Jelen történelmünket két fordulat alakította ki. Az elsőről sokat írtak: arról, hogy a Fidesz 1993 körül átment a jobboldalra, és ott meghatározó párt lett. A részletekről keveset tudunk, jól működik a fideszes hallgatás fala. De a tény közismert.
A másik fordulatot Orbán hajtotta végre, amikor a Fideszt lecserélte egy „polgári szövetség” fedőnevű halami szervezetre. A polgári körös aktivisták elözönlötték a Fideszt, Orbán egyszemélyes hatalmi eszközöket kapott, s értelemszerűen pozícióba emelte a már csak tőle függő „politikusokat”. (Ugyanolyan hibátlanul, mint ahogy Sztálin cserélte le a bolsevik harcostársakat párt-funkcionáriusokra.) Az új Fidesz körül kiépült a egy tőkés vállalkozói kör. A konglomerátum leginkább látható része a médiabirodalom és a baráti kutatóintézeti kör (Nézőpont, Századvég stb.).
Mindezt ma már a kiegészítik az államhatalmi pozíciók, a kilenc évre kinevezett Szalai Annamáriáktól, Polt Péterektől kezdve a választási körzetek ügyes újrarajzolásáig. Az államhatalom elfoglalásáról sokat olvashattunk az elmúlt 1-2 évben. Orbán második, 2002 utáni fordulatáról kevesebbet.

A 2002 utáni fordulat eszmei hátteréről gyakorlatilag semmit nem tudunk
A 2002-es vereség utáni folyamat sok-sok taktikai lépésből állt: Ha kellett, pártszervezeteket zárt ki (Kövér László rendíthetetlen közreműködésével). Ha úgy gondolta, akkor tagozatokra építette a pártot (ma már alig emlékszünk rájuk).
A taktikai lépések mögött viszont nem látni: puszta hatalmi megfontolások, esetenként személyes indulatok munkáltak-e a párt vezérében. Vagy pedig van egy komoly társadalmi kép, egy olyan cél, amit történelmi léptékű államférfiként meg akar valósítani. Gyanítjuk, hogy van, hiszen Orbán szeret világméretű és történelmi dimenziókban nyilatkozni.
Ezek a megnyilatkozások azonban nagyon is taktikai helyzetekben hangzanak el (ilyen például egy március 15-i brüsszelezés, vagy a nagy kelet-csodálat Kazahsztánban stb. stb.). Vajon komolyabban gondolja-e ezeket a mondatokat a fülkeforradalom atyja, mint azokat a békülékeny szavakat, amiket egy héttel korábban Brüsszelben mondott?
Orbán nyilvános mondatai tehát csak a kérdésekinket gyarapítják. Választ azoktól várhatunk, akik vele közvetlen kapcsolatban állva szerezhettek tapasztalatokat.

Mellár Tamás mostani nyilatkozata váratlanul választ adhat erre a kérdésre
Mint tisztességes konzervatív közgazdász, most is az egykulcsos szja káros gazdasági hatásairól beszélt. Majd hirtelen áttért az adó hátterére: „Bár a kormány azt sulykolja, hogy az egykulcsos adózással a középréteget kívánja gyarapítani, Mellár szerint valójában ez jó előre megfontoltan a felső réteg erősítését szolgálja.”
És itt jön a történelmi visszaemlékezés: "A közgazdász elmondta: első miniszterelnöki ciklusában többször beszélgetett négyszemközt Orbán Viktorral, s úgy látja, hogy a politikus a 2002-es, a Fidesz számára teljes hidegzuhanyként ható választási vereség után lépett más útra.”
„Orbánban akkor születhetett meg az a gondolat, hogy nem lehet egyszerre piacgazdaságot és demokráciát építeni, mert Magyarország ma is feudális viszonyok között él. Tehát nem alulról kell építkezni, hanem felülről uralni a rendszert: monopolhelyzetbe kell hozni a hazai nagyvállalkozókat, s az egzisztenciális szálakon keresztül majd ők biztosítják, hogy az alattuk lévők a kívánt pártra szavazzanak. 'Ha a földesúr katolikus, majd a jobbágyot is azzá teszi'.”

Orbán megegyezik a pénzügyi arisztokráciával
Nem mindegy ez? Hiszen úgyis látjuk, Orbán hogyan építi ki a rendszerét. Az ő lelke pedig legyen az ő baja.
Sajnos nem. Autokratikus rendszerekben a vezér meggyőződése az egyik legfontosabb politikai tényező. Hajlamosak vagyunk közép-európai 'poszt-sztálinista' rendszerek bukását természetes tényként fogadni. Pedig a Ceausescut megdöntő puccs polgárháborús képei mutatják a különbséget. Még egy kemény, de enervált kelet-német diktatúra is másként adta át a helyét. Milosevic Jugoszláviájában pedig nem egy hétig tartott a polgárháború.
Ez persze távoli történelmi párhuzam, mi uniós tagállam vagyunk, működő parlamenti rendszerrel. A váltás, ha lesz, másként zajlik majd. De a várható folyamatok egyik döntő tényezője az, hogy mit gondol a maga történelmi szerepéről a hatalmi konglomerátum ura. (Egy 'apró, szakpolitikai' példa: Pokorni egy frakcióülésen megpróbált javítani az oktatási törvényen. Orbán a vitát egy őszinte mondattal zárta le: "Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet”.)
A jelen politikakutatói számára pedig az egyik legfontosabb kérdés, hogy jól látja-e Orbán gondolkodását Mellár tanár úr.

Családias szövetségben a politikai és gazdasági elit
Az ország számára pedig történelmi kérdés, hogy téved-e Orbán Viktor, ha valóban azt gondolja: 'nem lehet egyszerre piacgazdaságot és demokráciát építeni'. Szerintünk igen: nagyon téved. Hamarosan írunk is erről, de messze jobban örülnénk annak, ha okos írásokat olvashatnánk erről.
Meglátjuk.
Utolsó kommentek