Még Ceauşescuról ment valamikor az a szólás, hogy ő a fordított Napkirály: Nyugaton nem kel(l), keleten nem nyugszik. Nála is időbe telt, amíg keleten-nyugaton kiderült róla, hogy még az itteni mércéjével mérve is zsarnoki rendszert épített ki. S ami a külkapcsolatokban megbocsáthatatlan: kiderült, hogy megbízhatatlan.

Orbán egy héten belül teljesített egy ilyen kelet-nyugati bukófordulót.

Éppen most folytathatna hasznos tárgyalásokat Kínában

Pedig ígéretesen indult a dolog, Orbánt Pekingbe várták, elnöki-miniszterelnöki találkozóval, s ezt múlt csütörtökön be is jelentették. Húsz perccel később Orbán sajtófőnöke közölte, hogy bocs, mégsem megyünk. Tényleg bocs, de a miniszterelnöknek itthon kell maradnia a parlamentben szavazni.

Holott tudjuk, a „kétharmad áll, mint a cövek“, Orbán nélkül is simán lemegy bármilyen szavazás. Gyönge érv tehát, ilyet még egy Andorra méretű országnak sem üzen egy értelmesebb miniszterelnök. Most pedig Kínával sikerült így bánni. (Csak érdekességképpen: ott városból van tíz olyan, ahol többen laknak, mint kis hazánkban összesen. Utazgathat Szijjártó egzotikus diktatúrákba évekig, azok jelentősége együtt nem ér föl ezzel az elpuskázott lehetőséggel.)

Miért ez a komolytalan magyarázat? Mondhatnánk, hogy a Fidesz-kommunikáció a Kínai államot is ugyanannyira veszi komolyan, mint a magyar választókat. Vagy talán nem akartak udvariatlanul őszinték lenni, s megmondani, hogy a magyar miniszterelnök fontosabbnak tartja Strasbourgban veszekedni baloldali meg liberális EP-képviselőkkel. De hát a kínai diplomácia nyilván értesült róla: Orbán mégiscsak ezzel a vitával múlatta azt a drága időt, ami alatt Kínában tárgyalhatott volna.

Akárhogy forgatjuk, nem találni értelmes magyarázatot.

És ez főként Orbán megmaradt hívei számára zavarba ejtő, akik azt hihették, hogy Orbán komolyan gondolja a keleti nyitást. Két eset lehetséges: Vagy nem gondolja komolyan (tehát ebben is füllentett), vagy elvileg komolyan gondolja, de ő maga komolytalan politikus.

Orbánról legény a gáton, fáradhatatlanul dolgozik az országáért. Miért nem ment el Pekingbe?

De van itt más furcsaság is. Orbán kedden, vagyis 2-án szerepelt Strasbourgban. A kínai látogatás pedig július 3-7. között lett volna. Értjük az időeltolódást, meg a repülőút fáradalmait, de Orbánról úgy tudni, legény a gáton, reggeltől estig fáradozik az országáért. Ha ilyen fontos volt a strasbourgi csata, akkor onnan is elindulhatott volna Pekingbe. (Egy kisebb programmódosítást bizonyára megértően fogadtak volna a kínai vezetők, a mostani udvarias hallgatásuk viszont nem sok jót ígér a további kapcsolatok szempontjából.)

De Orbán inkább hazajött Strasbourgból. Másnap, 3-án az Országgyűlésben átnyomta a nyilatkozatot, hogy Európa csúnyán bánik velünk. Érdekes volt, hogy külön felszólalásban panaszolta el: az Unióban a többség visszaél a hatalmával. 

Amit Orbán az Unióról mondott, az inkább Magyarországra igaz

Orbán azóta is inkább hazai pályán játszik. Péntek reggel a szokásos baráti rádióinterjúban hosszan elidőzött a strasbourgi történeten (baloldali összeesküvés, a rezsicsökkentés miatt támadnak stb. stb.). Két dologra nem tért ki: Konkrétan mi áll a Tavares-jelentésben, és hogy miért szalasztotta el a kínai utat, ahol éppen most folytathatna hasznos tárgyalásokat (ahogyan Victor Ponta román miniszterelnök tette e közelmúltban).

Jó hétvégi pihenést kívánunk, Miniszterelnök úr!