Sikerült egy nyerő történetet bukóba vinnetek: Neked, az MSZP kommunikációs főnökének; a hvg.hu-főszerkesztőnek; és a videót készítő-szállító zűrös alakoknak.

Pedig a bajai választáson a Fidesz kimutatta a foga fehérét: miattuk lett a megismételt választás; a szervezőjük egy korábbi videón maga mondta el, hogyan lánc-szavaztatott (ezügyben valamiértnem olyan gyors a rendőrség nyomozása, mint a kamuvideóval). Majd volt még állandó lárma-autó, más párt aktivistáinak megfélemlítése, no meg a szegény cigányok újbóli etetése-itatása (Fásy Ádám művész úrék muzsikájával). Volt aki az ATV videóján is beszélt arról, hogy szavazatáért tűzifát kapott.

Mindeközben mentek folyamatos fideszes füllentések: még a bírósági ítéletet is az ellenfél nyakába varrták. Egyszerre volt szánalmas és figyelmeztető minden jóérzésű választópolgárnak: jövőre nagyon oda kell figyelni a Fideszre, nagyon el kell menni szavazni.
Ezt a történetet sikerült lenulláznotok, sőt. A fideszes és kormányzati médiából most már a választók milliói úgy tudják: „a baloldal csalt Baján”. Ez szavazatok százezreibe kerülhet.

De nem csak ez a kár, amit Nektek köszönhetünk.

Balázs, a lemondásodban az oknyomozó újságírás szabályaira hivatkozol. Csakhogy épp ennek okoztál hatalmas kárt, kétszeresen is.

Ezek után minden lap és portál ezerszer meggondolja, közzétegyen-e egy leleplező videót, hiszen akkorát bukhat vele, mint most a hvg – akik a Schmitt- és a Semjén-féle plágiumügyet, meg a szekszárdi trafikmutyit olyan flottul borították. Ki akar Gavra sorsára jutni, akinek azon tört meg a pályája, hogy komolyan vette a legnagyobb ellenzéki párt kommunikációs igazgatóját.

Szépen föladtátok a labdát a Fidesznek, ők pedig lecsaptak rá. Hivatkozhatnak arra, hogy kamu videóval nem szép dolog hülyíteni a népet (valóban nem szép). Tiltakozhat a MÚOSZ, most már csak annyit tehet bárki, mint a Varánusz a cikke címében: „Déri Balázs, köszi bazmeg!” Nézzétek meg, milyen korbács-törvényt gyártott a kétharmad ennek örömére: 

• Aki elkészíti a kamufelvételt: 1 év
• Aki hozzáférhetővé teszi: 2 év
• Aki a nagy nyilvánosság elé tárja, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz: 3 év
• Aki nyilvánosságra hozza, de nem tudja, hogy kamu (bárki, egyszerű netező is): 1 év

Azt mondtad, az oknyomozó újságírás szabályai miatt nem szóltál a pártban másnak. Hiszünk Neked, bár erre semmi okunk nincs. Nem szóltál a pártelnöknek. De közben az elnök kabinetfőnökéhez eljutott a videó (mint „jogi szakemberhez”, s tőle az egyik képviselőhöz, aki az egyetlen jó lépést tette az ügyben: elküldte a videót a rendőrségnek).
Nem szóltál, és ezek szerint ők sem szóltak, így a főnököd és a szóvivő is napokig téves dolgokat mondott a pártod nevében. Ez nyilván nem jó a pártodnak, amely láthatóan megkért, hogy mondjál le, és vállald magadra, az ügyet. Az okozott kárt a pártod vezetői majd fölmérik.

De a nehezen jóvátehető kár szélesebb körben is megtörtént. Mi van azokkal a választókkal, akik eddig a szocikban bíztak, és most – nem a Fidesz-propaganda hatására – a fejüket csóválják, hogy akkor most hogy’. Mit mond nekik az új kommunikációs vezető, vagy a szóvivő, aki eddig miattad valótlanságokat állított?
Mit lehet mondani a szűkebb körnek, akik eddig fölvállalták az MSZP-t? Aktivistáknak, vagy közélet iránt érdeklődőknek, akik az ismerőseiknek vagy a neten azt mondták, hogy Orbánt le kell váltani, és ehhez elengedhetetlen a szocialista párt. Ők adják azt a szervezettséget, amire az MSZP olyan büszke – egyébként még többé-kevésbé joggal – és ez alapján tekinti magát a vezető ellenzéki pártnak. Nem valószínű, hogy most bármilyen látható tiltakozás törne ki a pártban; ez a veszteség ott lesz érezhető, ha nem húznak az aktivisták, és nem jönnek új emberek, friss arcok a párthoz.

Az előbb azt írtuk, ’nehezen jóvátehető’ a kár – ez az optimista olvasat. Akkor tehető jóvá, ha az MSZP levonja a tanulságokat. Nyilván hamarabb meg kellett volna hozni a tisztáldozatot. Elébe kellett volna menni a következő lehetséges leleplezésnek, a mentő magyarázatok sulykolása helyett.

Itt nekünk, Fideszfigyelőnek is van mivel szembenézni. Másfél hete az Orbán-rendszer ellenzékének erkölcsi fölényéről írtunk. Konkrétan így: „A kellemetlen érzések közepette is ez ad reményt: ezen az oldalon van erkölcsi mérce, amely éppen attól működik, hogy a saját hibákat is jelzi. A szabad sajtónál ez egyértelműen látszik, az MSZP-nél is remélhető, hogy a kínos ügy gyors lezárása mellett is értik a tanulságokat.” Gavra lemondása/­lemondatása valóban jelzett egy mércét, az MSZP-nél ezt feltételeztük. Ez a várakozásunk – mi tagadás – nem látszik teljesülni.
Ez a reménykedés még akkor is túlzott volt a részünkről, ha azóta az Orbán-rendszer ismét bizonyította gátlástalanságát (az új törvénnyel és videóügy a hatásos propagandájával).

A károk számbavétele mellett érdekelne: mit éreztél, Balázs, az elmúlt két hétben, amikor a pártod kínos helyzetben vergődött – miközben kezdődne a kampány, és fordítani kellene a közvéleményben a pártok megítélésén.
Amikor kommunikációs igazgató lettél, akkor azt írtad magadról „A vérében a média" című írásban: "beleszületett a média világába, édesapja, a szakma által nagyra becsült Déri János már kisgyerekként magával cipelte őt szerkesztőségekbe…”. Magas mércét állítottál magadnak, egy profi épp emiatt nem mond ilyet. Közel három év alatt nem sikerült a Fidesz egyik kínos ügyét sem igazán ütős témává tenni. Se a trafikügyet, se a földmutyit, de még a szerencsétlen Schmitt Pál vesszőfutását sem. Voltak próbálkozások, de sehol egy átütő kommunikációs offenzíva.

Egy sikertéma ment folyton, hogy az MSZP-ben megszűntek a kibeszélések. Valóban, nem látszanak politikai csoportok, amelyek üzengetnének egymásnak a sajtón keresztül. És lám, most a kommunikációs főnök és vezetőtársai követnek el olyan hibát, ami csak a 2009-es, Gyurcsány-lemondás körüli elhúzódó kínos történethez hasonlítható.

Jó lenne tudni, Balázs, hogy látod. Ez a centralizálás mellett könnyen adódó rendszerhiba volt? (Hiszen ott kevesebb a korrekciós mechanizmus). Vagy valamilyen hangulati hatás volt? Akár abból a feszítő helyzetből adódóan, hogy a Fidesz magasan vezeti közvélemény-kutatásokat? Vagy épp fordítva. a 2010-es vereség utáni talpraállás és utána az ellenzéki vezető szerep megőrzése feletti önelégültség? Amolyan euforikus érzés? Egy cikk a hvg esetében ezt feltételezi: „A Schmitt- és a Semjén-ügy, a trafikmutyi leleplezése szinte euforikus állapotba vitte a szerkesztőséget. Nagy volt a nyomás a kiadó részéről is, hogy hétről-hétre átütő sztorikat szállítson a szerkesztőség.”

Akárhogy is, kár volt.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Fideszfigyelő-csoportjához a Facebook-on.