A hitet megVALLani komoly dolog. Talán nem véletlen, hogy hasonlít a VALLatásra.
Ez eredetileg azt jelentette, hogy akkor is meg kell vallani a hitet, ha ennek csúnya következményei lesznek: mint a római kori keresztény mártíroknak a cirkuszi arénában. Hasonló volt a helyzet a Kádár-korban is, mégha oroszlánoktól nem is kellett tartani.
„Ma persze ez épp fordítva van.” – Ez pedig egy Kádár-kori vicc poénja volt. A teljes szöveg: „A kapitalizmusban ember embernek farkasa. A szocialista forradalom után ez épp fordítva van.”
Most, a tavaszi forradalom és az októberi újabb fülkeforradalom között úgy tűnik, nem könnyű megvallani, ha valaki elvesztette vallásos hitét. Vagyunk így többen is. Engem elbizonytalanított az a kérdés, hogy az isteni gondviselés része volt-e a két világháború. Hogy Schmitt Pál hogyan volt ezzel, azt nem tudom, de valószínűleg ő is lassan vesztette el hitét.
1992 júliusában a HVG-ben ugyanis azt mondta: "Otthon hívőnek neveltek, rendszeresen jártam templomba. Ezt én már nem tudtam továbbörökíteni gyermekeimre."
Hasonlóan nyilatkozott közel tíz éve a Magyar Nemzetnek: „Nem vagyok gyakorló hívő. Tehát ha azt kérdezi, hogy vasárnaponként járok-e templomba, akkor azt felelem: nem. Elsősorban azért, mert nincs időm.” Itt ugyan láthatunk már egy kis magyarázkodást, hogy amúgy vallásos lennék én, de hát az elfiglaltságok. Ha hívő lennék, esetleg riporter, megcsóválnám a fejem, hogy ejnye, hát a hit nem elfoglaltság kérdése. De a Magyar Nemzetben nem szokták ilyen kérdésekkel zaklatni az interjúk alanyait.
Tudjuk, a rendszerváltás után sokan jelentek meg a templomokban, akik korábban nem jártak oda. Biztos volt közöttük, aki fölfedezte magában Istent, vagy legalábbis a vallás utáni vágyat. Ha meg nem, hát Istenem: a Kádár-rendszerben hozzászoktunk az apró mindennapi megalkuvásokhoz.
Markánsabb változás állt be Schmitt Pálnál, akitől újabban azt hallhattuk, hogy az evangélium mindennapos olvasmánya. Figyelemre méltó, hiszen mint EP-képviselő és MOB-alelnöknek, bizonyára nem lett ráérősebb az élete, de már nemhogy hetente, naponta szakít időt erre.
Sőt, úgy tűnik, a változás visszamenőleg is érvényes: "Három lányuk születik: Alexa, Petra és Gréta (1967, 1971, 1973). "Stabil értékrendet adtunk nekik, vallásos nevelésben részesültek, felhívtuk a figyelmüket a nyelvtanulás szükségességére... ha nem is bigottak, de számomra tetszően hívő emberek". Ezt 'A csapatember' kötetében olvashatjuk.
A megtérés alapvető élmény a kereszténységben. Orbán Viktorról közelítőleg tudjuk – bizalmasától, Balog Zoltán lelkésztől – hogy a fordulat a kilencvenes évek közepetáján történt, a Fidesz politikai fordulata utáni években. Azóta tőle is hallhatunk súlyos, már-már biblikus gondolatokat a gondviselésről, vagy a jó és a rossz harcáról. Ezeket ő többnyire pártvezérként mondta, s hogy ez hiteles-e, azt leginkább a vallástudorok dönthetik el, vagy pártelnök-társa, a teológiailag szintén művelt Semjén Zsolt.
Schmitt Pálhoz ellenben több közöm van, mint magyar állampolgárnak. Ő ugyanis országgyűlési és köztársasági elnökként nyilatkozik – vallási dolgokban is. Az Országgyűlés alakuló ülésén például Isten áldását kérte a T. Házra. Állampolgárként fölöslegesnek tartom, mert aligha fogja ez javítani a törvényalkotás színvonalát, de végülis, el kell ismernem, ha mégiscsak van Isten, nem ártana az az áldás, hiszen 56 nap alatt eléggé áldatlan módon zajlott a törvénygyártás.
Igazából morálisan zavar. Ha a magyar köztársaság egyik legfőbb vezetője beszél valamiről, annak legyen erkölcsi hitele.
Nagyobb baj történt a héten. Schmitt Pál elnöki beiktatási beszédében az alkotmány kapcsán leszögezte: "Javasolni fogom a kereszténységre és a Szent Koronára való utalást". Nem tartom ördögtől valónak a keresztény hagyományokra való hivatkozást, hiszen az Egyesült Államok alapító atyái is beletették az USA az USA több tagállamának alkotmányába (és a Függetlenségi Nyilatkozatba), és az a köztársaság jó két évszázada jól működik.
A különbség ott van, hogy az a hivatkozás komoly hiten alapul. De milyen hit, milyen keresztény érték az, amit egy Schmitt Pál javasol?
Volt jó is a beiktatási beszédben. Schmitt Pál jelezte, hogy a sport jelentőségét is szívesen szerepeltetné majd az új alkotmányban. Ez hiteles. És a sport is belefér.
Ui.: Ha valaki szereti Moliere-t, biztos szívesen olvassa (újra), ahogy Tartuffe-ről ír:
Előttem épp azért semmi sem undokabb,
Mint e szenteskedő, jól színlelt áhitat,
Mint e szélhámosok, mint e piaci szentek,
Szentségtörés, csalás, amit ezek művelnek.
Az utolsó 100 komment: