Ki korán kel, Orbánt hallgathat a magyar kormányzati rádióban. Jóbarátom, aki pszichológiával is foglalkozik, azt mondta, kincset talált. Olyan mondatokat, amik arra utalnak, hogy a miniszterelnök elvesztette a valóságérzékelését.
Merthogy ember komolyan nem mondhat olyat, hogy december közepe után néhány nappal lesz egy újabb spekulációs támadás az ország ellen. Mintha vizionálna, és a látomásáról konkrétan beszámolna a rádió mikrofonja előtt.
"220 felett elhagyod a valóságot"?
Ráadásul Orbán olyat is mondott, hogy a legutóbbi komoly spekulációs támadást sikerült elhárítani. Holott a teljes propaganda-csapat, beleértve Matolcsyt is, napokig azt mondta: A Moody’s lépése valódi spekulációs támadás volt, annak minden hatásával: euró-árfolyam és országkockázat fel; részvényárak le. Szóval Orbán már nem is emlékszik arra, hogy mi történt. Pontosabban arra nem emlékszik, hogy milyen sztorit nyomattak napokig.
Erősen ingattam a fejem: túl egyszerű ez, hogy megőrült volna. Én az összeesküvés-elméleteket is fenntartásokkal fogadom, ne ijesztgessenek engem spekulánsokkal. Érvek helyett azzal kezdtem poénkodni, hogy a magyar titkosszolgálat biztos lehallgatta az összeesküvő spekulánsokat New York-i búvóhelyükön. Meg arról győzködtem barátomat, hogy valóban sikerülhetett elhárítani a támadást. Mert tavaly Kósa mondatára még öt százalékot zuhant a forint, most pedig egy igazi és valóságos lebóvlizás után is csak gyönge egy százalékot. (Mit érnek a spekulánsok a mi Lajosunkhoz képest.) Szóval, még az is lehet, hogy Matolcsy, a mágus tényleg elhárította a legrosszabbat, amit a spekulánsok támadása okozhatott volna.
Barátom erre csak annyit mormogott, hogy ebből az Orbán-vízióból lehet megint öt százalék zuhanás, mert a pénzpiacok már ilyenek: Figyelik, ki gyönge, s ebben a játékban – merthogy a tőzsdéken valóban mindenki spekulálni igyekszik – ha egy miniszterelnök jósolja meg a támadást, arra érdemes fölfigyelni. Ennyiben maradtunk. Még búcsúzóul megállapítottuk, hogy lám, mi is spekulánsoztunk egyet, tehát Orbánéknak láthatóan sikerült tematizálni a mi beszélgetésünket is.
De szerencsére az orbanviktor.hu hozta a pontos szöveget, így az ember kedvére olvasgathatja. Azt például amikor a riporter arról érdeklődik, milyen feltételekkel lehet majd megállapodni az IMF-fel. A válasz frappáns: „Mi egy nap alatt is meg tudunk állapodni. Amint elértük a céljainkat, már meg is állapodunk.”
Ez azért fogós szöveg. Úgy beszélni egy tárgyalásról, mintha ott sem lenne a másik fél. Érzékeli ez az ember a valóságot?
Lehet, hogy nem érzékeli az IMF valós erejét, de nem azért, mert pszichotikus volna. Föl is hívtam jóbarátomat: Orbán valóban furcsán beszél, mintha másik világban élne, de elárulja magát. Az előbbi frappáns választ ugyanis így zárja le: „Ez a mi tervünk.”
Szóval, tudja ő, hogy ez az ’egy nap alatt’ nem úgy van, csak szeretnénk. De ő épp ott van a kormányszolgálati rádióban, és a saját hallgatóságának beszél. Azoknak, akik megmaradtak a tavalyi hárommillió szavazóból. Akik simán elhiszik a spekuláns hordákat, akik szerették hallani, hogy gazdasági szabadságharcot vívunk. S akiknek meg kell mutatni, hogy ki a legény a csárdában.
Ebben a mutatványban Orbánnak segítőtársa is volt, a kormányszolgálati Kossuth rádió riportere. Már az elején ezt „kérdezte”: „Ön Londonban Cameron brit miniszterelnökkel együtt hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben közös Magyarország és Nagy-Britannia érdeke, mint két olyan ország, amely nem eurót használ.” Orbán jóváhagyólag válaszolt is a „kérdésre”: „Ez így van.”
Erről gyermekkorunkban az a favicc járta, hogy az elefánt és az egér ballag a hídon. Az egér lelkes: Hallod, elefánt, hogy dübörgünk?” „És, ha még egyszerre is lépnénk!?”
A miniszterelnök folytatta: „A politika művészet, hogy hogyan fogjuk ezt megcsinálni [mármint Európa adósságválságát megoldani], még magam sem tudom, de jövő héten … csúcs lesz Brüsszelben.” Hogy fog az dübörögni, ha majd egyszerre lépünk!
zok, akik megmaradtak a tavalyi hárommillióból, nem veszik észre, hogy mindenkinek azt mondja, amit az hallani akar.
Az utolsó 100 komment: