A kampány hevében is érdemes egy picit elgondolkodni a hosszabb távú dolgokról. Tölgyessy Péter az SZDSZ (jóval) korábbi elnöke, majd két cikluson keresztül  a Fidesz parlamenti képviselője volt. Az alábbi elemző-beszélgetésében több érdekes gondolatot mond el Stílszerűen csak a Fidesszel (is) foglalkozó részeket közöljük szerkesztve, amelyek a leendő kormánypárt országlási lehetőségeit is végiggondolják, így valószínűleg mindenkit érintenek:

A választások után a Jobbik jó eséllyel hamarjában totális háborúba fog keveredni a kormányzati felelősség terhei alatt nyögő Fidesszel. A közeli rokonok háborúja mindig a legborzasztóbb. A Fidesz vezetői sokáig hallgattak a Jobbikról, ám a választásokhoz közeledve rájöttek, a Jobbik nemcsak a szocialistákat üti ki, hanem rájuk is veszélyes. Híveik egy része máris a Jobbiknak adhatja a listás szavazatát. Majd a kormányzati felelősséget viselve a Jobbik elragadhatja közönségük akár negyedét, harmadát, delejes vonzerőt gyakorolva a jobboldal régi magjára is. A Fidesz megszervezte hát véleményvezéreinek kiállását a Jobbik ellenében.

Mire az nyomban hazaárulózni, likudozni kezdett - egy vérbeli radikális párt nem állhat meg félúton. Így viszont most Orbán Viktor elkötelezett hívei érzik magukat gyalázatosan megtámadva. A Jobbik jobban járt volna, ha később állítja választás elé a jobboldali közönséget. Ám nem taktikázhatott, átmenetileg sem adhatja fel radikalizmusát: az elmúlt húsz év egészének, benne a Fidesz politikájának a tagadását, hiszen ebből meríti lendületét. A megváltás teljességének sodró logikáját kell követnie, különben a saját táborán belül lehet szakadás. Támadása célpontja pedig aligha lehet más, mint maga Orbán Viktor: a jobboldal kettészakításához a vezért kell megtáncoltatnia a Jobbiknak. A valósághoz, a globalizált világrendhez hamarosan igazodni kényszerülő Fidesz számos korábbi állításával kerülhet szembe, ez viszont meghasonlást okozhat akár legbelső bázisában is. A Fidesznek ezért megelőző csapást kellett mérnie a Jobbikra, és a választások után azonnal fel kell tárnia esetleges zavaros finanszírozóit, külföldi kapcsolatait, mert fél év elteltével már késő lehet. A Fidesz által az utóbbi években felépített termetes médiabirodalom, értelmiségi világ, jobboldali szubkultúra nem kevés rendszertagadó gondolatot tartalmaz, amelynek elvárásai csak részlegesen, főleg a szimbolikus politikában teljesíthetők. Így okkal készteti a Fidesz színvallásra a jobboldali véleményformálókat még a választások előtt. Ha most nem teszi ezt meg, később a Jobbik állíthatja döntés elé őket: "Ha nem akarsz hűtlen lenni életművedhez, nem akarsz szánalmas udvari értelmiségi lenni, akkor nálunk a helyed."
Hogyan tudná megakadályozni a Fidesz a Jobbik további térnyerését?
Egy darabig lehet a szocialisták rettenetes örökségére mutogatni, velük szemben büntetőjogi felelősségre vonást kezdeményezni. A szimbolikus politikában domborítani, állások, kitüntetések osztogatásával a neves jobboldaliakat megkötni. Ám végül mégis minden az ország állapotán múlik majd. Versenyképes-e újra társadalmunk a térségben, például a határon túli magyarok ügyében egyébként is kihívást támasztó Szlovákiával szemben. A végletesen frusztrált közvéleményben az ismét visszaszerzett sikeresség általános érzete nélkül bajosan tudhat bárki is tartós kormányzásra berendezkedni. Mint említettem, a régi jobboldali szavazók egy részét, ki tudja, mekkora hányadát, bizonyosan elviszi majd a Jobbik. Így viszont a Fidesznek ismét égetően szüksége lenne a polgári közép szavazóira. A közép választói azonban okkal bizalmatlanok a Fidesszel kapcsolatban. Vezetői mindenben kiszolgálták Orbán Viktor politikáját, aki egy évtizeden át módszeresen a politikai közép felszámolására törekedett, és abból építkezett, amit a jobboldalon talált. 1944-47 után a kommunista hatalom eltaposta a jobboldali gondolkodás intézményeit. Nyilvánosság, egyetemek, szabad közbeszéd hiányában a magyar jobboldal nem tudta feldolgozni az ország háborús összeomláshoz vezető útját, kimaradt a világkapitalizmus és a parlamentarizmus ötvenes-hatvanas évekbeli aranykorából, sokban megmaradt a piacgazdaság és a tömegdemokrácia végét gondoló harmincas évekbeli eszméinél. Ami akkor jobbára megfelelt a kontinentális Európa korszellemének, ám aminek az alapvetéseit gyorsan semmissé tették a háború utáni világ többnyire jobboldali államférfiainak - a kapitalizmus és a képviseleti demokrácia, az európai együttműködés újjáépítésében elért - hallatlan sikerei. Mindennek megértéséből a magyar jobboldal kényszerűen kimaradt. A rendszerváltás után az érthetően sérült jobboldali gondolatra azon nyomban engesztelhetetlen haragjával rázúdult a másként beteg baloldali értelmiség, amely kétségkívül meg kívánta magának őrizni a véleményirányítás monopóliumát. A jobboldal fórumai, intézményei megfontolást nem ismerő háborúban épültek fel újra, és többnyire máig a háborús logikának megfelelően gondolkodnak. Az orientációját, értékeit visszanyerni nem képes ország így csak korlátozottan bizonyult alkalmasnak a rendszerváltás bajainak értelmezésére. Ennek következményeként egyre többen vonzódnak a rendszertagadó állításokhoz.
Képtelen visszatérni a Fidesz az 1998-as alapokhoz?
Ehhez alaposan újra kellene gondolnia politikáját, ami igencsak nehéz személyi és tartalmi döntések meghozatalát igényelné.
Nyilván a Fidesz-vezérkar is kalkulál a választások utáni népszerűségvesztéssel, és van is forgatókönyvük a helyzet kezelésére.
Orbán Viktor nyilvánvalóan régóta számol a rá váró csapdahelyzettel. Jó ideje igyekszik hűteni hívei várakozásait. Már nem is ígér, hanem inkább hallgat későbbi terveiről. Ám nyolc esztendeje a Fidesz minden megnyilvánulásával azt sugallja, hogy megszorítások, nagyobb áldozathozatal nélkül, egyedül a jó és korrupciómentes kormányzással jobbra fordítható az ország sorsa. Kaphat bármekkora többséget, kétharmadot, akármennyit, a felhatalmazása erre, a jó kormányzásra, meg mondjuk a képviselők létszámának felezésére szól majd. Ám a bajok jobbára a magyar modell legmélyéről, értékvilágunk, kulturális beállítódásunk ellentmondásaiból származnak. Alig van olyan része társadalmunknak, ahol ne lenne gondokkal teli a helyzet. A fordulathoz egyedül a jó kormányzás kevés lehet. ...

Az új kormány mozgásterét kijelölő karók nem csekély hányadát maga a Fidesz állította fel az elmúlt nyolc évben.
...
A Sarkozy-típusú nemzetegyesítő gesztusok nem segíthetnének?
Nagyon is segíthetnének, csakhogy képes-e ezeknek valóságos tartalmat adni annyi háborús lépés után Orbán Viktor? A jobboldali véleményformálók egy része áprilisban úgy fogja érezni: személyesen ők szereztek abszolút többséget, végre megjött a magyarok esze. Olyan arcok fognak a legszélesebb nyilvánosságban feltűnni, akiket már régen nem láttunk, és olyan archaikus nyelven fognak beszélni, ami a középen, a baloldalon igencsak riasztó lehet. Persze a miniszterelnök, 1998-hoz hasonlóan, alighanem most is megpróbál majd behozni komoly tekintéllyel bíró szakembereket, de régi támogatóinak nyolcéves éhségét is ki kell majd valahogyan elégítenie.

Orbán évek óta jelentős erőfeszítéseket tesz a "kádári kisember" megnyerésére. Zömében ők azok, akik a referendumon leszavazták a vizitdíjat. Most megmaradnak a Fidesz mellett?
A Fidesz a kettős állampolgárságról szóló népszavazási kudarc után értette meg, hogy akkor sem tud többséget szerezni, ha a jobboldali híveit teljes egészében elviszi voksolni. Ám nem a közép felé fordult vissza - mert ehhez a vezérelvű politikát fel kellett volna adnia -, hanem inkább a szocialisták régi törzsközönségét akarta elszeretni. Ez a kisebb településeken jobbára már 2002-ben sikerült. A Fidesz tért nyert immáron nem csupán a különböző gazdaparaszti rétegekben, hanem a régi nagybirtok, a későbbi szocialista nagyüzem népében is. Ugyanezt akarta Orbán Viktor megismételni a városi, lakótelepi világban négy éve. A kádári kisembernek szólt a "roszszabbul élünk" állítás. Azóta tényleg rosszabbul megy az országnak, a Fidesz mégse nagyon jutott el a városi "kádári" kisemberekhez. A válságövezetek nagyobb településein a rendszertagadó Jobbik máris sikeresebbnek bizonyult....
 

Milyen állapotban van Orbán Viktor, bírni fogja a válságkezelés stresszét?
Pályája messze legnagyobb feladata vár rá. A Fidesz kezdő csapatából sokan már eltűntek mellőle, régi kormánya emberei közé új tehetségek alig léptek. A liberális közép 1994-es kudarca után módszeresen ellen-MSZP-ként építette fel újra pártját. Kormányzati hatalma elvesztése után sokáig bezárkózott a jobboldal régi mítoszai közé. Kerülte a vitahelyzeteket. A kezdetek frissességéhez képest alaposan megkopott innovációs készsége. Sokszor régi sémái, szerepei, vezérsége foglya. De szemlátomást érzi, most jön politikusi hivatása utolsó esélye. Sokszor társadalmunk tudós kutatói nem értik a magyarok vágyait olyan pontosan, mint a volt miniszterelnök. Igazán csak a nagyvárosi, budapesti ember reményeivel nem tud mit kezdeni. A választások után néhány hét alatt kell majd döntenie négy évét meghatározó módon kormányzása tényleges stratégiájáról. Hallatlanul egyedül lesz közben. Ha bármiért is elvéti a reá váró halálugrást, gyors kudarc is lehet a sorsa. Ám ez minden magyar baja is lenne, nem veszíthetünk el újabb négy esztendőt az életünkből.
Mi lesz az ellen-MSZP-vel, ha a szocialisták összezuhannak?
A Fidesz helyzetét lényegileg megváltoztathatja az MSZP megroppanása, a Jobbik áttörése. Eddig a jobboldal előtt politikusai vétkeit mindig igazolta a "patás ördöggel", a szocialistákkal vívott élet-halál harc.

M. László Ferenc beszélgetése, teljes terjedelemben a Mancsban olvasható.