Én is régen olvastam a Tenkes kapitányát, de jobban emlékszem rá, mint Orbán Viktor. Eke Máté nem egy harci Marci, aki ütre (szabadság)harcot kezd, és verekszik. Ő jó pénzért hajtotta a marhákat külföldre, még azt is tudni róla, hogy cicázott a szemrevaló osztrák lányokkal. Csak amikor tűrhetetlenné vált a helyzet, és Rákóczi zászlót bontott, akkor jött haza, és beállt a kuruc seregbe. S amikor úgy adódott a helyzet, ő lett a legendás Tenkes kapitánya.

Sokkal inkább reálpolitikus volt a maga módján, mint Orbán, aki képes volt egy lapon emlegetni Brüsszelt a császári Béccsel és a kommunista Moszkvával. Szeretik ezt ma másként felidézni Fideszes politikusok, hogy dehogyis. Pedig tavaly március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén azzal kérkedett a bértapsolói előtt: „ahogyan a magyarok lerázták Bécs rabigáját 1848-ban, úgy harcoltak Moszkva ellen 1956-ban, majd ’90-ben, és most ugyanúgy nem hagyjuk, hogy Brüsszel diktáljon”.

Mondta ezt abban az évben, amikor Brüsszelből több mint 4 milliárd euró támogatást kaptunk saját fejlesztéseinkre (bő 1.300.000.000.000 forintot).
Ez kb. annyi pénz, mint amennyit Orbán szerint az IMF/EU-tól kérnénk. Ami miatt jó két hónapja pedig visszakullogtunk a „kipaterolt” IMF-hez.

De ne is bizonygassuk, hogy Brüsszel más, mint a császári, elnyomó Bécs. Ezt ma már maga Orbán teszi meg helyettünk, igaz, szegény Eke Máté rovására. „Túl vagyok már a Nagy indiánkönyvön is meg A Tenkes kapitányán is, tehát nem okoz nekem problémát, hogy ha egy-egy kérdésben engedni kell, ha Magyarország nemzeti érdekei éppen azt kívánják.”
Mintha Eke Máté akkor is kaszabolta volna a labancot, amikor már nemzet érdekei mást kívántak volna.

Nem, kedves Viktor, nem olvastad figyelmesen a könyvet, de az is lehet, hogy Te csak a a filmet láttad és a csihi-puhira emlékszel. Abban az időszakban nem volt olyan helyzet, amikor a “nemzet érdekei” miatt engedettünk volna. Lipót császár csak az erő nyelvén értett. Azt pedig ugye tudjuk, hogy Béccsel – ha később voltak is tárgyalások – akkor sem arról folyt a disputa, hogy milyen agrár-támogatásokat kapjunk a közös birodalmi kasszából.

Ha nemcsak a harcra figyelnél, ahogy ezt tavaly ilyenkor a médiatörvény kapcsán emlegetted, akkor láthattad volna: Eke Máté akkor harcolt, amikor kellett, és történetesen győzött.

Te pedig megint folyton harcolsz, és már másodszor hunyászkodsz meg az erő előtt. Ezt tetted már tavaly is, amikor egyszer csak elfogadtad, hogy mégiscsak módosítani kell a médiatörvényt. Hipp-hopp, megtettétek, erre valóban alkalmas a kétharmad. Gyorsan, szinte észrevétlenül. Legalábbis a híveid észre sem vették.

Tudom, csúnya szó ez a meghunyászkodás, amit használok, de hát Te magad mondod: „Nincsenek érvek amellett, hogy változtatnunk kelljen, egész egyszerűen azt akarják, hogy változtassunk … a magam részéről elfogadom, hogy az unió igényét kielégítve ott változtassunk.” Ez súlyos, Viktor. Tehát ott is engedni akarsz, ahol nem kellene.

Igaz, hozzátetted: „miután nekünk ezek a törvényszakaszok nem különösebben fontosak”. Hopp! Ha nem annyira fontosak, akkor a törvényhozási láz idején miért ragaszkodtatok hozzá? Nemcsak az ellenzék szólt, hanem például Baka András főbíró, akit Ti is megszavaztatok, vagy Sólyom László, akit egyenesen Ti tettetek köztársasági elnökké. A konzervatív közgazdászok sorát nem is említem. Ezek a hazai vélemények semmit nem értek, s most a külföld kedvéért – érvek nélkül is !! – változtattok. Ahogy mondod: „elfogadom, hogy az unió igényét kielégítve”.

Hát, kedves Viktor, akkor Ti most befeküdtetek. És jó eséllyel erre készülsz, amikor ma délután 5-kor Rompuyjel, majd fél 6-kor Manuel Barrosóval ülsz le tárgyalni.

Tudod Viktor, nem baj, ha kompromisszumkész vagy, jobb lett volna, ha az elmúlt másfél évben is az lettél volna. De Te most sem kompromisszumra készülsz. Engedni fogsz egy-egy kérdésben, amiről talányosan azt mondod: „ha Magyarország nemzeti érdekei éppen azt kívánják”. Közben pedig úgy teszel, mintha kegyet gyakorolnál. Azért hajlandó a kormány változtatni, mert tekintettel vagytok a jelenlegi „felfokozott hangulatra”.

Ez valóban jó szöveg a megmaradt híveid számára. Akik az Andrássy úton amögé transzparens mögé sorakoztak föl, hogy nem leszünk gyarmat. Akik nem látják a különbséget a császári Bécs és Brüsszel között, amit Te most persze pontosan látsz. De azt üzened nekik, hogy most is kegyet gyakorolsz, nyeregből tárgyalsz az Unióval, és nagyvonalúan engedsz nekik, hadd legyen meg a kedvük.

Talán igazad is van, ők nem veszik észre. Ők, akik a lebutított kormányzati médiát hallják, látják, akik még megmaradtak Neked. Akik szintén nem értették meg, hogy Eke Máté akkor harcolt, amikor kellett. Nem tudom,hogy most épp cicázott volna-e a csinos osztrák lányokkal. De biztos, hogy nem vonult volna az Andrássy úton, amikor Te már éppen meghunyászkodsz a külföld előtt.

A Te kérlelhetetlen híveid az Andrássy úton vonultak, amit arról a politikusról neveztek el, aki részt vállalt a Béccsel való kiegyezésben…
 

FRISSÍTÉS
Átfogó és építő jellegű – így írta le szűkszavú közleményében José Manuel Barroso az Orbánnal folytatott találkozót.
A Bizottság elnöke megerősítette: a magyar kormányfő gyorsan kezelni akarja a Bizottság által felhozott ügyeket.

"egész egyszerűen azt akarják, hogy változtassunk … a magam részéről elfogadom, hogy az unió igényét kielégítve ott változtassunk.”