Ki korán kel, Orbánt hallgathat a magyar kormányzati rádióban. Jóbarátom, aki pszichológiával is foglalkozik, azt mondta, kincset talált. Olyan mondatokat, amik arra utalnak, hogy a miniszterelnök elvesztette a valóságérzékelését.

Merthogy ember komolyan nem mondhat olyat, hogy december közepe után néhány nappal lesz egy újabb spekulációs támadás az ország ellen. Mintha vizionálna, és a látomásáról konkrétan beszámolna a rádió mikrofonja előtt.

"220 felett elhagyod a valóságot"?

Ráadásul Orbán olyat is mondott, hogy a legutóbbi komoly spekulációs támadást sikerült elhárítani. Holott a teljes propaganda-csapat, beleértve Matolcsyt is, napokig azt mondta: A Moody’s lépése valódi spekulációs támadás volt, annak minden hatásával: euró-árfolyam és országkockázat fel; részvényárak le. Szóval Orbán már nem is emlékszik arra, hogy mi történt. Pontosabban arra nem emlékszik, hogy milyen sztorit nyomattak napokig.

Erősen ingattam a fejem: túl egyszerű ez, hogy megőrült volna. Én az összeesküvés-elméleteket is fenntartásokkal fogadom, ne ijesztgessenek engem spekulánsokkal. Érvek helyett azzal kezdtem poénkodni, hogy a magyar titkosszolgálat biztos lehallgatta az összeesküvő spekulánsokat New York-i búvóhelyükön. Meg arról győzködtem barátomat, hogy valóban sikerülhetett elhárítani a támadást. Mert tavaly Kósa mondatára még öt százalékot zuhant a forint, most pedig egy igazi és valóságos lebóvlizás után is csak gyönge egy százalékot. (Mit érnek a spekulánsok a mi Lajosunkhoz képest.) Szóval, még az is lehet, hogy Matolcsy, a mágus tényleg elhárította a legrosszabbat, amit a spekulánsok támadása okozhatott volna.

Barátom erre csak annyit mormogott, hogy ebből az Orbán-vízióból lehet megint öt százalék zuhanás, mert a pénzpiacok már ilyenek: Figyelik, ki gyönge, s ebben a játékban – merthogy a tőzsdéken valóban mindenki spekulálni igyekszik – ha egy miniszterelnök jósolja meg a támadást, arra érdemes fölfigyelni. Ennyiben maradtunk. Még búcsúzóul megállapítottuk, hogy lám, mi is spekulánsoztunk egyet, tehát Orbánéknak láthatóan sikerült tematizálni a mi beszélgetésünket is.
 

De szerencsére az orbanviktor.hu hozta a pontos szöveget, így az ember kedvére olvasgathatja. Azt például amikor a riporter arról érdeklődik, milyen feltételekkel lehet majd megállapodni az IMF-fel. A válasz frappáns: „Mi egy nap alatt is meg tudunk állapodni. Amint elértük a céljainkat, már meg is állapodunk.”

Ez azért fogós szöveg. Úgy beszélni egy tárgyalásról, mintha ott sem lenne a másik fél. Érzékeli ez az ember a valóságot?

Lehet, hogy nem érzékeli az IMF valós erejét, de nem azért, mert pszichotikus volna. Föl is hívtam jóbarátomat: Orbán valóban furcsán beszél, mintha másik világban élne, de elárulja magát. Az előbbi frappáns választ ugyanis így zárja le: „Ez a mi tervünk.”

Szóval, tudja ő, hogy ez az ’egy nap alatt’ nem úgy van, csak szeretnénk. De ő épp ott van a kormányszolgálati rádióban, és a saját hallgatóságának beszél. Azoknak, akik megmaradtak a tavalyi hárommillió szavazóból. Akik simán elhiszik a spekuláns hordákat, akik szerették hallani, hogy gazdasági szabadságharcot vívunk. S akiknek meg kell mutatni, hogy ki a legény a csárdában.
 

Ebben a mutatványban Orbánnak segítőtársa is volt, a kormányszolgálati Kossuth rádió riportere. Már az elején ezt „kérdezte”: „Ön Londonban Cameron brit miniszterelnökkel együtt hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben közös Magyarország és Nagy-Britannia érdeke, mint két olyan ország, amely nem eurót használ.” Orbán jóváhagyólag válaszolt is a „kérdésre”: „Ez így van.”

Erről gyermekkorunkban az a favicc járta, hogy az elefánt és az egér ballag a hídon. Az egér lelkes: Hallod, elefánt, hogy dübörgünk?” „És, ha még egyszerre is lépnénk!?”

A miniszterelnök folytatta: „A politika művészet, hogy hogyan fogjuk ezt megcsinálni [mármint Európa adósságválságát megoldani], még magam sem tudom, de jövő héten … csúcs lesz Brüsszelben.” Hogy fog az dübörögni, ha majd egyszerre lépünk!

Orbán hétfőn is mikrofonok előtt beszélt, de most a német pénzügyminiszter jelenlétében. Az IMF-tárgyalásokról csak annyi hangzott el, hogy „egyelőre nem tud konkrétumot mondani”. Nem beszélt arról, hogy csak „biztonsági hálót” akarunk tárgyalni, vagy, hogy „nem fogadunk el diktátumokat”.

Beszélt viszont arról, hogy egyetért a német állásponttal, amely szerint az államadósságot annak kell visszafizetnie, aki felhalmozta. És kérte, hogy Németország továbbra is jóindulattal figyelje a reformjainkat.

Ez az ember érzékeli a realitásokat. És mindaddig sikeres is lesz, amíg azok, akik megmaradtak a tavalyi hárommillióból, nem veszik észre, hogy mindenkinek azt mondja, amit az hallani akar.