Fideszfigyelő

 

A második fejezet alcíme: „A vén bértollnok elmondja, hogyan kell veszélytelenül bírálni és dicsérni”.

Ha az az újság, amelynél dolgozol, nem az elégedett, napos oldalon élő közösségnek íródik, a vállalat üzleti érdeke, hogy kielégítsd közönséged elvárásait. Ebben az esetben elkerülhetetlen, hogy meg kell bírálnod olyasvalakit is, akitől félni kell, vagy jó viszonyban kell lenni. Ilyenkor a legbiztosabb módszer:

a) Abból kiindulni, hogy a miniszterelnök, aki az ország új honalapításával van elfoglalva, bizonyára nem is tud arról, ami történik, s ha tudna róla, semmi esetre sem azonosítaná magát vele.

b) Célravezető, ha magát a szakminisztert, a magas rangú főtisztviselőt vagy fontos politikai tényezőt is elkülöníted az ügytől, s a sérelmes rendelet vagy intézkedés kibocsátásáért felelőssé teszed a lélektelen bürokráciát, amely elvesztette minden kapcsolatát az élettel.

c) Még veszélytelenebb módszer magát a bürokráciát is elkülöníteni, s leszögezni, hogy a sérelmes rendelet vagy intézkedés a párt bizonyos nyugtalan és felelőtlen elemeinek agyában fogamzott meg, viszont te bízol benne, hogy a miniszter, aki az élet embere, s a miniszteriális urak, akik szakemberek, rövidesen amúgy is be fogják látni, hogy a gyakorlatban az effajta abszurdumok keresztülvihetetlenek.

d) A legveszélytelenebb formula legalább is még egyelőre, a láthatatlan demagógia és a külföldről beszivárgott agitáció mérgének tulajdonítani bizonyos kormányzati, közgazdasági és közigazgatási tüneteket, hozzátéve, hogy ezek a tünetek csak elvétve fordulnak elő, átmenetiek és sohasem válhatnak igazán veszélyesekké, mert az ezeréves alkotmány a magyar társadalmat immunissá teszi minden szellemétől idegen külföldi infekcióval szemben.

e) Kényelmes és hatásos verzió bizonyos erőszakos jelenségekkel szemben az idegenforgalomra hivatkoznunk, amely harmadik exportiparágunkká lépett elő, amelyen végzetes sebet ejthet, ha éretlen suhancok Hitlert éljenzik az Oktogonon.

j) Velünk barátságban élő nagy nemzetek bírálásának legbeváltabb formulája „Elismerjük Mussolini történelmi érdemeit, amelyekkel formálisan újjáteremtette Olaszországot, de a Duce szavait idézzük, amikor azt mondjuk, hogy az olasz narancsfát nem lehet idegen talajba átültetni.” Ugyanez német vonatkozásban: „A legelfogultabb ellenfél sem tagadhatja, hogy Németország Hitler uralomra jutása óta visszanyerte vezető szerepét és tekintélyét a kontinensen, mindamellett meg kell állapítanunk hogy egyes jelenségek, mint például az árjatörvény is, annyira a német hagyományokban és a német természetben gyökereznek, hogy hozzánk átplántálva ellentétbe kerülnének az ezeréves magyar hagyományokkal és jogfejlődéssel.”

g) Gyakran megtörténik, hogy az újságírónak váratlanul dicsérnie kell azokat, akiket eddig a fenti módszerrel támadott - egyszer a lap speciális gazdasági érdekei, máskor az úgynevezett hazafias érdek parancsára. Az újságírónak úgy kell megoldania feladatát, hogy az olvasó ne hökkenjen meg, mert máról holnapra kedvező színben tünteti fel azokat, akiket eddig kártékonyakká, ellenfelekké deklarált. Erre az esetre ajánlom a következő szöveget: „Lapunk rendeltetéséhez mérten minden időben szigorú kritikával ellenőrizte a kormány ténykedéseit, bár sohasem volt kenyerünk a minden áron való ellenzékieskedés és mindig szenvedélymentes tárgyilagosságra törekedtünk. Sohasem csináltunk titkot abból, hogy Z. miniszter személyi kiválóságait és tehetségét nagyra becsüljük, ha mindjárt sokszor nem is értettünk vele mindenben egyet. Ez azonban nem jelenti, hogy amikor valóban a nemzet egyetemének használó közérdekű munkát végez, ellenzéki álláspontunk fenntartásával ne álljunk be a helyeslők sorába. Ez a legújabb intézkedése is meggyőzött bennünket arról, hogy ha a miniszter valóban csak saját intenciói szerint cselekedhetnék, ha nem kellene állandóan tekintettel lennie a politikai okvetetlenkedőkre – szóval, ha hagynák szabadon dolgozni, akkor megvalósítaná azt a ragyogó programot, amelyet hivatalba lépésekor megcsillogtatott az ország előtt.”

Ha úgynevezett hazafias érdek követeli a dicséretet - például államférfiak külpolitikai utazásai esetén: „Tegyük most félre a belpolitikai ellentéteket, amelyek a hétköznapokon a részletkérdésekben elválasztanak bennünket egymástól. Ilyenkor nincs különbség magyar és magyar között, mert ha itthon más és más módon akarjuk is ugyanazt: a jobb magyar jövőt, a határokon túl megszűnik minden osztály- és felekezeti különbség. A miniszterelnök ma teljes joggal képviseli Rómában (Berlinben) az egységes magyar társadalmat.”

Nagyon bevált módja még a lojális hazafiasság indirekt bizonyításának a magyar melléknév minél gyakoribb használata minél több főnév mellett. Magyar búza, magyar bor, magyar asszony, magyar ló, magyar juhászkutya, magyar ég, magyar józanság, magyar tisztesség, magyar végzet, magyar testvér stb.

 

(Pótlólag, mint nem elsősorban lényeges, inkább az üzleti és utcai kelendőség szempontját szolgáló tanács: lehetőleg illesszen bele minden világeseménybe, amely a közönség érdeklődését leköti, valamilyen magyar motívumot. Jó ötlet német Nobel-díjasokról, amerikai olimpiai világbajnokokról, királyi metreszekről kimutatni, hogy magyar származásúak. Kitűnő, első oldalra való kora délutáni cím: „Budapesti viceházmester volt 1921-ig a bosznabródi hétszeres kéjgyilkos.)”

 

 

(A második részt tegnapra ígértem, bocs, a tüntetésen voltam: nem mentség, de talán magyarázat. A harmadik részt holnap olvashatod.)