Orbán Dávid Ibolya szélsőségek elleni felkérését gyorsan saját kezének megkéréseként értelmezte. Így nem tudhatjuk, mit gondolhatott, amikor Angela Merkelnek az offshore cégek elleni közös fellépésre tett ajánlatot.

Megyesi Gusztáv az Élet és Irodalomban az Orbán példakép Berlusconi szerelmi életét és magyar jobboldal nemes férfiainak nőpoénjait hasonlította össze.

Áll a bál Silvio Berlusconi körül. Most már nem telik el úgy nap, hogy a hatalmas és gazdag Itália földjének valamelyik hetérája ne nyilatkozna tévében, újságban arra vonatkozólag, hogy reggel a hatalmas és gazdag Itália miniszterelnökének ágyában érték őt a felkelő nap sugarai, némi, bankjegyekkel súlyosbított boríték társaságában.

Mint tudjuk, Itália földjének bizonyos, itthoni körökben is népszerű, sőt példaképnek tekintett miniszterelnöke, kihasználva médiabirodalmának és milliárdjainak az igazságszolgáltatásra gyakorolt hatását, gyakorlatilag bevezette a diktatórikus képviseleti demokráciát, ennek ellenére a rendőrség, sőt az ügyészség is kénytelen most már foglalkozni a nagy természetű államférfi szexuális töltetű szabadidőprogramjaival. Ám ha nincs ez a botránysorozat, a világ akkor is tudja, hogy a hetvenkét éves férfi nagykanállal habzsolja az életet, mi több, nem átall hivatalos, állami protokolleseményeken sem belecsípni a fehérnép hátsójába, s ahogy a hálószobák felől hírlik, nem csupán a szemével gyakorolja a földi hívságok élvezetét.

Most ugrunk egyet, s megnézzük, mi van nálunk.

Nálunk erotikus vonalon az van, hogy ha nem is a mostani, de a volt, egyszersmind leendő miniszterelnök a napokban azt felelte a sajtó útján egykori koalíciós partnere, az MDF elnök asszonyának a szélsőséges erők visszaszorítása tárgyában tett megkeresésére, hogy „sose voltam még ilyen helyzetben, mindig én kértem meg a hölgyek kezét; még olyan nem volt, hogy valaki rám akarta volna magát erőltetni".

Nagy N. Péter kollegám a Népszabadságban nem sokkal e nyilatkozat megjelenése után csak úgy átabotában emlékeztetett arra, hogy nem ez az első sokat sejtető reagálás az MDF vezetőjének lépéseire. Kövér László például néhány évvel ezelőtt azt javasolta Dávid Ibolyának, hogy nézzen a borotválkozó tükrébe, Kósa Lajos az elnöknő arcformáját elemezte egyik televíziós szereplésekor, mármint hogy Dávid Ibolya feje ferde, mindeközben a Fidesz házi publicistái és humoristái egymást túllicitálva szórakoztak az elnöknő testi adottságain, sőt ruházatán, kalapján, életkorán, egyszer se kihagyván az Ibolya keresztnévből adódó poénlehetőséget, „zöld erdőben jártam..., szabad-e savazni".

Berlusconi egész hölgykoszorút visz az ágyba, nálunk meg ez az édes élet.

Nem feltétlenül az Első oldal profilja, de el kell mondani, hogy a szexológia mai állása szerint két eset lehetséges. Ilyet ugyebár az ember pubertáskori zavarában csinál az osztálytársnőivel, akkor jut eszébe mindenről ugyanaz, amit persze gondosan titkol, sőt éppen annak az osztálytársnőjének a haját húzza meg, akire éjszakánként a paplan alatt gondol - minthogy azonban tizenhárom éves korában még nem feltétlenül szokott az ember teljesen elhülyülve pártot vezetni, az éretlenséget mint magyarázatot el kell vetnünk.

A másik eshetőség, hogy bizony elszálltak az évek, s immáron egy hatvanas körtében több erő lakozik, mint a lenyugvó napban; a férfikor delején túljutott vénember foglalkozik állandóan nők testi tulajdonságaival. Mi nem ismerjük ennek a társaságnak ez irányú állapotát, így nem gondoljuk, hogy az elnök asszony testi adottságaival foglalkozó megnyilatkozások mögött csupa potenciáját veszített férfiú búvik meg, mi egyáltalán semmit se gondolunk, legfeljebb annyit jegyzünk meg, hogy ha már választani kell, hát ezerszer inkább a Berlusconi-féle bacchanália, mint egy Fidesz-nagygyűlés.

Néhány évvel ezelőtt, midőn egyik kampánykörútja során Orbán Viktor egy háromgyermekes munkásasszonytól azt találta kérdezni, hogy aztán hány apától vannak az utódok, még azt vártam, hogy az akkoriban - Pelczné híján - önmaga szellemiségét kereső Fidesz-nőtagozat hevesen tiltakozik az elnökük ilyetén faragatlansága ellen, különös tekintettel arra, hogy az akkori miniszterelnököt hazaárulónak (!) minősítették egy „öregecskedő feleség" szóösszetétel miatt. Ám az egész női különítmény nem talált semmi kivetnivalót az elnök kérdésében. Ma már nem várnék semmit. Ahogyan az ország leendő vezetője reagált egy másik pártelnök kizárólag politikai természetű megkeresésére, az ebben a pártban, az elkövetkezendő évek kormányzópártjában a világ legtermészetesebb dolga, mondhatni evidencia, s gondolom, a jövőre nézve is kötelező hétköznapi érintkezési forma.

Kötelességemnek érzem azonban felhívni a figyelmet arra, hogy ez idő tájt nemcsak a leendő magyar miniszterelnököt környékezik meg Dávid Ibolya-féle, félre nem érthető szexuális ajánlattal, de ő maga is időként aktív fél a politikusok buja kapcsolatrendszerében. Hogy mást ne mondjak, néhány héttel ezelőtt Orbán Viktor Angela Merkel német kancellárnál járt, s a hírek szerint „ajánlatot tett az offshore cégek elleni közös fellépésre"; amely ajánlat után a nálunk kissé szabadosabb erkölcsű Németországban Merkel asszony akár azonnal le is dobhatta a volna a ruháit, amiből, persze, az is következhetne az Orbán-féle, Dávid Ibolya-komplexusos, erotikával átitatott politikai erőtérben, hogy a leendő magyar kormányfő esetleg nem volt a kancellár asszony ínyére, hiszen Angela Merkel nyomban utána Párizsba repült Nicolas Sarkozyhez, sürgős együttműködést felajánlani.

Ami csak annyiban fontos ránk nézve, hogy a Magyar Köztársaság Orbán vezette új kormányában alighanem igen problémás lesz már egy szimpla bilaterális kapcsolatot is forszírozni, különös tekintettel a katolikus egyház figyelő-óvó tekintetére.

Egyébiránt nem történt semmi más, mint ami megtörtént már máskor is a világtörténelemben, nálunk meg még csak ezután fog. Midőn Kleopátra Julius Caesar, majd Antonius karjaiba omlott, valójában Róma ölelkezett Egyiptommal, magán- és közélet gyakorlatilag eggyé vált. Kleopátra vacsoraajánlata politikai ajánlat is volt, miként Antonius politikai ajánlata privát udvarlás is; nem folytatom, mert akkor meg kellene mondani, hogy a mi leendő miniszterelnökünkhöz Caesar vagy inkább Antonius személye a méltóbb; mi pedig már jeleztük, hogy buja álmainkban inkább Berlusconi partijára vagyunk hivatalosak.

Mint tudjuk, Itália földjének bizonyos, itthoni körökben is népszerű, sőt példaképnek tekintett miniszterelnöke, kihasználva médiabirodalmának és milliárdjainak az igazságszolgáltatásra gyakorolt hatását, gyakorlatilag bevezette a diktatórikus képviseleti demokráciát, ennek ellenére a rendőrség, sőt az ügyészség is kénytelen most már foglalkozni a nagy természetű államférfi szexuális töltetű szabadidőprogramjaival. Ám ha nincs ez a botránysorozat, a világ akkor is tudja, hogy a hetvenkét éves férfi nagykanállal habzsolja az életet, mi több, nem átall hivatalos, állami protokolleseményeken sem belecsípni a fehérnép hátsójába, s ahogy a hálószobák felől hírlik, nem csupán a szemével gyakorolja a földi hívságok élvezetét.

Most ugrunk egyet, s megnézzük, mi van nálunk.

Nálunk erotikus vonalon az van, hogy ha nem is a mostani, de a volt, egyszersmind leendő miniszterelnök a napokban azt felelte a sajtó útján egykori koalíciós partnere, az MDF elnök asszonyának a szélsőséges erők visszaszorítása tárgyában tett megkeresésére, hogy „sose voltam még ilyen helyzetben, mindig én kértem meg a hölgyek kezét; még olyan nem volt, hogy valaki rám akarta volna magát erőltetni".

Nagy N. Péter kollegám a Népszabadságban nem sokkal e nyilatkozat megjelenése után csak úgy átabotában emlékeztetett arra, hogy nem ez az első sokat sejtető reagálás az MDF vezetőjének lépéseire. Kövér László például néhány évvel ezelőtt azt javasolta Dávid Ibolyának, hogy nézzen a borotválkozó tükrébe, Kósa Lajos az elnöknő arcformáját elemezte egyik televíziós szereplésekor, mármint hogy Dávid Ibolya feje ferde, mindeközben a Fidesz házi publicistái és humoristái egymást túllicitálva szórakoztak az elnöknő testi adottságain, sőt ruházatán, kalapján, életkorán, egyszer se kihagyván az Ibolya keresztnévből adódó poénlehetőséget, „zöld erdőben jártam..., szabad-e savazni".

Berlusconi egész hölgykoszorút visz az ágyba, nálunk meg ez az édes élet.

Nem feltétlenül az Első oldal profilja, de el kell mondani, hogy a szexológia mai állása szerint két eset lehetséges. Ilyet ugyebár az ember pubertáskori zavarában csinál az osztálytársnőivel, akkor jut eszébe mindenről ugyanaz, amit persze gondosan titkol, sőt éppen annak az osztálytársnőjének a haját húzza meg, akire éjszakánként a paplan alatt gondol - minthogy azonban tizenhárom éves korában még nem feltétlenül szokott az ember teljesen elhülyülve pártot vezetni, az éretlenséget mint magyarázatot el kell vetnünk.

A másik eshetőség, hogy bizony elszálltak az évek, s immáron egy hatvanas körtében több erő lakozik, mint a lenyugvó napban; a férfikor delején túljutott vénember foglalkozik állandóan nők testi tulajdonságaival. Mi nem ismerjük ennek a társaságnak ez irányú állapotát, így nem gondoljuk, hogy az elnök asszony testi adottságaival foglalkozó megnyilatkozások mögött csupa potenciáját veszített férfiú búvik meg, mi egyáltalán semmit se gondolunk, legfeljebb annyit jegyzünk meg, hogy ha már választani kell, hát ezerszer inkább a Berlusconi-féle bacchanália, mint egy Fidesz-nagygyűlés.

Néhány évvel ezelőtt, midőn egyik kampánykörútja során Orbán Viktor egy háromgyermekes munkásasszonytól azt találta kérdezni, hogy aztán hány apától vannak az utódok, még azt vártam, hogy az akkoriban - Pelczné híján - önmaga szellemiségét kereső Fidesz-nőtagozat hevesen tiltakozik az elnökük ilyetén faragatlansága ellen, különös tekintettel arra, hogy az akkori miniszterelnököt hazaárulónak (!) minősítették egy „öregecskedő feleség" szóösszetétel miatt. Ám az egész női különítmény nem talált semmi kivetnivalót az elnök kérdésében. Ma már nem várnék semmit. Ahogyan az ország leendő vezetője reagált egy másik pártelnök kizárólag politikai természetű megkeresésére, az ebben a pártban, az elkövetkezendő évek kormányzópártjában a világ legtermészetesebb dolga, mondhatni evidencia, s gondolom, a jövőre nézve is kötelező hétköznapi érintkezési forma.

Kötelességemnek érzem azonban felhívni a figyelmet arra, hogy ez idő tájt nemcsak a leendő magyar miniszterelnököt környékezik meg Dávid Ibolya-féle, félre nem érthető szexuális ajánlattal, de ő maga is időként aktív fél a politikusok buja kapcsolatrendszerében. Hogy mást ne mondjak, néhány héttel ezelőtt Orbán Viktor Angela Merkel német kancellárnál járt, s a hírek szerint „ajánlatot tett az offshore cégek elleni közös fellépésre"; amely ajánlat után a nálunk kissé szabadosabb erkölcsű Németországban Merkel asszony akár azonnal le is dobhatta a volna a ruháit, amiből, persze, az is következhetne az Orbán-féle, Dávid Ibolya-komplexusos, erotikával átitatott politikai erőtérben, hogy a leendő magyar kormányfő esetleg nem volt a kancellár asszony ínyére, hiszen Angela Merkel nyomban utána Párizsba repült Nicolas Sarkozyhez, sürgős együttműködést felajánlani.

Ami csak annyiban fontos ránk nézve, hogy a Magyar Köztársaság Orbán vezette új kormányában alighanem igen problémás lesz már egy szimpla bilaterális kapcsolatot is forszírozni, különös tekintettel a katolikus egyház figyelő-óvó tekintetére.

Egyébiránt nem történt semmi más, mint ami megtörtént már máskor is a világtörténelemben, nálunk meg még csak ezután fog. Midőn Kleopátra Julius Caesar, majd Antonius karjaiba omlott, valójában Róma ölelkezett Egyiptommal, magán- és közélet gyakorlatilag eggyé vált. Kleopátra vacsoraajánlata politikai ajánlat is volt, miként Antonius politikai ajánlata privát udvarlás is; nem folytatom, mert akkor meg kellene mondani, hogy a mi leendő miniszterelnökünkhöz Caesar vagy inkább Antonius személye a méltóbb; mi pedig már jeleztük, hogy buja álmainkban inkább Berlusconi partijára vagyunk hivatalosak.