Orbán hétfőn arról beszélt, hogy itt az ideje az erősebbek korszakának. Ami a leendő kormányzást illeti, a Fidesz vezére inkább ígéretekben volt erős. A megvalósításhoz szükséges programmal nem mert előállni. Pedig a beígért egymillió munkahelyhez vagy az adócsökkentéshez komoly lépések kellenek. (Legutóbb például a Napi Gazdaság írt arról, hogy „hatalmas reformokra lenne szükség a Fidesz adócsökkentési terveinek megvalósításához”.)
Az előző Orbán-kormányzáshoz hasonló bűvészkedésére sincs sok lehetőség. Akkor úgy csökkentették a munkáltatói járulékot, hogy közben egyre több ember hagytak belecsúszni a legmagasabb személyi-jövedelemadó sávba. Ahogy Orbán mondhatná népiesen: 'Eben guba' ... 'Amit megnyerjük a réven, elvesztjük a vámon'.
Most azért sem könnyű a dolog, mert nemcsak a munka, hanem az egész „lakosság” adóterheit akarják csökkenteni. (Bár politikai bölcsességre utal, hogy hat év alatt ígérte, teljesíteni, vagyis nemigen lehet számonkérni rajta.)
A csökkentésnek így csak két forrása lehet. Vagy reformokkal, bár ezt nehezíti, hogy Orbán szerint a reform „a sarc, a lopás szinonimáját jelenti”. Avagy a szociális kiadások drasztikus csökkentése: erről beszélt tegnap Járai Zsigmond, Orbán pénzügyminisztere. Ő
ötödével csökkentené az állami kiadásokat. Ennek csak a töredékét lehetne a bürokrácián megtakarítani, tehát a kurtítás a zöme a szociális támogatásokra jut.
Nemcsak a Fidesz, de a Jobbik rendszeresen emlegeti a segélyek csökkentését. Nagy megtakarítás itt sem várható, mert ma erre összesen a GDP 0,3 százalékát költjük (ez a tétel a szociális célú támogatásokon belül is kevesebb mint 3 százalék). Tehát komoly 'megtakarításhoz' a mai segélyek 5-10-szeresét kellene megvonni a segélyezettektől...
A dolgok mostani állapota szerint a szocik számára a választáson jön el az igazság pillanata. Orbán (és az ország) számára valószínűleg utána.
Járai keddi gazdasági előadásának nem teljeskörű, ám súlyos kritikája
Utolsó kommentek