán másnap is alkalmazta ezt a módszert, amikor bejelentette: újraírják a költségvetést.
Jó kis trükk ez, alkalmazzák a multik is. Szép példája ennek az, amikor a '80-as években egy gyógyszergyár vegyszer-hulladéka beleömlött a Rajnába. Számos nagyvállalat eresztette gyorsan bele a folyóba a szennyet, ha már úgyis úszik ott az a sok csúnyaság.
Utolsó kommentek