Ma három éve történt Fukusimában a 21. század első nukleáris katasztrófája.
Úgy tudni, természeti csapás okozta – de volt benne emberi gyarlóság is bőven.
Életünk alapja a hit. Elhisszük, hogy a szakemberek tudnak házat építeni, és az nem omlik össze. Nemcsak a szakemberekben bízunk, hanem az államban is, például, hogy ellenőrzi: elég stabil-e a vörösiszap-tároló gátja.
Fukusima azért volt döbbenetes, mert úgy tudjuk, a japánok pontosak, fegyelmezettek. Nem követnének el otromba tervezési hibát. Pedig elkövettek. (Nem a várható földrengésre tervezték az atomerőművet, hanem az addig tapasztalt mértékűre. Szerencsére Európában nem ez a szabály – ettől, még döbbenetesebb, hogy milyen laza szabályok alapján épültek Japánban a nukleáris erőművek.)
Aztán jöttek a hírek, hogy az erőművet üzemeltető cég mennyire nem készült föl egy balesetre. Meg is állapította a kormány számára készült parlamenti jelentés, hogy a katasztrófa fő oka az emberi felelőtlenség.
Azt gondolná a jámbor újságolvasó, hogy ezek után rendben, szabályosan és nyilvánosan zajlanak a baleset munkálatai. Aztán azt olvassuk – két és fél évvel a baleset után – hogy a talajvízben a megengedett érték 160 ezer-szeresét mérték, s ezt öt hónapig eltitkolták az állami nukleáris ügynökség elől is.
Ezen a ponton elgondolkodhat a jámbor újságolvasó, nem érti-e félre a világot. Mert ezek a derék „fegyelmezett” japánok egy meglehetősen autokratikus társadalomban élnek. Ők az elöljárókhoz, a céghez, a szakmához lojálisak – nem pedig a többi japán állampolgárhoz. Amikor például a környék lakóit kitelepítették, nem szóltak nekik, hogy hetekre-hónapokra kell elmenni, így a lakók ott hagyták az állataikat.
Nehéz ügy ez, mert kiben bízzon meg egyszerű japán (és más) állampolgár, ha nem a szakemberekben és az államban?
Durvább tanulság volt Csernobil, ahol egy egész diktatórikus állam próbált falazni. A világban már mindenütt tudták, hogy nagy baleset történt, de az állami szervek napokig simán letagadták. Pedig tudhatták, hogy komoly hibák lehetnek az erőműnél. Az építés körülményeit a KGB is vizsgálta (a jelentést az ország későbbi vezetője, Andropov írta alá): „előfordulnak a tervektől való eltérések, amelyek üzemzavarhoz és szerencsétlenséghez vezethetnek”. Találó megállapítások.
Csernobil kapcsán nagy változás történt a szovjet hatalom hozzáállásában. Ehhez Gorbacsov kellett, aki ekkor indította el igazán a „glásztynoszty”-ot (nyilvánosság), amely évek alatt megváltoztatta az ország működését. Az atombaleset után megszűnt a titkolózás, és közel három héttel később maga Gorbacsov jelentette be a tévéhíradóban: „a nukleáris energia kikerült az emberi irányítás alól” (a videón 46:50-től).
Gorbacsov reformjai elvezettek a rendszerváltáshoz. Emlékezetes ahogy 1989-ben egy Orbán Viktor nevű fiatalember „hazaküldte” az oroszokat. (Sikeresen, hiszen akkorra Gorbacsov már döntött a „szocialista” országok feladásáról.) Hamarosan nálunk is, Oroszországban is parlamenti rendszer alakult, független állami szervekkel. Többek között ilyen szervek ellenőrzik az atomenergia felhasználását is.
Jó volna itt befejezni a történetet. Csakhogy Putyin Oroszországa már több mint egy évtizede „irányított” demokrácia, magyarul autokratikus rendszer. Ami felé mi is haladunk. Már ott tartunk, hogy titkos megállapodás alapján lehet atomerőművet építeni. Eladósodva Putyin Oroszországának úgy, hogy annak adatait mi, jámbor állampolgárok nem is tudhatjuk. S nemcsak nekünk nem árulják el a részleteket, hanem az Unió szerveit sem tájékoztatják. (Tanulságos történet: Orbán külön levelet küldött Brüsszelbe, s azt itthon közzé is tették, pedig a tényleges infókat nem adták meg, ügyes trükk ez.)
Sok kérdés merül itt föl, de most, Fukusima évfordulóján csak egy a fontos:
Hogyan bízhatunk meg abban, hogy egy Putyin-Orbán-féle atomerőmű biztonságosan fog működni?
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Fideszfigyelő oldalához a Facebook-on.
Korábbi írásunk: Ha ilyen Szocsi, milyen lesz Paks2?
"Az atomerőműveknél nagyon is elő tud fordulni árnövekedés. Az egész EU-ban mindössze két atomerőművi blokk van épülőben és mindkettő közel háromszorosára drágult az eredetileg tervezettnek. A finn olkiluotoi erőmű 3-as blokkjának építése a tervezett 3 milliárd helyett 8,5 milliárd euróba fog kerülni az építő Areva szerint. A francia flamanville-i erőmű 3-as blokkjának építése pedig 3,3 milliárd helyett 8,5 milliárd euróba. És mindkettő többéves csúszásban van.
A Szocsiban négyszeresre nőtt költségek és az építési hiányosságok alapján mit várhatunk a Paks2-t építő orosz állami cégtől? Szocsiban ugyanúgy versenytárgyalás nélkül jelölték ki a kivitelezőket, ahogy Orbán tette Paks2-nél." Bővebben.
Utolsó kommentek