"A Fidesz évek óta radikális akciókkal, szándékosan félreértelmezhető kiszólásokkal próbálja elvenni a lehetőséget a radikálisok elől, és mégis kinőtt a földből egy tizenöt százalékos Jobbik." - kritizálja a Fidesz szélsőségekhez való viszonyát az anno Navracsics Tibort beléptető exfideszes. Hont András komoly írása az "Oszkár-ügyről":
... Természetesen ez a történet elsősorban nem Molnár Oszkárról szól, hanem arról, hogy a magyar közélet hogyan kezeli az Oszkárféléket, meg hogy miként lett nekünk hirtelen ennyi Oszkárunk.
…
Azt gondolom, hogy az Oszkár-jelenség félreértéséről tanúskodik, ha valaki egy Fideszbe ékelődött rasszista ámokfutásaként interpretálja az eseményeket. Nem ez történt, hanem az, hogy egy jobb sorsra érdemes tehergépjármű-vezető megpróbálta kicsi fejében összerendezni mindazt, amit az elmúlt években a jobboldali médiában látott, hallott, olvasott.
Az utóbbi megjegyzés már Molnár Oszkár párttársainak, védelmezőinek szól, és némileg személyes ügyem is, mivel Oszkár megszemélyesíti mindazt, amiről 2003 óta próbálok gagyogni. Nevezetesen, hogy nem feltétlenül a kommunista előírások szolgai átvételét jelenti, ha a jobboldal vezető ereje fektet egy kevés energiát abba, hogy magát mindenféle rémes alakoktól megkülönböztesse, az pedig egyenesen saját jól felfogott érdeke volna, hogy szolgálataikat (sajtóklubbosoktól Satuig) ne vegye igénybe - még ha válságos helyzetekben nem is jön rosszul.
Lássunk világosan: ebben a folyamatban Oszkár nem a náci rém, akitől idejében meg kellett volna szabadulni, hanem az eredmény; így a létező jobboldal, ha valóban szembe akarna nézni az Oszkár jelentette kihívással, kénytelen lenne az elmúlt időszak politikáját is kritika tárgyává tenni. Nem véletlen tehát, hogy az úgynevezett jobbosok - bár nagyon különböző okokból és különböző formákban - egytől egyig elhárítják az Oszkár-jelenségre való érdemi reagálást.
*
Vannak egyrészt a versenyzőtípusok, akiket a politika tartalmi része egyáltalán nem érdekel, pártválasztásuk többnyire esetleges, a küzdelmet önmagáért tartják izgalmasnak, és egyetlen mércéjük a pillanatnyi siker. Ők minden menetet meg akarnak nyerni, és a támadásokra csípőből visszalőnek. Ennek a típusnak létezik hivatásos és amatőr válfaja is. Az elsőre példa a Cser-Palkovics nevű droid, aki úgy próbálta tromfolni az Oszkár-ügyben tett kormánypárti nyilatkozatokat, hogy fölszólított a díszzsidozó szocialista bloggerek kizárására, illetve a volt miniszterelnököt a rablott zsidóvagyonból származó villájának elhagyására.
A másodikra pedig azok, akik az ilyen cikkek alá szoktak hosszú kommenteket írni, melyekben fölsorolják az ellenfél rémtetteit, és elmagyarázzák - bár működő szervezetet csak diagramon láttak -, hogy milyen is egy sikeres tömegpárt.
Vannak aztán az elitisták. Idetartoznak egyfelől a trendi rózsaszíningesek: újsütetű divatkonzervatívok és frissdiplomás politológusok, másfelől a szimpla opportunisták. Ők nem foglalkoznak politikusi nyilatkozatokkal, és az újságokban is csak a tőzsdehíreket olvassák. Szerintük a különféle szónoklatok, eszmefuttatások a népnek szóló dajkamesék, nem valóságosak, nem kézzelfoghatóak. A lényeg, amit a vezérkar dögunalmas konferenciákon befektetőknek előad, vagy nemzetközi sajtótájékoztatókon képvisel.
Éppen Oszkár példája mutatja, hogy egy ország nem így működik; a szavak önálló életre kelnek, és legalább akkora hatással bírnak, mint egy miniszteri rendelet. Különben is, az az ország, amelynek elitje folyvást hülyeségeket beszél, jó eséllyel hülyeségeket is fog cselekedni.
Még tovább mennek azok, akik úgy vélik, a Fidesz kifejezetten használ a demokráciának, az emberi jogoknak, amikor Oszkárokkal fogja ki a szelet a szélsőjobb vitorlájából. E tűrhetetlen nézet hirdetőit szintén a valóságra kell emlékeztetnünk. A Fidesz évek óta ezt teszi, radikális akciókkal, szándékosan félreértelmezhető kiszólásokkal próbálja elvenni a lehetőséget a radikálisok elől, és mégis kinőtt a földből egy tizenöt százalékos Jobbik.
Vannak továbbá, akik messzemenőkig egyetértenek Oszkárral, illetve még úgyabbul gondolkodnak, de tudják, hogy a polgármesteri hivatalok sajtóreferensi állásait és az építési beruházásokat egyelőre nem a Jobbiknál osztogatják. Közülük nem kevesen élvezik is a kettős játékot, a védettséget, amelyet egy elfogadott párt nyújt, amelyről - a pártelnök nyilatkozatából - tudjuk, hogy "a Likud természetes szövetségese". Ebből látszik, hogy nem lehet antiszemita. Azt is csak a zsidók terjesztik.
És végül vannak, akik nem hisznek sem a szemüknek, sem a fülüknek. Elutasítják a rasszizmust, a kirekesztést, a zavaros eszméket, a gyűlölet minden formáját, és mindenkor ugyanezt feltételezik kedvenc pártjukról is. Őszintén úgy gondolják, hogy a szélsőség erősödése csupán az ellen gaz mesterkedésének eredménye. Ők is csak a nekik megfelelő jelenségeket hajlandók érzékelni. Orbán hasznos idiótái. Észreveszik, és lobogtatják, hogy Orbán aláírta a "Tarka Magyar" kezdeményezést, de elkerülte figyelmüket, hogy ugyanő megvédte a "Tarka Magyart" pikírt glosszában gúnyoló Magyar Hírlapot.
Az emberarcú orbánizmus (© TGM) orgánuma, a Heti Válasz nemrég alapos írásban szedte ízekre az ősmagyarkodó szubkultúra megnyilvánulásait, mutatta ki tarthatatlanságukat és veszélyességüket. A lapot olvasva olyan érzésünk támad, mintha a bemutatott jelenségek egy Fideszen túli extrém világ sajátjai lennének. Remélhetőleg Oszkárnak azok a meglátásai, mely szerint "az emberiség ősnyelve a magyar", népünk "talán a legrégebbi nép ezen a földbolygón", amelynek "olyan genetikai adottságai vannak, ami mindent túl fog élni" józanítólag hatnak. Bár ez sem valószínű.
*
A fentiek ismeretében nem vártam túl sokat a hétfői Molnár Oszkár-Navracsics Tibor eszmecserétől, illetve egy picit azért mégis reménykedtem. A frakcióvezetőt ugyanis van szerencsém ismerni. Egészen pontosan: nálam lépett be a Fideszbe, belépési nyilatkozatán az én aláírásom díszeleg. Tudom, hogy visszafogott, intelligens úriember, aki érti, hogy a dolgok elkenésével az oszkárizmus akadálytalan terjedéséhez járul hozzá, ezért megpróbálja szelíden kitessékelni őt a frakcióból, és bánom is én, ha ennek érdekében belengeti egy tavasztól létrejövő állami fuvarozási cég vezérigazgatói posztját.
Jelentem, a frakcióvezetőért a továbbiakban nem vállalok felelősséget. A találkozó után kiadott kommüniké a legarcpirítóbb a műfajban. "A Fidesz frakcióvezetője és Edelény polgármestere egyetértettek abban, hogy a politikában tűrhetetlen az antiszemitizmus, a kirekesztés, az erőszak és a hazugság minden formája. Molnár Oszkár leszögezte: mint ahogyan eddig is, a munkája és nem származása alapján ítél meg minden embert." Majd, mintha mi sem történt volna, Oszkár elfoglalta helyét az ülésteremben.
Csak egy apróságra hívnám föl Navracsicsék figyelmét, és terhelném még egy személyes kitérővel az olvasókat. Engem azért zártak ki a Fideszből, mert - szó szerint idézek a kizárási indítványból - "méltatlanul támadtam a pártelnököt". A retorzió annak szólt, hogy egy cikkben "varázstalannak" neveztem Orbán Viktort. Azt nem kötötték az orromra, hogy miként kell méltón támadni az elnököt, de most már kezdem sejteni. Le kellett volna zsidóznom, cigányoznom vagy buziznom. Arrafelé ez a bevett szokás.
Ez a poszt az eredeti írás szerkesztett változata, a teljes eredeti a Hírszerzőn.
Utolsó kommentek