2000. December 3-án Hódmezővásárhely visszaszavazta magának Rapcsák András fölfüggesztett polgármestert. ... A Rapcsák-kampány végére befutott a miniszterelnök is, és kijelentette, hogy "ha megbízható kezekben lesz Hódmezővásárhely vezetése, mi készek vagyunk kiszélesíteni a Hódmezővásárhely-Szeged közötti utat és megépíteni a város körüli elkerülő utat." (Népszabadság, 2000. december 1.) Lehet, hogy a látszat ellenére más kezekre gondolt, mert 2002-ig nem készült el a széles út Szegedig és használható elkerülő út sem épült.

Nem tudjuk, hány szavazatot ért Orbán ígérete, de Rapcsák András mindenesetre 50,3 százalékkal nyert. A két évvel korábbi hatezer szavazatos előnyéből hatszáz maradt. Rapcsákot a képviselőtestület minősített többsége (javarészt kormánypárti képviselők) 1999 márciusában sorozatos törvényszegésre hivatkozva függesztették föl tisztségéből. A bíróság már 2000 tavaszán ítéletet hirdetett volna az ügyében, de Rapcsák elfogultságot jelentett be Csongrád megye összes bírája és bírósága ellen. Mire a Legfelsőbb Bíróság ezt elutasította, s megszülettek a Rapcsákot elmarasztaló ítéletek, már nem is volt semmilyen gyakorlati jelentőségük.

A kormány még a nyár végén kezdeményezte a Rapcsákot följelentő képviselőtestület feloszlatását, hogy köztársasági biztost állíthasson a várost vezető választott testülete helyére. A közgyűlés azonban a parlament döntését megelőzve föloszlatta magát, s így ügyvezetőként a helyén maradhatott a decemberre kiírt választásokig. Már javában zajlott a visszaválasztási kampány, amikor a Csongrád Megyei Bíróság nem jogerősen megszüntette Rapcsák polgármesteri tisztségét a közgyűlés határozatainak figyelmen kívül hagyása, gazdasági szabálytalanságok és egyéb vétségek miatt, többek között azért, mert eltitkolta a város egymilliárdos pénztartalékát és közpénzeket fordított családfája kutatására. Született egy jogerős ítélet is, mely szerint a városi közgyűlés jogszerűen kezdeményezett fegyelmi eljárást Rapcsák elleni és jogszerűek voltak a fegyelmi határozatai is.

Rapcsák András kijelentette, hogy egy átpolitizált bíróság kampánycéllal hozott, törvénysértő ítéleteiről van szó, Makovecz Imre Rapcsák kampánygyűlésén hevesen bírálta a magyar jogrendet, és úgy vélte, hogy inkább Rapcsák följelentőit kellene elvitetni. Kövér László ugyanitt sajnálkozott, hogy politikusként nem mondhatja el a véleményét olyan őszintén, mint Makovecz, ezért kénytelen annak megállapítására szorítkozni, hogy fölmerülhet egyesekben, miszerint a bíróság nem függetlenül döntött, s ez a fölmerülés már önmagában is árt a jogállam tekintélyének [Tanács István: Egy kampánygyűlés pillanatképei, Népszabadság, 2000. november 17.]. (Bár tudjuk, hogy a Fidesz azóta sem kommentál bírósági ítéleteket, csak néha).

 

 

(A Fideszes utókor mindenesetre igazságot szolgáltatott. A 2002-ben elhunyt polgármester, 2008-ban kapott illő szobrot kapott a városháza terén, Kossuth Lajos szobra mellett ).

 

Körmendy-Ékes Judit, az ORTT Fidesz-jelölte elnökasszonya viszont úgy gondolta, hogy a köz-énje és a magán-énje két külön én, s amit nem tehet az egyik, teheti a másik. Férjét két év és nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték csalás és sikkasztás miatt. Körmendy-Ékes nyilatkozatban szögezte le, hogy közszereplőként az ítéletet nem minősítheti, ám: "Magánemberként annyit szeretnék megjegyezni, hogy ez a megmagyarázhatatlanul súlyos ítélet feltehetően nem születhetett volna meg, ha én nem töltök be közjogi tisztséget." (Népszava 2000. november 6.)

 

Miközben a közszereplők váltakozó sikerrel igyekeztek tartózkodni különféle bírósági ítéletek kommentálásától, elkészült a két éves költségvetésnek a bíróságokra vonatkozó fejezete. Ezt a törvény szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak kell benyújtania a kormányhoz, s ettől a kormány csak részletes indoklással térhet el. Ez azonban az Orbán-kormány éveiben nem így volt, az OIT 2001-2002-re vonatkozó költségvetési tervezetéről, melyet az ÁSZ megalapozottnak talált, a kormány minden különösebb indoklás nélkül lecsapott évi 20-20 milliárdot. Korábban is csapogatott, de ekkorát még nem. Solt Pál, a legfelsőbb bíró szeretett volna erről beszélgetni, vagy legalább levelezni valakivel a kormányból, de nem álltak vele se szóba, se levelezésbe.

Nevük elhallgatását kérő bírák a Magyar Nemzet címoldalán leszögezték, mára már egyre több bíró szerint "egyértelműen kiderült, hogy Solt Pál személye képezi a legnagyobb akadályt a kormány, illetve a bírói hatalmi ág közötti kapcsolat megnyugtató rendezésében." (Magyar Nemzet, 2000. november 12.) Az ilyesféle személyi akadályok elhárulásának hozadékát jelezte, hogy míg a bírósági fejezet költségvetési támogatása (tíz százalék körüli infláció mellett) 3 százalékkal nőtt a kétéves költségvetésben, az ügyészségi fejezeté 23 százalékkal.

A Györgyi Kálmán nevű személyi akadály elhárítása után, "Polt Péter megválasztásakor ellenzéki politikusok sűrűn hangoztatták, hogy a legfőbb ügyész függetlenségének egyik próbaköve, miként zárul a Fidesz közeli fantomcégek ügyében elrendelt, általa felügyelt nyomozás". (HVG, 2000. december 2.) Shakespeare-nek is volt egy Próbaköve, aki megállapította, hogy "tisztességet egy piszkos lotyóra pazarolni annyi, mint jó ételt tisztátalan edényben tálalni". (Ahogy tetszik, III. felvonás, 3. szín.)

Próbakövön karcolás nem esett, a fantomcégek ügye lezárult. Először most - majd mindörökké. Meg is siratta az ügy föltárásában élenjáró Rádi Antónia: "Két éve is elmúlt, hogy nyilvánvalóvá vált egy viszonylag könnyen emészthető történet: pártemberek - funkcionáriusok, szaktanácsadók, hozzátartozóik - által alapított vállalkozásokat bűncselekmény útján megszabadítottak köztartozásaiktól. /.../ Most, két év után a büntetőeljárás mégis befejeződött. A végeladó Schlecht Csabát, illetve a cégeket előzőleg neki átadókat mindvégig nem gyanúsították. Sajnálatos módon mindez akkor történik, amikor a köz- és egyéb tartozásokat felhalmozó alapítók pártja kormányoz, s amikor e párt, a Fidesz-MPP egykori képviselőjelöltje alatt éppen csak megmelegedett a legfőbb ügyészi szék.

Hatalmas a nyomozást eddig szabotáló rendőrség és az eljárást felügyelő ügyészség felelőssége: mostantól kezdve nehéz lemosni magukról a hivatali bűnpártolás bélyegét." De minek is, amikor a bélyegszaporítás könnyebb és kifizetődőbb. A szerző azonban ezt - Shakespeare bolondjával ellentétben - nem érti, ezért butaságokat kérdez: "megéri-e vajon mundérban maradni akkor is, amikor ennek áraként balkáni gereblyével ajánlatos szelektálni gyanúk, bűnök, elkövetők, szankciók között? Az állam büntetőhatalmának érvényesítését összekeverni a hatalmon lévők érdekérvényesítésének feltétlen szolgálatával? Hogy ezt tették ugyanis nehezen cáfolható.Erőnek erejével életszerűnek tartották, hogy a cégek adásvétele a vásárló érdeke volt, ő, az ismeretlen fantom tartotta fontosnak lopott útlevéllel döglött, lepukkant, százfelé tartozó cégek megvételét. /.../ A Jogállami nyomozás egyetlen kiinduló hipotézise Schlecht és megbízói érdeke lehetett volna." (Rádi Antónia: Josip Tot és a Dráva, HVG, 2000. december 9.)

Nem zárult le a nyomozás az 1996-1999 között elkövetett több milliárdos ÁFA-csalási ügyben. Egy cégcsoporton belüli körbeszámlázással elkövetett csalásról volt szó. Nagy értékű, de nem létező beruházások után igényelték vissza az ÁFÁ-t. A számlázási lánc végén stróman cégek voltak, melyek a tartozásaikkal együtt eltűntek. Az ügyben kulcsszerepet játszó IFC Rt-t Varga Tamás, a Fidesz gazdálkodásának egykori kulcsembere vezette, aki a Kaya Ibrahim neve alatt fantomizált cégekben is érdekelt volt. Akárcsak Simicska Lajos, kinek APEH-elnöksége idején a legnagyobb összegű visszafizetések történtek, noha az adóhivatal már Simicska érkezése előtt vizsgálódni kezdett az ügyben. (Varga Tamásról, Orbán évfolyamtársáról bővebben)

Az APEH Bűnügyi Igazgatósága csak 1999 végén indította el a nyomozást. Ekkor Varga Tamás már külföldön tartózkodott. Polt Péter az ügyben hozzá intézett interpellációra válaszolva közölte, hogy Varga Tamást nem gyanúsítják, és eddig tanúként sem hallgatták ki, mivel "a bűncselekmények elkövetésének időszakában hivatalosan egyik érintett gazdasági társaságnak sem volt... felelős vezetője" (Bartus László: Varga tanúként sem érdekes, Világgazdaság, 2000. december 14.) Tanuk sora állította, hogy Varga csak formálisan mondott le az IFC Rt. vezetéséről, de valójában mindenről ő döntött és mindenki neki számolt el. Első számú üzlettársára Lelkes Attilára már kiterjedt a nyomozás, de őt sem tartóztatták le, amíg tartóztathatták volna, így azután ő is külföldre távozott.

 

December első vasárnapján a Szentháromság téri estek keretében hangzott el Torgyán József másfél órás előadása Keresztény hitvilágunk a mezopotámiai ásatások és a kumráni tekercsek tükrében címmel. "Ti ezen csodálkoztok, mert nem tudjátok elképzelni, hogy lehet ember, aki mindenben egyformán tökéletes" - mondotta magában Karinthy Frigyes nyiszlett diákhőse, miközben lógott a szeren.

S ottan lógva elképzelte, hogy ifjúként 'Az élet értelme másodfokú egyenletekben' címmel tart majd fölmérhetetlen jelentőségű előadást a Vigadóban, mielőtt miniszterelnökként Magyarországhoz csatolná Angliát. A Szentháromság téren megvalósult a csoda, de ezen senki sem csodálkozott: "Köszönjük a hihetetlen tudást és bölcsességet magában hordozó előadást! Jó látni, hogy ilyen széles körű ismerettel és tudással rendelkezik" - nyugtázta a megvalósulást Liebmann Katalin, aki négy hónappal később mutatta be a kormányból időközben kicsöppent bölcsről és családjáról alkotott leleplező művét: A nagy szerszám - kis politikai pornográfia címmel. Az estet Hernádi Gyula író zárta le azzal a megállapításával, hogy Torgyán József Közép-Európa legnagyobb és legtehetségesebb politikusa. (Trencsényi Zoltán: Az aljas média távozik, Népszabadság, 2000. december 4.)

Torgyán József azonban nem hagyta magát kihízelegni szerénységéből, és amikor nem sokkal később megnevezte az általa ismert legnagyobb élő magyart, önmagán kívül álló személyt nevezett meg: Pákh Imrét, a barátját. Ezt a vallomást Bartus László provokálta ki abból az alkalomból, hogy Torgyán minisztériuma "stratégiai tanácsadói" szerződést kötött Pákh Imre jbizalmi emberével, Simon Lászlóval. Torgyán, Pákh és Simon régi barátok, télidőn együtt szoktak nyaralni Pákh pénzén messzi tengerpartokon: Floridában, a Bahamákon, a Holland-Antillákon... Pákh a Szovjetunióból került ki az Egyesült Államokba, nagy cégbirodalmat épített ki az agrárágazatban, elsősorban az Egyesült Államokban és a FÁK tagállamaiban. A Torgyán által ismert legnagyobb magyarhoz méltó bátorsággal mászott föl a miniszterrel 1996-ban a vereckei hágóra, amikor az összegyűlt tömeget az ukrán hatóságok nem engedték föl. A 24. óra című hungarista emigráns lapot is bőkezűen támogatta.

A Torgyán által aláírt stratégiai tanácsadói szerződés értelmében Simon László minden adatot haladéktalanul és maradéktalanul megkap a minisztériumtól, gyakorlatilag az ő kezébe kerül az Agrárinnovációs Kht. Ő dolgozza ki a Kht. Pályázatait, a pályázatok elbírálásában döntő szava van, szerződést sem lehet kötni nélküle. Gyakorlatilag a nyilvánosság kizárásával osztja a közpénzt, és az üzleti előnyszerzéshez fölhasználható információkhoz jut rajta keresztül a Pákh-birodalom. Simon László ifjú élettársát, Korompai Nikolettet Torgyán már minisztersége elején kinevezte az állami tulajdonú Concordia Közraktár Rt. vezérigazgatójává. A kinevezés is törvénysértő volt, meg Korompai Nikolett tevékenységének számos eleme is. Őt ezért bíróság elé állították. Simon Lászlót is állítanák, de még idejében elhagyta az országot. Ő is.

 

December 7-9-én háromnapos demonstrációval tiltakoztak az egészségügyi dolgozók a szégyenletesen alacsony bérek és "a szféra helyzetét tragikusan tovább rontó" költségvetési tervezet ellen. A Magyar Nemzet szerint kevés helyen sztrájkoltak. Az intézmények harmadában. Négy év múlva a sokkal kevesebb se lesz kevés. Az MSZP hevesen szolidarizált a Cser Ágnes vezérletével zajló megmozdulással, amiből Gógl Árpád miniszter elhamarkodott következtetést vont le: "az egészségügyben tapasztalható jogos elégedetlenség sajnálatos módon egy politikai karrier befolyása alá került. Rossz ízlésre vall, hogy valaki csak azért, mert fel akar kerülni az MSZP országos listájára, visszaél a szakszervezeti elnöki funkcióval." (Magyar Hírlap, 2000. december 11.)