Fideszfigyelő

Mivel minden felmérés szerint a Fidesz fogja megnyerni a következő választásokat, ezért érdemes megnézni, hogy milyen is volt a leendő kormánypárt kormányon. A múlt köde című sorozatában 2002 júniusa óta írja le Révész Sándor havonta, a négy évvel azelőtt, ugyanabban a hónapban történteket a Népszabadságban. Ebből a sorozatból most a nyolc évvel ezelőtt, 2001. áprilisában történtekből válogattam ki a Fidesz-kormányról, Fideszről és a hozzájuk közeliekről szóló részeket.

(A teljes eredeti a többi történéssel itt).

Ebben a hónapban a Magyar Hírlapot kitiltották a kormány és a Fidesz rendezvényeiről, Orbán nem volt hajlandó kizárni a koalíciót a szélsőjobb párttal, a Happy End pedig négymilliárdért építhetett országimázst.

A múlt köde, 2001. április

Orbán Viktor és a focilabdák a dabasi kampányban

"..történt, hogy a Magyar Hírlap vélemény rovatában, ahol mindenféle vélemények megfordulnak, az egyik szerző - éppen egy kormányvédő publicistával vitatkozva - a következőket írta: "A közvagyon magánvagyonná transzformálása, a kormányzati zsarolás, az érdekkörön belülre irányított közbeszerzési pályázat, a klientúraépítés közpénzből stb. módszereit 'minden demokratikus kormányzat működése során fel lehet fedezni', állítja publicistánk. Vagyis mások hibájának átvételét és alkalmazását természetesnek tartja. Ez az eljárás nem más, mint annak az elvnek a hangsúlyozása, hogy tőlünk független bűnözők tetteinek lemásolása a magunk körülményei közt menti a mi bűneinket. Tehát például ha Sztálin szisztematikusan irtotta a saját munkatársait, tehetjük ezt mi ma is. Ez folyik a kisgazdapártban momentán (ha nem is a megsemmisítés végső szintjéig). Vegyük hát át országos szinten mi is. Kedves jövőt állítana elénk példaképül szerzőnk. Pedig a magyar lelkületben, állítom, ma senki sem akar - sem Orbán Viktort, sem Kövér Lászlót - likvidálni, bármennyire javára válna is nemzetünknek." (Sz. Nagy Csaba: Debreczeni József eltévelyedése a szavak dzsungelében, 2001. március 13.) Nem akarásnak akarás a vége - a "jobboldali" közemlékezetben, mely a fönti cikket azóta is úgy tartja nyilván, mint "a" baloldal fölhívását a "jobboldal" vezetőinek likvidálására. A lap munkatársait kitiltották a kormány és a kormánypárt rendezvényeiről, mert elnézést kértek ugyan többször is, viszont nem azonosultak a cikk szövegellenes olvasatával.

Aki el akarja kerülni, hogy a "jobboldali" közemlékezet gyilkos szándékokat tulajdonítson neki, fogalmazzon egyértelműen: "lelőném, mint egy kutyát", "szívesen a szemük közé lőnék". Így valahogy.

A kormány kurvája megjelent a szalon ajtajában. Franka Tibor a budakalászi MDF rendezvényén sürgette, hogy vezessék be őt: Orbán Viktor "elvárja a MIÉP-től, hogy szavazzon be... A színfalak mögött elvárja, a nyílt színen meg tagadja. /.../ Minden férfi tudja, hogy a kötelező akkor jó, ha van szabadon választott. Orbán Viktor ezt eljátssza a politikában. Kötelező neki az MDF-fel meg a kisgazdákkal. Szabadon választottként meg dörgölődzik a színfalak mögött a MIÉP-hez. Kvázi a MIÉP a koalíció kurvája." Franka Tibor előadását azonban nem a MIÉP családi helyzetének leírása tette emlékezetessé, hanem azokkal a bizonyos Ezekkel kapcsolatos anatómiai észrevételek: "Ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb van, mint az orrcimpájuk, és csámpásak. Nagyon meg lehet ismerni. Amikor voltam a Szentföldön, én mindjárt tudtam mindent. Gondolom, mi, magyarok, nem ilyenek vagyunk." (Népszabadság, 2001. április 5.)

Franka Tibor

A kormánypártok a dabasi diadal eufóriájában lebegtek. Az időközi választások második fordulójában a kormánykoalíció jelöltje, Szűcs Lajos történelmi jelentőségű diadalt aratott. 28,3 százalékos részvételi arány mellett a szavazatok 58,4 százalékával győzött, 15 százalékot vert rá a szocik jelöltjére. Az érvénytelen első fordulóban Szűcs még csak 38 százalékot ért el, és még csak öt százalékkal vezetett. Aztán a MIÉP "beszavazott". A két forduló között visszalépett a fent idézett Franka Tibor, a MIÉP jelöltje, aki az első fordulóban a szavazatok 13 százalékát kapta meg. A győzelem után több kormánypárti publicista leszögezte: eldőlt a 2002-es választás. Csurka István föltárulkozott: "nincs értelme a bújócskának", 2002 után a MIÉP és a Fidesz koalíciója biztosíthatja a jobboldali kormányzás folyamatosságát. Kövér László korábban úgy vélekedett, hogy ez a koalíció már csak az EU-ra való tekintettel sem lehetséges. Orbán Viktor a dabasi diadal alkalmából adott tévéinterjújában ezt már kicsit másképp látta. A riporter többször is próbálkozott, hátha kizárja a miniszterelnök a MIÉP-pel való koalíció lehetőségét, de ő inkább Kövér kizáró szempontját zárta ki: a jelenlegi kormánykoalíció győzelme a cél, de minden lehetséges, elvégre "Magyarország összes pártja alkotmányosan és demokratikusan működik. /.../ Nem lenne szerencsés, ha az lenne a legfontosabb kérdés egy-egy döntés előtt, hogy mit szól hozzá az EU." (Magyar Nemzet, április 11.)

És tényleg. Miért lenne a MIÉP képtelen abban a szalonban, melyben Szálasi is képes? "Magyar nyelven még nem jelent meg könyv, amely objektíven és elfogulatlanul mutatta volna be Szálasi Ferencet és az általa elgondolt hungarizmust. /.../ még véletlenül sem ejtettek szót a napi politikai esetlegességen túli erkölcsi és emberi érdemekről: a hungarista magatartás és Szálasi Ferenc írásainak intellektuális értékeiről." E hézagot pótolta a Nemzetek Európája Könyvkiadó. A hézagpótlást a fenti szavakkal a Demokratában hirdették (2001. április 5.), és többek között a Demokrata főszerkesztőjének vállalkozásában terjesztették.

Az ország kacagva siratta négymilliárd forintját, melyet a Happy End Kft.-re bíztak, hogy elmélyítse a hazaszeretetünket a kormány szeretetéig. Nyilvánosságra került a pályamű, amellyel a Happy End Kft. megnyerte az Országimázs Központ által "a magyar reklámszakmában mindeddig példátlanul magas költségvetésű kampányra" (HVG, 2001. április 14.) kiírt 4,2 milliárdos pályázatot. Komoly cégek ekkor már nem nagyon indultak el állami tenderen a Happy Enddel szemben, mert minek. (Az Országimázs Központ által az előző évben kötött, kb. négy-milliárd forint értékű szerződések háromnegyed része is a Happy Enddel és az Ezüsthajóval köttetett.) Ebben az esetben ráadásul a kiírás is olyan zavaros volt, hogy csak az értette, miről szól, akinek megmondták. Egy komoly cég erősködött, hogy mondják meg neki (legalább azt, hogy mi lenne a cél és a célcsoport), de csak akkor kapott választ, amikor már nem lehetett ideje elkészíteni a pályázatot. A kormányfő informális kommunikációs főtanácsadója, Wermer András által alapított s a Fidesz választási kampányain nevelkedett cég a kommunikációs főtanácsadó közreműködésével írt pályázattal nyert. A Fidesz politikai kampányainak és az ország közpénzből finanszírozott imázskampányainak jelszavai egy műhelyben készültek, és praktikusan megegyeztek. Már a dabasi kampányban is.

A belföldi kampányok középpontjában a kormánynak köszönhetően "valóra vált álmok" álltak: "PR-riportokban sorra szólaltatjuk meg az új Magyarország győzteseit, akik a Széchenyi-tervnek köszönhetően végre megvalósíthatták álmaikat."

A Happy End pályázatában szereplő jelszavak - "merjünk nagyok lenni", "valóra vált álmok" - kombinációira épültek később Orbán Viktor fontos beszédei.

Normális országokban az országimázst közpénzből jobbára külföldön formálják, mert ott kell eladni az országot. Nálunk ez fordítva volt, mert itt kellett eladni a kormányt. De azért valamit a látszatra, a külhoni kampányra is adni kellett. A Happy Endnek ehhez volt praktikus és takarékos ötlete: tele van a világ kórházzal, tehát H betűs táblákkal. Tele van a világ találkozóhelyekkel, tehát "meeting point" táblákkal. A "Hungary (a továbbiakban: H) the meeting point" szlogen ezt a tömérdek táblát ingyen a magyar országimázs szolgálatába állítja.

"A 'H' nemcsak egy betű. Sokkal több. Kapcsolódási pont, ahogy a két párhuzamos, függőleges vonalat egy vízszintes köti össze. Egységbe szervezi. Integrálja." Így a pályázat.

"Az ország pofájába van röhögve. Megint. Magyarázat nincs. Maximum egy H. Mármint hülye vagy." Így Uj Péter (H, Népszabadság, 2001. április 9.)

A pályázat pár mondatos fejezetekből áll. Ilyenekből: "(Báááboci) Emlékezzünk óvodáskorunkra. Ott bárki megtanulhatta, hogy ha meg akarnak bántani, vagy fel akarnak dühíteni, akkor legelőbb is nevünket veszik el tőlünk. Az Országimázs Központ is átesett ezen. Nevezték már országblamázsközpontnak, mifenének. De mindez szóra sem érdemes." A Micimackó viszont kétfejezetnyi szóra is érdemes: "(Édes otthon) Otthon vannak, kérem? - kérdezte szelíden Micimackó. Nincs itthon senki - felelte félénken Nyuszi. Néha valahogy így vagyunk mi is. De akárhogy is, mintha kezdenénk rájönni mégis. Felismerni, hogy nem biztos, hogy Nyuszi ötlete jó." (A nyelv teremtés) "A mellébeszélés azonban nemcsak kellemetlen, hanem mindig önleleplező. Micimackónak ezért igaza volt akkor, amikor csekély értelmű létére mégis úgy okoskodott, hogy senki, nem mondhatja, hogy senki anélkül, hogy valaki volna. Ne legyünk hát senkik. Legyünk valakik." Ez két oldal a háromszázból. A 81-82. (A pályázatból a Magyar Hírlap 2001. április 9-i számában közöltek szemelvényeket.) Váncsa Istvánból a pályázat a legrosszabbat hozta ki, a hajléktalanokkal szembeni bornírt előítéleteket: "a szöveg olyan, mintha három hajléktalan hozta volna össze nagypéntek hajnalán, a Moszkva téri Nappali Melegedő és Ingyenkonyha előtt, kannás bortól elérzékenyült és némiképp elhülyült állapotban, ám a jövőre nyitott szívvel, kreatívan vakaródzva." (Váncsa István: Metán, Élet és Irodalom, 2001. április 13.)