polgári, plebejus, polgári politika atyjának, végül pedig azt is megtudhatjuk, hogy mit kívánna Orbánné Lévai Anikó tenni, ha férjének már "rendes foglalkozása" lesz. Révész Sándor gyűjtéséből néhány érdektelenebb részt kihagytam, a teljes itt. A fentebb említett lényegeket kivastagítottam.
Orbán Viktor arra vágyott, hogy fölöttébb kétes körülmények között bár, de alaposan megvagyonosodott és elsöprő médiatúlerővel rendelkező miniszterelnöke legyen az országnak. Olaszországnak. "...a jó oldalra kell állnunk, vagyis szolidárisnak kell lennünk most Berlusconival és az olasz polgári pártokkal, amikor példátlan európai nyomás alatt állnak" - mondta május 5-én, a Fidesz kongresszusán.
Az olasz polgári pártok, a neofasisztából nemrég és alig szalonképesített Nemzeti Szövetség és a xenofób, unióellenes Északi Liga azért álltak nyomás alatt, mert Nyugat-Európában még a mérsékelt jobboldali, konzervatív pártok sem tekintették őket polgárinak. Berlusconi uralta a legtekintélyesebb világlapok (The Economist, Le Monde, Die Zeit, El Mundo stb.) címlapjait. Korrupciós ügyek, maffiakapcsolatok, egy bíró meggyilkolására való felbujtás stb. Csupa olyan történet, gyanú és dokumentum, melyet az olasz sajtó már régóta pertraktált, de Európát csak most kezdte érdekelni igazán. Európa - Orbán jó oldalához képest - rossz oldala attól tartott, hogy Berlusconi ígéretei ellenére gátlástalanul megtart és fenntart mindent, ami a miniszterelnöki funkcióval rendes demokráciákban összeférhetetlen; hogy elsöprő médiahatalma a közszolgálati médián is átsöpör, és arra használja majd föl politikai hatalmát, hogy az igazságszolgáltatást megbénítsa, az ellene és társai ellen folyó tömérdek büntetőeljárás lefolytatását megakadályozza. És ez mind be is jött.
A Nemzetközi Újságíró Szövetség Berlusconi győzelme alkalmából nyilatkozatot adott ki: "A sajtótulajdon mindennemű koncentrációja azzal jár, hogy a sajtó szűk politikai vagy üzleti önérdek képviseletének eszközévé válik. Míg az állami Rai adásaiban a két vezető párt és jelöltjei nagyjából egyenlő műsoridőt kaptak, Berlusconi három saját televíziós adója négyszer annyi időt szentelt választási hadjáratának, mint politikai ellenfeleinek." Ez Berlusconinak is feltűnt, s győzelme után rögvest be is jelentette, hogy a közszolgálati médiában nagyarányú tisztogatások lesznek. Lettek.
Május 23-án rendezték a Bajnokok Ligája döntőjét. Összefutott Milánóban Orbán, Berlusconi, a Valencia és a Bayern München. A Valencia kivételével mindenki győztesen távozott.
Orbán Viktort a saját mérkőzése nem izgatta ennyire. A BL-döntő előtt egy szerdával ezt hallottuk tőle a Magyar Rádióban: "...olyan jól eldolgozgatok itt a kormányban miniszterelnökként az ország számára fontos ügyeken. Ezek sokkal izgalmasabbak, mint bármifajta választási kampány vagy megmérkőzés, tehát a legszívesebben minden különösebb összecsapás nélkül folytatnám azt a munkát, amit az elmúlt három esztendőben végeztünk." Ehhez azonban nemcsak a kormányváltásnál kellett volna több, hanem a rendszerváltásnál se kevesebb. A rendszer azonban nem váltható vissza. Ez különbözteti meg a sörösüvegtől.
Orbánnak pont akkor ment el a kedve a megmérkőzéstől, amikor meglett az ellenfél. Azért az ellenfél se szerette annyira a megmérkőzést, hogy megmérkőzzék érte. Medgyessy Péter csak úgy vállalta a miniszterelnök-jelöltséget, ha ő lesz rá a szocialisták kongresszusán az egyetlen jelölt. Ő lett. Mielőtt lett volna, így nyilatkozott: "Két hibás utat választhatok. A realitások embereként azt mondhatom: ígérgetni nem lehet. A másik, hogy mindenfajta felelőtlen ígérgetésbe belemegyek. Úgy gondolom azonban, ma a gazdaság olyan helyzetben van, hogy felelősen is lehet jó ígéreteket tenni." (Célom a politikai menetrend megalkotása, Kéri J. Tibor és Mucsányi Mariann interjúja Medgyessy Péterrel, Népszabadság, 2001. május 10.) Miután megválasztották, rögtön választott is a két út közül. "HVG: Miben különbözik ez a »jóléti rendszerváltás« attól, amit a Fidesz közérthetően úgy mond, hogy a családok támogatása... [...] M. P.: Semmi bajom nincs a Fidesz ilyen kezdeményezéseivel, mi mindent »le fogunk nyúlni«, ami jó az ő rendszerükben. [...] Meg fogjuk tartani, amit a családoknak adtak. De éppen azokon a családokon nem segítettek, akikből a legtöbb van ma Magyarországon. Engem tehát egyáltalán nem zavar, ha azt mondják majd nekem, ők megoldották ezt vagy azt a problémát. A válaszom: nagyon jó, akkor most menjünk tovább." (Óriási előnyöm, hogy én értek valamihez, Réti Pál interjúja Medgyessy Péterrel, HVG, 2001. május 19.) Hát, a továbbmenéshez tényleg kár volt olyan nagyon összecsapni.
Csurka István a Magyar Fórumban Medgyessy "fizetett tiszti állományú múltját emlegette". Már csak ezért sem lehetett gyanús...
...
De nem is kell ahhoz okosnak lenni, hogy valaki szabad maradjon. Elég, ha a bíró az. Császár Előd popsztárt jogerősen másfél év börtönbüntetésre ítélték. Fölfüggesztve. A bűnügyi költségeken felül összesen százezer forintjába került neki egy fiatal rendőr halála. Azé, aki abban a szabályosan haladó rendőrautóban ült, melybe Császár Előd kétes állapotban, de százas tempóval átlépve a záróvonalat szemből belerohant. A bíróság időmúlással, büntetlen előélettel és a világon semmi mással nem indokolta, hogy miért érdemelt a popsztár "különös méltánylást". Ez a méltánylás annál is különösebb, mert az ítélet az elkövetéstől számított egy éven belül megszületett, s a közlekedési cselekményeknél az elkövető tipikusan büntetlen előéletű szokott lenni. A bíróság megállapítása szerint a büntetlen előéletű "vádlott közlekedési előélete arra utal, hogy Cs. E. a szabályokkal tudatosan szembehelyezkedik, azokat rendszeresen megszegi". Ezért három év alatt ötször bírságolták meg közlekedési szabálysértések miatt. Császár Elődöt az eset kapcsán biztosítási csalással is megvádolták, a két ügyet azonban elkülönítették. A popsztár által elkövetett bűncselekmény egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Dávid Ibolya igazságügy-miniszterkedése kezdetén a bírói autonómia elvén áttörve kiharcolta azt a törvénymódosítást, miszerint "szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó". Sokra ment vele. (L. Hack Péter: Rendet vagy életet, Magyar Narancs, 2001. május 13.)
Kis bűn nem bűn, a bűn pedig addig kicsi, ameddig a bűnhődés föl van függesztve. "Mivel nem végrehajtandó a börtönbüntetés, nincsenek jogi konzekvenciái az ítéletnek" - kommentálta a Vas Megyei Közgyűlés Fidesz-frakciójának vezetője azt a hírt, hogy a közgyűlés polgári alelnökét sikkasztás miatt fölfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. (L. Abajkovics Péter: Passzolunk, ÉS, 2001. május 18.) A konzekvenciákhoz még hozzá kellene sikkasztani egy kicsit.
Kiderült, hogy egészségügyi szempontból két Fidesz van, egy régi Frajna-Fidesz meg egy új Mikola-Fidesz. A frakció a régi mellé állt, a miniszter ellen szavazott, és korlátozta a jogkörét, a miniszterelnök meg az új mellé, és kirúgta Frajna államtitkárt. Az öntörvényű miniszter szakmai és személyi elképzeléseit nem egyeztette senkivel. Ezért utálták másodsorban. Elsősorban pedig azért, mert maga alá gyűrte az OEP-et, amiben pedig nagyon sok pénz van. A miniszter utalt rá, hogy ellenlábasai arra fenik a fogukat.
Mikola fölrúgta Frajna gyógyszergyártókkal kötött megállapodását, és úgy megrendszabályozta a gyógyszergyártó multikat, hogy a gyógyszerárak meg a gyógyszerkassza hiánya is megugrott. A miniszter a gyógyszerek árrésének befagyasztásával igyekezett enyhíteni a hiányt, a gyógyszerészek pedig azonnal kiszámolták, hogy ők ettől tömegesen tönkre fognak menni, miközben a multik bevétele jelentősen nő. Az egészségügyi intézményeket komplex ellenőrző csoportok, ún. Mikola-kommandók szállták meg. Az ő bevetésüktől a miniszter 700 millió forint bevételt várt, de csak tizedannyit hoztak. Mikola a Hazafias Népfronton, a KDNP-n és a Kisgazdapárton keresztül érkezett a Fideszbe. Tipikus újfideszes útvonal. Hajszálra ugyanezt az útvonalat járta végig közismert és közmosolyt fakasztó kommunikációs főnöke, dr. Eke Károly, aki a miniszteri interjúkhoz külön stúdiót rendeztetett be a minisztériumban, s aki "egy újságírónak azt mondta: csak akkor készíthet interjút a miniszterrel, ha előtte részt vesz egy általa szervezett kurzuson, amelyen a helyes újságírói magatartással ismertetné meg a sajtó dolgozóit". Az év elején a következő példázattal vezette be a miniszter sajtóbemutatkozását dr. Eke: "Miniszter úr Csenge nevű gyermekét, amikor fényképezni akarták, kérték, hogy mosolyogjon. De a gyermek nem tudott. Ez a mai társadalom hibája, hogy a gyermek nem tud mosolyogni." (-vadak-: Jelenetek a katona életéből, Magyar Narancs, 2001. május 24.)
"A magyar-szlovén vasút felavatása a korszakváltás szimbóluma, amely azt jelzi, hogy eljött a nagyszabású országépítő tervek megvalósításának ideje" - mondta Orbán Viktor a szlovéniai Hódoson. Az odáig vezető út is eléggé szimbolikus volt. A Déli pályaudvartól az országhatárig szakaszosan lezárták a pályát. Elöl futott egy előfutó mozdony, utána repült a pálya fölött egy katonai helikopter, negyedórával később áthaladt a tíz kocsiból álló különvonat, a közönséges vendégek közönséges légkondicionált intercity-vagonokban utaztak, a miniszterelnök és közvetlen környezete pedig két luxuskocsin. A forgalmat az előfutó vonat érkezése előtt negyedórával zárták le, és a különvonat elhaladása után kb. húsz perccel folytathatták útjukat a félreállított, menetrend szerinti járatok. A várakozókat eltávolították a peronokról. Az utasokat nem tájékoztatták arról, hogy mi történik. 20-50 percet késtek a vonatok. Sok érettségiző diák emiatt késve jutott el a vizsga színhelyére. A MÁV illetékese szerint minden a kormányzati különvonatok közlekedtetését meghatározó jogszabályok szerint történt. Azok a jogszabályok ugyan a rendszerváltás előttről maradtak ránk, de a helikoptert már az Orbán-kormány tette hozzájuk.
A rendszerváltás utáni első népszámlálás kapcsán is a rendszerváltás előtti rendre hivatkoztak. Április végén tört ki és májusban tetőzött a botrány amiatt, hogy a védett személyek lakóhelyének egész körzetében a Köztársasági Őrezred tisztjei végezték az összeírást. Inkognitóban. Az álruhás megfigyelők lakások és családok ezreit kérdezték ki és vették szemügyre. A BM vezetői szerint azért kellett ezt így csinálni, mert egyrészt régen is így csinálták, másrészt a civil összeírók megtudták volna a védett személy lakcímét, ami pedig államtitkot képez. A legvédettebb személyek lakcímét persze az ország összes civil újságolvasója tudhatja, de biztonsági szempontból alighanem az analfabéta összeírók a legveszélyesebbek.
...
A magánszférára való akaratlan kíváncsiság illetlen és illetéktelen kielégítésével szemben az illő és illetékes kielégítésre mutat példát a Vasárnapi Hírek: "Egy ismert politikus ritkán látható feleségére akaratlanul is kíváncsi az ember. Az olvasók bizonyára apró titkokról, családi történetekről szeretnének olvasni, amelyekből kiderül: a kormányfő mellett egy okos asszony áll, aki ugyanakkor semmiben sem különbözik más feleségektől, családanyáktól. Ha van ideje, szívesen süti-főzi férje és gyermekei kedvenceit, pörköltöket négylábúakból, s a minden mennyiségben elfogyó palacsintát. Ez utóbbit már a kicsik is el tudják készíteni: Gazsi még forgatja is a levegőben." Lévai Anikó a cikk végén a jövőbe néz. Családja és hazája boldogabb jövőjébe: "A gyerekeimnek szoktam mondani, hogy majd egyszer, ha édesapának rendes polgári foglalkozása lesz, elköltözünk vidékre. Bízom benne, hogy sok unokánk lesz, és őket már ott nevelhetem!" (Gündisch Mónika: Orbán felesége vidékre vágyik - A miniszterelnök és Lévai Anikó négy gyermekük mellett gondol az árvákra is, Vasárnapi Hírek, 2001. május 13.)
Májusi oldalunk végére értünk, és még nem beszéltünk arról, hogy Cegléden és Budapesten kisgazda elnököket erősítettek és gyengítettek meg, váltottak le és föl a szokásos botrányok és jogi képtelenségek mellett; hogy Torgyánt a frakciója kizárta, a kizárást érvénytelenítette a bíróság, a bíróságot pedig az Áder János... Szóra sem érdemes.
lásd még:
Utolsó kommentek