Molnár Oszkáron kezd túllépni a sajtó, azonban mintha nem vált volna elég egyértelművé. Oszkár nem egyedi jelenség és nem véletlen. Oszkár azért mond vállalhatatlan dolgokat, mert a Fidesz széljobbra kikacsintó kettősbeszéde alapján azt gondolja ezt lehet. Ugyan erről már közöltük egy volt fideszes írását és Tóta W. is írt gúnyos stílusban, de érdemesnek látjuk közölni néhány konkrétumokat, amik alapján egy jobb sorsa érdemes mezei képviselő, mint Oszkár, megzavarodhat. Pl.:

"Bayer Zsolt egymás után publikálja a cigányellenes és antiszemita cikkeket a Magyar Hírlapban, a Fidesz születésnapi rendezvényén Orbán Viktor feltűnően Bayer Zsolttal fényképezteti magát."

De nézzük Bauer Tamás összegzését sorjában: Molnár Oszkár "teljesen jóhiszeműen gondolja azt: semmi oka nem is lehet a Fidesznek arra, hogy akár a parlamenti frakcióból, akár a pártból eltávolítsák. Úgy vélheti, hogy az a gondolkodásmód, amit ő nagyon szókimondóan előadott a helyi televízióban, otthonos a Fideszben. Ő így gondolja. Megalapozottan.

Amikor a Fidesz 1994-ben úgy döntött, hogy ő lesz a magyar jobboldal vezető pártja, akkor egy olyan gondolkodásmódot talált itt, amelyik nem ment át azon a modernizáción, amelyen a második világháború traumája nyomán a német, az osztrák, az olasz, a francia jobboldal keresztülment. A nyugat-európai jobboldal a második világháborút követő években szakított az odavezető hagyományos, kirekesztő, durván nacionalista világképpel és politikai gondolkodással. Ennek a változásnak a nyomán egy nyitott, ha úgy tetszik, internacionalista, az Európai Uniót létrehozó modern jobboldalisággá változott, amelytől ugyanúgy idegen az agresszív nacionalizmus, az antiszemitizmus, a kisebbségellenesség, a bevándorlóellenesség, nálunk cigányellenesség, mint a liberálisoktól és a baloldaliaktól.

Ez a változás a magyar jobboldalon nem ment végbe. Viszont néhány emblematikus alakja ’90 után rögtön meghirdette az új magyar antiszemitizmust, a réginek a folytatását. És amikor a Fidesz magáévá tette ezt a jobboldali tradíciót – mert kétségkívül magáévá tette –, akkor egy sereg ilyen értelmű gesztust tett.

Ilyen gesztus, hogy olyan fontos fideszes vezető, mint Kósa Lajos, Wass Albert-szobrot avat a többi neves magyar íróé között Debrecenben. Ilyen gesztus, amikor egy szintén fontos fideszes vezető, Balog Zoltán, Lezsák Sándorral Prohászka Ottokár-szobrot avat Lakiteleken. (Prohászka ugye mégiscsak a magyar politikai antiszemitizmus egyik nagy figurája!)

Vagy emlékezzünk arra, hogy amikor Bayer Zsolt egymás után publikálja a cigányellenes és antiszemita cikkeket a Magyar Hírlapban, a Fidesz születésnapi rendezvényén Orbán Viktor feltűnően Bayer Zsolttal fényképezteti magát. Vagy hogy miután abban a lapban, a Demokratában, amelyet Orbán Viktor ajánlott olvasásra híveinek, és amelyben Buda 1944–45-ös német és magyar védőit dicsőítő cikk és különféle uszító írások jelennek meg, Pokorni Zoltán ennek a lapnak az évfordulós összejövetelén megjelenik, és dicséri ezt az újságot. Ugyanaz a Pokorni Zoltán, aki kerületi polgármesterként ragaszkodik annak a turulos emlékműnek a fennmaradásához, amely jogellenes módon épült, és amely – a „kezében” kardot tartó turulmadárral – nem egyszerűen áldozatokra emlékezik, hanem a második világháborús magyar katonai szerepvállalással való azonosulást hirdeti.

Egy sereg efféle történeti utalással teszi tehát világossá a Fidesz, hogy folytonosnak tekinti magát azzal a magyar jobboldali politikával, amelyik két világháborúba vitte Magyarországot.

Ilyen környezetben Molnár Oszkár teljes joggal gondolhatja azt, hogy ő – mint fideszes országgyűlési képviselő – az idézett kijelentéseket nyugodtan megteheti, büszkén vállalhatja.

Ez az igazi probléma.

via:168ora